A Phenjani Műszaki Egyetem hallgatói – az észak-koreai uralkodó osztály gyermekei – naponta háromszor szabályos sorokban masíroznak az étkezőbe, Észak-Koreát és vezetőjét dicsőítő dalokat énekelve: "Nélküled mi sem vagyunk, Nélküled nincsen hazánk." Megdöbbentő jelenet, de Kim Suki lassanként ráhangolódik a dallamra, és anélkül, hogy észrevenné, maga is dúdolni kezdi.

A könyv amerikai–dél-koreai szerzője egy olyan intézményben vállalt angoltanári állást, ahol minden terem faláról Kim Ir Szen és Kim Dzsongil portréi néznek le rá szenvtelen pillantással. Az élet itt magányos és klausztrofóbiás hangulatú, különösen Kim Suki számára: minden egyes levelét cenzúrázzák, jegyzeteit és fotóit pedig el kell rejtenie a felügyelők, sőt saját kollégái, az evangélikus misszionáriusok elől is.

A Nélküled mi sem vagyunk megindító és ritka bepillantást kínál a világ egyik legzártabb országába, és azoknak a kivételezett fiataloknak az életébe, akik egyszerre a rendszer katonái és rabszolgái.

Ajánló

A HVG Kiadónál jelent meg puhakötésben a 312 oldalas könyv. A fordítást Izing Róbert készítette, a szaknyelvi lektorálást Mártonfi Attila végezte. A kötet 27 fejezetből áll, amelyek 4 és 19 oldal közöttiek. A könyv egy ajánlással kezdődik, amit egy térkép követ, majd az előszó. A dél-koreai származású írónő két részre osztotta könyvét: az első részben elmeséli a saját családja élettörténetét és a nyári szemeszter eseményeit, a második részben pedig az őszi szemesztert. A memoár köszönetnyilvánítással, a szerző jegyzetével, egy rövid szerzőről életrajzzal és egy név- és tárgymutatóval zárul. A kötet két kisebb fekete-fehér fényképet tartalmaz, amelyek a részek előtt szerepelnek. További Észak-Koreában készült színes fényképek az írónő weboldalán tekinthetők meg.

A könyvben az írónő a 2011-ben átélt személyes élményeit osztja meg, amikor Phenjani Műszaki Egyetemen misszionárius tanárnak álcázva magát angolt tanított. A regényben gyakran végez összehasonlításokat és von párhuzamokat USA, Dél-Korea, a Biblia, az észak-koreai vezetés és a különböző átnevelési technikák között. A tanítás során kiderül, hogy még a pártelit legjobb diákjai is nagyon kevés ismerettel rendelkeznek az Észak-Koreán kívüli világról, s amit tudnak azok is gyakran szélsőséges esetek vagy nem igazak. A diákok nagyon távolságtartóak, mert mint kiderül nemcsak a tanárok, hanem ők is folyamatos megfigyelés alatt vannak tartva, így vigyázniuk kell minden megnyilvánulásukkal. A hónapok alatt viszont egyre közelebb kerülnek egymáshoz és ahogy elkezdnek megnyílni kiderül, hogy a harcos észak-koreai tanulók is valójában csak szeretetre vágynak.

Pozitív:

Egyedülálló memoár az észak-koreai elit egyetemista fiainak az életéről.

Negatív:

Néha nagyon eltér a tárgytól és a saját személyes szeretői élete nem illik a könyvbe.

Ajánlás:

Akik szeretnék megismerni az észak-koreai elit egyetemisták életét, amelyek ugyanúgy nem irigylésre méltók.

Szerintem: 4.0/5.0

Címkék:

Észak-Korea, diktatúra, Koreai Nép Demokratikus Köztársaság, ezredforduló, memoár

Írta: kacs