Ez a rendkívül mulatságos mű a múlt század végén Tunhuangban fölfedezett világhíres irodalmi leletanyagból való. Az ott előkerült kínai szövegek – a temérdek más nyelvű dokumentumról itt nem is szólva – új fényt vetettek egyebek közt a T'ang – és Szung-kori irodalom történetére is. Különösen fontos információkat nyújtanak a buddhizmusnak a kínai irodalomra tett hatásáról, valamint a Szung- és Jüan-kori epikus és drámai szövegkönyv-irodalomközvetlen, népi előzményeiről.

A tea és a bor pompás vetélkedése Csongor Barnabás és Donga György fordításában szólal meg.

Ajánló

A Balassi Kiadónál jelent meg a Kínai-Magyar Könyvek sorozat részesként a mindössze 46 oldalas könyvecske. A fordítást Csongor Barnabás és Donga György végezte, amit Tokaji Zsolt lektorált. A jegyzeteteket Tőkei Ferenc készítette. A könyv előzetes megjegyzésekkel kezdődik, amelyből megtudhatjuk, hogy a művet Jen Hai-Csen saját kezével írta 970-ben. A könyv bal oldalán az eredeti kínai szöveget, míg a jobb oldalán a magyar fordítást olvashatjuk. A mű rövidségére való tekintettel nincsenek szövegközi megjegyzések, ezek mind a könyv végén találhatók oldalanként lebontva.

A legenda szerint az Isteni Földmíves csak forralt vizet fog hajlandó inni higiéniai okokból, ám egy alkalommal levelek hullottak a csészéjébe, amelyek megszínezték a vizet. Miután megkóstolta úgy gondolta, hogy így még finomabb. A történet onnan kezdődik, hogy a Tea vagy a Bor érdeme a nagyobb. Ennek megvitatása alkalmából pedig a Teának és a Bornak is érveket kell felhoznia a saját igaza bizonyítására. Mindkét fél felváltva felsorolja a saját erényeit és a másik gyengeségeit is, de nem tudnak dőlőre jutni, ekkor egy harmadik elem, a víz próbál meg dönteni.

Pozitív:

Érdekes rövid olvasmány a tea és a bor kultúrájáról.

Negatív:

Nagyon rövid, mint önálló mű.

Ajánlás:

Akik szeretnének egy rövid, humoros kínai művet elolvasni.

Szerintem: 4.0/5.0

Címkék:

Kína, X. század, Tunhuang leletanyag

Írta: kacs