A klasszikus kínai elbeszélés-irodalom remekeiből kap sokszínű válogatást az olvasó ebben a kötetben. A tizenhat elbeszélés gazdag és érdekes színei, mesei áradása emberi közelségbe hozza a régi Kína városainak levegőjét, s az olvasónak óhatatlanul az európai reneszánsz világát idézi. A néha meghökkentő, időnként számunkra sikamlós, mindig lebilincselő elbeszélések hol az Ezeregyéjszaka, hol Boccaccio történeteire emlékeztetnek s joggal, mert aki a mesét szereti, mesét talál bennük, aki pedig novellát akar, az sem csalódik.

Ajánló

Az Európa Könyvkiadónál jelent meg hatezer példányban a könyv, amelynek a prózai szövegét Kemény Katalin fordította magyarra, a verseket pedig Kalász Márton. A Csin ku csi kuan egy összesen negyven elbeszélést tartalmazó, XVII. században összeállított kínai gyűjtemény, amelyből tizenhatot tartalmaz ez az ötszázharmincnyolc oldalas kötet. A történetek, de főleg a versek szimbolikájának a megértését nyolc oldalas jegyzet segíti.

Tőkei Ferenc utószavából kiderül, hogy a kínai elbeszélés kezdeti a IV – V. századra vezethetők vissza, amelyek általában csattanós történetek voltak tehetséges és rendkívüli személyekről, istenekről vagy kísértetekről. Ezek a Tang-dinasztia (618–917) korában városiasabb, de még mesés történetekké alakultak át. Ahogy a kínaiak egyre jobban bekapcsolódtak a tengeri kereskedelembe a történeteik is úgy alakultak át. A Ming-dinsztia idejére (1368–1644) a történetek változatosabbá váltak, megjelentek a tehetséges ifjúk történetei, a véletlen folytán mesés gazdagságra szert tevő kereskedők, a kínai bürokratikus rendszer ellen lázadók és a különböző társadalmi rangban lévők közti szerelmi történetek. A kötetben ezekre mind találhatunk példákat.

A történetek között van inkább mesés, és realisztikusabb is, viszont mindkét típusúra jellemző, hogy gyakran egy kívülálló személy – általában egy tehetséges elöljáró – szolgáltat igazságot, amelyből azt a tanulságot lehet leszűrni, hogy a kínai bürokratikus rendszer alapjaiban jó, csak van néhány megátalkodott hivatalnok, akik viszont előbb vagy utóbb megkapják méltó büntetésüket.

A könyvben a felsorolt novellák szerepeknek, amelyekhez zárójelben megadtam, hogy az eredeti gyűjteményben hányadik helyen szerepelnek. Az egy csillaggal jelölt történetek a 1962-ben megjelent Klasszikus kínai elbeszélésekben is szerepelnek ugyanezzel a címmel, a két csillaggal jelölt pedig hasonló címmel. A Csin ku csi kuanból további négy novella az 1958-ben megjelent Az olajárus és a kurtizán című kötetben olvasható.

• A végrendelet (3)
• A kurtizán ékszerdoboza (5)*
• A mandarinok és a teknősbékapáncél (9)**
• Az igazi barátság (12)
• A megbosszult igaz ember (13)
• A rongyos nemezkalap (14)
• A kevély tudós története (15)
• A három menyegzői próba (17)
• Po-ja összetöri lantját (19)
• A fehér legyező (20)*
• Az aranyhajtűk (24)
• Menyasszonycsere (28)*
• Tang mester utazása (33)
• Meng-ji diák csodálatos kedvese (34)*
• Legényfogó narancsok (38)*
• Az alkimista és az ágyasa (39)*

Pozitív:

Tizenhat tanulságos, elbeszélés a XVII. században összeállított kínai elbeszélésgyűjteményből. Némelyik különösen szép megfogalmazású.

Negatív:

A tizennegyedik novella rövidített, néhány elgépelési, illetve egye és többesszám hiba (Az aranyhajtűk). Némelyik elbeszélésnél már az elején teljesen kiszámítható a vége.

Ajánlás:

Azoknak ajánlom, akik szeretnének mesés és realista kínai elbeszéléseket olvasni.

Szerintem: 4.0/5.0

Címkék:

Kína, XVII. század, Csin ku csi kuan, elbeszélés

Írta: kacs