"Nyertesből csak kevés akadt, vesztesből viszont annál több. Mi mégis tovább játszottunk, mert reméltük, hogy egyszer ránk mosolyog a szerencse!"

A történelem ritkán kegyes. Min Jin Lee mesterien megírt regényeposzában egy szegény, de öntudatos bevándorló család négy nemzedéke küzd azért, hogy száműzve hazájukból, amit sohase ismertek, saját sorsuk uraivá válhassanak. Koreában az 1900-as évek elején a tizenéves Sunját, egy félig nyomorék halászember imádott lányát otthonuktól nem messze, a tengerparton elcsábítja egy gazdag idegen. A férfi elhalmozná mindennel, de amikor a lány ráébred, hogy teherbe esett – és hogy a szerelme nős –, nem hajlandó eladni magát. Inkább elfogadja egy szelíd, betegségekkel küzdő lelkész házassági ajánlatát, aki úton Japánba száll meg náluk. Ám döntésével, hogy elhagyja otthonát, és visszautasítja születendő fia nagy hatalmú apját, Sunja izgalmakkal teli családtörténetet indít el, ami a rákövetkező nemzedékekre is kihat.

A Pacsinkó egy lebilincselően megírt, drámai erejű történet szerelemről, áldozatkészségről, becsvágyról és hűségről. Erős és makacs asszonyok, odaadó nővérek és fiúk, erkölcsi válságban gyötrődő apák – ők Lee bonyolult és szenvedélyes szereplői, akik hol nyüzsgő utcai piacokon, hol japán elitegyetemek előadótermeiben, hol alvilági pacsinkó szalonokban bukkannak fel. Ám van bennük valami közös: mind túlélők, akik kiharcolják a maguk jussát a történelem részvétlen folyamában.

Min Jin Lee New York-i jogászként kezdi a pályáját, ám már ekkor díjakat nyer szépirodalmi és ismeretterjesztő munkáival. Néhány év elteltével már csak az írásnak él, alkotásait pedig egyre nagyobb érdeklődés övezi. Első regénye, a Free Food for Millionaires 2007-ben arat nagy sikereket. Neves magazinokban, folyóiratokban publikál, Amerika leghíresebb egyetemein tart előadásokat írásról, politikáról, filmről és irodalomról. 2007 és 2011 között Tokióban él, itt kutatja későbbi elsöprő sikerű regénye, a Pacsinkó anyagát. Ez utóbbit a New York Times 2017-ben a tíz legjobb könyv közé választja, és bekerül a National Book Award (Nemzeti Könyvdíj) döntőjébe. Több mint 75 bestsellerlistán szerepel, 25 nyelvre fordítják le. 2018-ban Min Jin Leet is beválasztja az Adweek Creative magazin a 10 író és szerkesztő, akik hatással voltak a nemzetközi párbeszédre című listájára.

Ajánló

Az Alexandra Kiadónál jelent meg a keménykötésű védőborítású 543 oldalas könyv. A fordítást Barta Judit készítette. Min Jin Lee írónő a fejezeteken kívül három könyvre osztotta a regényt. Az első könyv 17 fejezetével 1910 és 1933 között, a második 20 fejezetével 1939 és 1962, a harmadik 21 fejezetével pedig 1962 és 1989 között játszódik. A könyv 12 ajánlóval nyit, a könyvek pedig mindig egy-egy idézettel kezdődnek. A számozott fejezetek cím nélküliek, de megjelölik a helyszíneket és az évszámot, néha még a hónapot is. A fejezetek átlagosan 8 és 15 oldal közöttiek. A kötetet pedig egy öt oldalas mini életrajz és köszönetnyilvánítás zárja.

Az első fejezet gyorsan felvázolja az előzményeket, s a második fejezet 1932-ben folytatódik, amikor egy fiatal, gyakran betegeskedő lelkész tér be a panzióba. A következő fejezetekben jobban megismerhetjük Jangdzsin életét, majd a negyedik fejezetben visszaugrunk az időben közel fél évet, mikor még nyár volt és bepillantást nyerhetünk Jangdzsin lányának, Szundzsa életébe is. Ezután lineárisan folytatódik a történetvezetés, csak visszautalások során jelennek meg korábbi események. A történet egyre szerteágazóbbá válik, ahogy bővül a család és a rokonok köre. Az írónő kívülállóként meséli el a történet, így olvasóként sokkal többet megtudhatunk a szereplők gondolatairól és a cselekvéseik motivációjáról, de csak az adott helyzetben, ugyanis a szereplőket nem követhetjük mindenhová nyomon. A regényben egy-egy helyen elidőzik az írónő, néhol pedig éveket ugrunk a következő fontosabb eseményig.

A szereplők kellően árnyaltak, követik saját meggyőződéseiket, néha egy-egy hosszabb monológban próbálják megosztani életbölcsességeiket egymással. Gyakran viaskodnak önmagukkal is, hogy vajon helyesen cselekedtek-e. Próbálják feldolgozni, hogy Japánban koreaiak, Koreában pedig japánok. Egyes szereplők látszólag elfogadják a sorsukat, de valójában mindegyikük lázad a maga módján. Noa élete végig be akarja bizonyítani, hogy egy koreai is lehet ugyanolyan jó, mint egy japán, míg testvére pacsinkókban dolgozik és jakuzának hiszik, hiába egy jólelkű üzletember. A regényben nem azért rossz vagy jó valaki, mert koreai vagy japán, hanem azért, mert úgy döntött.

2019-ben a regényből nyolc részes sorozat is készül, ami, mint exkluzív tartalom lesz elérhető az ősszel induló Apple TV+-n.

Pozitív:

Izgalmas koreai családregény, ami bemutatja a Japánban élt koreaiak életét az elmúlt században.

Negatív:

A regény nyelvezete nagyon egyszerű és néha szókimondó is. Néha túl sok mindent próbált besűríti az írónő és elveszett a lényeg. Egyes részek nem hihetők a megadott korban, inkább jóval későbbi időpontban történhettek meg.

A következő kritika a fordítást, nem a regényt minősíti!
Hiába nem volt indokolt a fordító gyakran az egyszerűbb koreai szavakat sem fordította le, a regény végére pedig ez még jobban elharapózott. Egyes helyeken az angol gyakorló mondatok se kerültek lefordításra, ha meg is tartják az eredeti szöveget, akkor lábjegyzetben ott szokott lenni a fordítás. Ennél súlyosabb probléma, hogy a könyvnek nagy valószínűséggel nem volt lektora, ugyanis rengeteg elgépelés, toldalék- és ragelhagyás, egy helyen pedig mintha a nyersfordítás került volna a könyvbe. A bibliai nevek valamiért szintén angolosan kerültek a regénybe.

Ajánlás:

Akik szeretnének megismerkedni a múlt században élő koreai bevándorlok életével Japánban, illetve szeretnék jobban megismerni a koreai nép történetét. A regény megértéshez a koreai és japán sorozatokban gyakran használt kifejezések minimális ismerete ajánlott.

Szerintem: 3.5/5.0

Címkék:

Korea, Japán, koreai bevándorló, pacsinkó, 1930, 1940, 1960, 1970, 1989

Írta: kacs