A pajzán álmot Szongdzsin álmodja, az égbéli fiatal buddhista szerzetes, aki nyolc pajkos tündérleánnyal találkozott a Lótuszvirág orom felé tartva, s nem feledheti őket. Ezért büntetésül letaszítják a földi világba. Szépreményű ifjúként születik újjá, vizsgák és kemény próbák állják útját, sok ellenséget győz le karddal és csellel, s szép csatákban egymás után meghódítja mind a nyolc tündérleányt, akik vele együtt földi alakban – ki kurtizánként, ki kardforgató leánylovagként, ki pedig egyenesen a császár húgaként – születtek újjá. Végül aztán mindannyian megigazulva visszatérnek az égbe.

Igazi kalandregény, de egyben a buddhista eszmények és a konfuciánus etikett foglalata Kim Mandzsung (1637-1692) műve, melyet a XVII. századi koreai irodalom legjelesebb prózai alkotásaként tartanak számon. Már századunk elején lefordították angolra, azóta több világnyelven is megjelent.

Ajánló

Az Európa Könyvkiadónál jelent meg a kemény táblás, színes védőborítóval készült regény. A fordítást Harsányi Éva készítette, a verseket Kalmár Éva prózafordítása alapján Tandori Dezső ültette át. Az utószót szintén kalmár Éva írta. A kötetben helyett kapott hat fényes papírra nyomtatott színes festmény. A képeket Cseh Éva válogatta a Koreai Nemzeti Múzeum, a Szöuli Nemzeti Egyetemi Múzeum és a Cson Hjongpil magángyűjteményéből. A szerző a kötetet két könyvre osztotta, melyek 8-8 fejezetből állnak, amelyek két mondatos összefoglalókat tartalmaznak.

A regény címe szó szerinti fordításban Kilencek felhőálma. Kim Mandzsung egy neokonfuciánus nemes származású politikus és regényíró volt. A Pajzán álom című regényét utolsó száműzetése idején, 1689-ben írta kínai nyelven. A történet a Tang kori (az események alapján körülbelül a 9. században) Kínájában játszódik.

A regény úgy merít a konfuciánus, a taoista és a buddhista tanokból, hogy azok jól megférnek egymás mellett. A történet folyamatosan halad előre az első könyvben, a második könyvben viszont egyre gyakoribbak a visszaemlékezések, egy-egy szereplő a másiknak néha összefoglalja a korábban megtörtént eseményeket.

Az első könyv érdekessége, hogy a problémák megbeszélésével és megfelelő szöveteségesek találásával csaták és háborúk nélkül is győzelmet lehet aratni. A második kötetben viszont visszatérő motívuma a regénynek, hogy ha minden jó és semmi baj sem történik, akkor az emberek unalomból mondvacsinált problémákat gyártanak maguknak és másoknak is. Ezek az tanulságok nagy valószínűséggel önéletrajz ihletésűek. Mindezek ellenére a regényre idillikus állapotokat tükröz végig, ami a Tang korra jellemző volt. Gyönyörű és tehetséges nők veszik körbe a főszereplőt, akik leleményességükkel gyakran megtréfálják vagy szórakoztatják Jang Szojut.

A kínai irodalomban megjelenő taoista ihletésű "kása-álom" hatását lehet kimutatni a regényben, aminek segítségével éles kontrasztot rajzol a szerző a világi élet és az elvonult, buddhista, szerzetesi élet között. Az Eredet (Inception) című film nagyon jól összefoglalója az álmokkal kapcsolatos észleléseseinket, amelyet alkalmaz a koreai szerző, pl.: álom az álomban, álombeli időérzékelés. Vagy éppen a Kim Mandzsung által gyakran idézett A pillangó álma című mű, amiben az álmodó nem tudja eldönteni, hogy ő álmodja, hogy pillangó vagy a pillangó őt.

Pozitív:

A koreai regényirodalom egyik kiváló darabja. Érdekes filozófiai és etikai kérdésekkel vet föl az egyszerű történet mögött. Élvezetes olvasmány, a beszélő nevek sokat segítenek.

Negatív:

A regény tempója a végére nagyon lelassul és egyre gyakoribbá válnak a visszaemlékezések, amelyek betudhatók annak, hogy megöregszik a főszereplő.

Ajánlás:

Azoknak ajánlom, akik szeretnének koreai szerzőtől egy klasszikus regényt elolvasni. A könyv olvasása sokkal hatásosabb és mélyebb értelmet nyer, ha előtte olvastuk vagy tisztában vagyunk A vörös szoba álma és a Dalok könyvével.

Szerintem: 4.0/5.0

Címkék:

Korea, Tang kor, klasszikus, 9. század, 17. század

Írta: KACS