Valamikor réges-régen élt egy bambuszszedő öregember, aki a mezőkön és hegyeken barangolva gyűjtötte a bambuszt, hogy mindenféle eszközt készítsen azokból. Egyszer egy szép napon a bambuszok sűrűjében megpillantott egyet, amelyiknek hajtásai fényesen ragyogtak. Igen különösnek találta, így hát tüzetesebben is szemügyre vette. Látja ám, hogy a bambuszcső bensejéből tör elő a ragyogás, melynek mélyén egy három hüvelyk parányi lányka üldögél. Így aztán kivette őt onnan, a keblére rejtette és hazavitte.
Otthon aztán a felesége gondjaira bízta, hogy az öregasszony nevelje fel. A leány neve Kaguja-hime lett, ami azt jelent, hogy a "Kecses bambusz tündöklő hercegnője". A szépséges leányhoz sorra érkeztek a kérők, akiknek a legkülönlegesebb, leglehetetlenebb feladatot kell teljesíteniük, ha el akarják nyerni a csodálatos leány kezét.
A bambuszgyűjtő öregember meséi, a Taketori monogatari a legelső, ismert és fennmaradt japán mesegyűjtemény, amelynek első változatai a 8-9. században kerültek lejegyzésre. A Taketori monogatari azonban nem csupán a japán irodalom egyik igen különleges gyöngyszeme, de a világirodalom mesekincsének és legendairodalmának is egyik kiemelkedő alkotása.

Ajánló

A bambuszgyűjtő öregember meséi című könyv nagy betűkkel szedett, mindössze nyolcvan oldalas könyv, amit tíz, japán stílusra hajazó, egész oldalas illusztráció gazdagít. A történet tíz fejezetből áll, amiben a prózai szöveget néha megszakítja egy-egy vers. A japán népmese különlegessége, hogy ezt a 10. századi történetet tartják a legrégebbi japán prózai elbeszélésnek.
Az egyszerű történet a bambuszszárában talált Kaguja hercegnő életét és férjhez adását meséli el. Az öt lánykérő és a császár próbálkozásáról egy-egy fejezet szól. A könyvben innentől kezdve találhatók versek is, majd három levél is. A történetmesélés több fajtája is megjelenik műben, ugyanis van, amikor az író mesél, de van, amikor a szereplő mondja el, hogy mi történt vele. A leírásokon és a párbeszédeken kívül néha szereplők magukban is gondolkodnak. Így annak ellenére, hogy régi műről van szó nagyon változatos az elbeszélő módja. Általában a fejezetek végén, a történetbe ágyazva van egy rövid magyarázat, hogy miért és mikorról neveznek úgy valamit a japánok. Pl.: innentől fogva hívják az apró örömet szerző dolgot úgy, hogy "megérte" (kai aru).
Tokaji Zsolt fordításában olvastam a művet, de elérhető Máté Zoltán fordításában is, ahol ő utószót is írt a monogatari műfaj kialakulásáról. Máté Zoltán fordításában a mű címe A bambuszgyűjtő öregember története, ami itt olvasható el, a szerző beleegyezésével teljesen ingyen.

Pozitív:

Érdekes népmese, néhány japán kifejezés kialakulásának a magyarázatával.

Negatív:

Az eltelt időt többször is hibásan kezeli a történet. Az elején az öregember hetven éves, míg a végén ötven. Ez pedig nem fordítási hiba, mert más fordításában is így szerepel. A könyvben jó pár helyen vannak felesleges karakterek, elgépelések.

Ajánlás:

Azoknak ajánlom, akik szeretnék elolvasni a legkorábbi japán prózai elbeszélését.

Szerintem: 3.5/5.0

Címkék:

Japán, Taketori monogatari, prózai elbeszélés, X. század

Írta: kacs