A vadlúd 1911-13-ban jelent meg, s azóta is a modern japán irodalom egyik legnagyobb műveként tartják számon Otama tragikus szerelmének történetét. Az utolsó mondat (1915) történelmi időkben játszódik, s öt gyerek bátor önfeláldozását beszéli el. A Kacagó szerzetesek (1916) pedig különös hangú elbeszélés egy magas rangú kínai hivatalnok és a remeteéletet élő szerzetesek találkozásáról.

Ajánló

A történet 1880-ban játszódik Tokióban. Az elbeszélő a főszereplő melletti szobában lakott, így pontosan el tudja mesélni, hogy mi történt. A történet ezért a fiú (Okada) és uzsorás által kitartott lány kölcsönös vonzalmáról szól. Az elbeszélés feléig körülbelül megismerjük a szereplőket, a történet előzményeit. Maga a történet ezek után kezd el igazán élni. A lány (Otama) ideje nagy részét az ablakból kibámulással tölti. Okada is egyszer így látja meg, s onnantól kezdve mindig megemeli a kalapját a lánynak. Egyik alkalommal a fiú megöli Otama madarait veszélyeztető kígyót, így végül sikerül szóba elegyedniük. A főhős ezek után megváltozik, olyat is megtesz, amit előtte nem, sajnos rossz értelemben. A történet pedig amilyen lassan kezdődött el, olyan hamar véget is ér. A vadludak 1911 és 1913 jelent meg folytatásokban. Magyarra Göncz Árpád fordította. Ezen kívül még két rövidebb elbeszélést tartalmaz a könyv. Az egyik Az utolsó mondat, a másik pedig egy késői írása a Kacagó szerzetesek, ami a régi japán legendákat dolgozza fel, ezért nehezen érthető ilyen előismeret nélkül. A könyvben szereplő szürrealista képek egyszerre jelenítik meg az addigi fejezetekben történteket.

Pozitív:

A három történet közül a Vadlúd a kiemelkedő a hosszan jellemzett szereplőkkel, de ugyanakkor rövid történettel. Érdekes elbeszélés, habár a történet elég rövid.

Negatív:

A történet mintha a közepén félbe szakadni és gyorsan lezárná végkifejlet nélkül.

Ajánlás:

Japán fanoknak ajánlott, akik hozzászoktak az ilyen befejezéshez. A teljes könyv elolvasható, letölthető a MEK-ből.

Szerintem: 3.0/5.0

Címkék:

Japán, Mori Ógai, vadlúd, 1913, Gönz Árpád,

Írta: kacs