70. 2019.02.16. 17:00:00 Tóth Gergely: Japán–magyar kapcsolattörténet 1869–1913 (2018)

Tóth Gergely: Japán–magyar kapcsolattörténet 1869–1913 (2018)

A japán–magyar kapcsolatok misztikusságát feloldandó, egyben Japánnal kapcsolatos, jól beágyazott sztereotípiáinkat némileg helyreteendő, a magyar olvasók először vehetnek kezükbe olyan monográfiát, amely arról szól, hogyan is sodródott bele a Monarchia magyar fele a korabeli „japánimádat eszmemenetének bűvkörébe”, melyből mára a szusi–gésa–ikebana, vagy éppen a manga–anime–J-pop szentháromságának néha bazárjellegű, queeres kúlságú szentélyei is kinőttek és gombamód szaporodnak.

A könyv kísérlet a bilaterális kapcsolatok alapkutatásának új megközelítésű feldolgozására: tárgyilagos alapossággal, multidiszciplináris módon, hat törzstematika mentén, széles körű (japán, magyar, angol, német nyelvű) forrásfelhasználással. Magyarországon ez a monográfia mutatja be legrészletesebben a közvetlen érintkezések alakulását a tárgyalt korban.

A téma monografikus feldolgozása mellett az utolsó fejezet áttekinti, milyen diskurzus folyhatott Magyarországon a hazai közélet agorái, azaz a korabeli magyar kávéházak asztalainál az 1890-es évektől egyre többször felbukkanó misztikus ismeretlenről, a kezdetben „bájos tündérország” jelzővel illetett Japánról, a kor kávéházi kvaterkáinak egyik legnépszerűbb témájáról. Jelen könyv a korai magyar és japán naplók és cikkek anekdotáinak füzérével, a mindennapok történetein keresztül szemlélteti azt is, hogy vajon miről adomázhattak a művészek, írók, Japánban járt magyar utazók és úgy általában a kor kávéházi embere, ha Japánra terelődött a szó? Hogyan ismerték meg a japánokat a magyarok, és vajon hogyan láttak minket a Budapestre érkező japán utazók a 19. század végétől a 20. század elejéig?

A felfedezőkalandhoz a szerző jó utat kíván.

Ajánló

A Gondolat Kiadónál jelent meg a 352 oldalas tudományos monográfia 11 fekete-fehér fényképpel illusztrálva. A könyv a köszönetnyilvánítás és az előszó után hét számozott fejeztre van osztva, amiben az első hat az Osztrák-Magyar Monarchia és Japán kapcsolattörténetét mutatja be különböző szempontok alapján. A hetedik fejezet pedig kitekint a szomszédos népek és Japán kapcsolatára. A fejezetek előtt található egy témacímes összefoglaló, ami egy rövid áttekintést ad, hogy mi olvasható a fejezetben. Az utolsó számozatlan fejezetben lévő anekdotázó történeteket korabeli forrásokat felhasználva a XIX. század végi és a XX. századi beszámolók stílusában írta meg a szerző. A könyvet irodalomjegyzék, diplomáciai képviseletek névsora, korabeli tanulmányok és cikkek listája, Japánban járt utazók és műveik, a japán nevek átiratai, illetve név-és tárgymutató zárja.

A fejezetek egy-egy témát járnak körbe korabeli forrásokkal, újságcikkekkel és modern elemzéseket is felhasználva. Az első fejezet a felzárkózás és a modernizáció útján kíséri végig az Osztrák-Magyar Monarchiát és Japánt. Magyarországon ennek az időszaknak a kezdetét 1867-re, a kiegyezésre teszik. Japánban a Tokugawa-sógunátus összeomlását (1867) és a Meidzsi szövetségi kormány hatalomra kerülését jelölik meg (1868) a modernizáció kezdetének. Bőséges gazdasági és statisztikai adatok alapján kerül összehasonlításra a két ország fejlettségi szintje, amelyek közül különösen érdekes, hogy a férfi lakosság írni-olvasni tudása 1868-ban Japánban 80%-os volt, míg a magyar oldalon alig a fele. Ennek ellenére Japánban az első újság csak 1872-ben jelent meg Tokióban. Japán elzárkózásából adódóan pedig súlyosan megfizették a "nem tudás" árát az arany és az ezüst váltási árfolyamán. A nemzetközi arany és ezüst átváltási aránya 1:16-hoz volt, míg Japánban 1:3-hoz. Így a Japánba érkező kereskedők az ezüst aranyra váltásával megsokszorozták a pénzüket.

