"Pan-dji versei a pokolban pompázó fájdalom virágai."

A Vörös évek az Észak-Korea Szolzsenyicinjeként számon tartott ellenzéki író, Pan-dji második munkája.

Ez a kötet nem regény, hanem olyan versek gyűjteménye, amelyeknek segítségével a költő az emberi lelkiismeret kapuján igyekszik kopogtatni. Ebben az ötvenegy, viszonylag rövid versben egyértelműbben megfigyelhetjük a szerző mélységes ellenállásának hangját. Elkeseredett kiáltással próbálja hitelesen bemutatni országa körülményeit, ahol az emberek az állam rabszolgáiként tengetik napjaikat. De ír a szerelemről és a hiányról is. Soraiban egy olyan világ elevenedik meg, amelyet a nyugati kultúrkör már a múlt részének tekint. Pedig itt van velünk, jelen időben. És bármikor, bárhol szárba szökkenhet újra.

Pan-dji az első kortárs észak-koreai szerző, aki még mindig az országban él, és művei megjelentek külföldön. Neve természetesen álnév (szentjánosbogarat jelent), valódi személyazonosságának felfedése nagy bajba sodorhatná hazájában. Első könyvének, a Vádiratnak kéziratát (amely magyarul 2018-ban jelent meg a Libri Kiadónál) kommunista propagandakiadványok közé rejtve csempészték ki Észak-Koreából. Pan-dji művei több mint harminc nyelven jelentek meg világszerte.

Ajánló

A könyv a Libri kiadónál jelent, a verseket Kovács Veronika fordította angolról magyarra. A verseskötet egy prológussal kezdődik, amit öt téma köré gyűjtött versek követnek. A Pusztaság témában tíz, A Vörös gyűlölet tizenhárom, a Vágyom rád, kedvesem kilenc, Az élethez kilenc, s végül az Óhajhoz tíz vers került. Az utószót Do Hui-jun, a Koalíció az Elrabolt és Észak-Koreai Menekültek Emberi Jogaiért szóvivője írta. A könyv végül Csong Hoszung dél-koreai költő összefoglalójával zárul.

A versek egyszerű szimbolikát használnak, könnyen értelmezhetők, ahol mégsem, ott a megjegyzésekben kifejtésre kerül. Ilyen például a virágfecske (vándorló koldus) vagy a Százszor foltozott uraság (koreai legenda) vagy a fehér ruhás nemzet (a koreai nemzetre használták, a fehér ruhás népviselet miatt).

A kötetben szereplő költemények többféle stílusban íródtak. Vannak, amelyekben egy (Szeretem a vadvirágokat) vagy két sor (Békák) ismétlésre kerül a versszakokban, hogy hangsúlyosabbak legyenek. Van, ahol ez az ismétlés adja a vers igaz mondanivalóját, s a köztes két sor az ötből csak kiegészítés (Kim Csuszok dala).

Pozitív:

Egyszerű, könnyen értelmezhető észak-koreai versek.

Negatív:

Ha nem egy ma is Észak-Koreában élő szerző írta volna, akkor irodalmi értéke miatt nem tudott volna kitűnni a mostanában megjelent Észak-Koreáról szóló könyvek közül a szerző verseskötete sem.

Ajánlás:

Azoknak ajánlom, még nem olvastak Észak-Koreai szerzőtől verseket.

Szerintem: 3.5/5.0

Címkék:

Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, koreai irodalom, diktatúra, 21. század, vers

Írta: kacs