A második fejezet az expedíciókat és a tudományos eredményeket mutatja be. Az első osztrák-magyar kelet-ázsiai expedíció 1868 őszén indult útjára. A küldöttség ajándékként többek között egy Bösendorfer zongorát ajándékozott a japán császárnak, amelynek a történetét Xántus János örökítette meg, és amelyről a Vasárnapi Újság is beszámolt. Az udvar előtt csak állva vagy guggolva játszhatott volna Ransonnet, de végül sikerült bebizonyítani, hogy keze nem ér föl a zongorához, így hosszabb egyezkedés után engedélyezték, hogy mégiscsak ülve zongorázzon. Gróf Széchenyi Béla is járt Japánban, aki az 1877 és 1880 közötti kelet-ázsiai útját 1882-ben jelentette meg magyarul Gróf Széchenyi Béla keleti utazásai címmel.

A harmadik fejezet az utazókkal és az útleírásokkal foglalkozik. Tóth Gergely becslései alapján 400 főre tehető az 1868 és 1913 között a Monarchiába utazó japánok száma. A korszakból kiemelkedő Vadona János körülbelül 200 japán nőről készült fényképgyűjteménye, amelyről ugyan vannak megemlékezések, de a gyűjtemény még nem került elő. 1903-ban Umetaro Suzuki a B1 vitamin valódi felfedezője (1910) járt Debrecenben és Aradon is. S ekkortájt vált népszerűvé hazánkban a dzsúdó is. Sinobu Sinpei, a bécsi japán nagykövetség munkatársa a Kelet Európa álma című könyvében megjegyzi, hogy a Wienbe tartó magyar vonatokon a magyar kalauzok Bécsnek mondták a várost, ami miatt sok külföldi túlutazott a városon. A fejezet Den kendzsíró szavaival végződik, aki nagyon sajnálta, hogy névjegykártyáikon európai módra megcserélték a vezeték- és keresztnevüket, hiszen a magyarok is így ugyanúgy használják, mint a japánok.

A negyedik fejezet a diplomáciát és a külkereskedelmet vizsgálja meg, kezdve az egyenlőtlen szerződések kialakulásával, a Monarchia és Japán közti minimális exporttal és importtal folytatva. Ezt követi a japán-orosz háború idején elkobzott hajó életútja. Majd nyomon követhetjük az Osztrák-Magyar Monarchia konzulátusának a folyamatos költözési kálváriáját. Végül a japánoknak adott (osztrák-)magyar kitüntetésekről olvashatunk.

Az ötödik fejezet a művészeti és a kulturális kapcsolatokat fejti ki az 1873-as bécsi világkiállítástól kezdve, az 1911-es budapesti japán kiállításig. Érdekesség a japonizmus hatása a magyar festőkre gyakorolt hatása is, például Székely Bertalan: Japán nő vagy Karlovszky Bertalan: Gitározó nő és az Olvasó nő című festménye. 1871-ben jelent meg az első japán irodalmi mű angolból fordítva magyar nyelven, a 47 rónin. Majd megismerhetjük a csak Európában létező japán színházi társulat tündöklését és (le)bukását. A fejezet Magyarország névváltozatainak a gyűjteményével zárul, ami nagyon hasznos, ha valaki szakdolgozatot ír vagy kutatást végez.

A hatodik fejezet a hun-magyar-japán rokonság témájával kapcsolatban ír. A hetedik fejezet pedig a cseh, lengyel, román és horvát japánnal kapcsolatos kutatásiról ír röviden. A könyv utolsó fejezete pedig korabeli stílusban megírt anekdotákat tartalmaz, amelyek nagy részéről már írt a szerző a korábbi fejezetekben.

Pozitív:

Óriási ismeretanyaggyűjtemény, amely méltó kiindulópontja a Japánnal kapcsolatos kutatásoknak, egyetemi szakdolgozatoknak. A száraz tények közlése helyett a szerző olvasmányosan rámutat az összefüggésekre és érdekességekkel fűszerezi meg a korszak bemutatását. Az összegyűjtött magyar, angol, német és japán nyelvű források elérhetősége pedig különösen hasznos segítség a téma iránt jobban érdeklődőknek, illetve kutatóknak.

Negatív:

A fejezetekben nincsenek elválasztva egymástól a különböző címadó témák, így nehéz megtalálni azokat.

Ajánlás:

Akiket érdekel a kiegyezés utáni és az első világháború előtti japán és magyar kapcsolat, hogy a két ország hogyan látta egymást, mit tudott a másikról.

Szerintem: 4.5/5.0

Címkék:

Japán, Osztrák-Magyar monarchia, 1867-1913, japonizmus

Írta: KACS

Aktív közösségi fordítások
After The Rain (2018) 1. rész
70.02%

Segítek én is a fordításban!

Ázsia Ékkövei a Facebookon

Dél-koreai sorozatok
minden szerdán:
SBS 08:40
Shady Mom-in-Law
MBC 19:15
Blessing of the Sea
KBS2 19:50
Left-Handed Wife
KBS1 20:30
Home for Summer
tvN 21:30
Her Private Life
tvN 21:30
Search: WWW
SBS 22:00
My Absolute Boyfriend
KBS2 22:00
Angel's Last Mission: Love
MBC 22:00
One Spring Night
KBS2 22:00
Doctor Prisoner
OCN 23:00
Save Me (Season 2)