A kínai költészet az ókorban eredetileg a "zene", a szertartási énekek és táncok szövegkönyveként kapott írásos formát, s ennek megfelelően az irodalom- vagy inkább költészetelmélet is a "zeneelmélet", a szertartások – természetesen konfuciánus – elméletének része, annak egyik elágazása volt.

A "zene" problémájáról konfuciánusok és kritikusaik sok vitát folytattak, amelynek bűvköréből a költészet elméletének csak a Han-dinasztia (i. e. 206 – i. sz. 220) idején sikerült kiszabadulnia. Szertartásoktól független költészet – eltekintve most a népköltéstől – voltaképpen csak ebben a korban jön létre. Különösen a korszak végén lehetünk tanúi a költészet újabb virágkorának, s ekkor vetődik fel az a kérdés is, hogy vajon mi a költészet értelme. Cao Pi ezt így válaszolja meg: lelkiállapotaink kimondása révén önmagunk kifejezése. Ebben a gondolatban szembetűnő a taoizmus hatása, amely a konfucianizmus ellenlábasaként – s mégis azzal érdekes szimbiózisban – folyamatosan termékenyíti meg a régi kínai művészetet és gondolkodást.

Válogatásunk a legkorábbi és legnagyobb hatású elméleti írásokat tartalmazza, köztük például Lu Csi A költészetről című világhíres költeményét, amely lenyűgöző hitelességgel és mindmáig érvényesen tárja fel előttünk a költői alkotás folyamatának és dilemmáinak legmélyebb titkait.

Ajánló

Az Argumentum Kiadónál jelent meg a mindössze 75 oldalas kis betűs könyv. Tőkei Ferenc végezte a válogatást, a kínai szövegeket gondozását és a magyarra fordítást is. Az elősző után következnek a különböző elmélkedések vagy előszavak egy-egy mű kiadásához. A könyv bal oldalán olvashatjuk eredeti kínai nyelven, a jobb oldalon pedig a magyar fordítást.

A kötetben szerepel: Vej Hung: A Dalok Könyvének előszava, Cao Pi: Tanulmány az irodalomról, Lu Csi: A költészetről, Sen Jo: Elmélkedés HszieLing-jünnek A Szung-dinasztia történetében olvasható életrajzához, Hsziao Tung: Előszó az Irodalmi Gyűjteményhez, Csung Hung: A versek osztályozása. Végül a jegyzetek és a tartalomjegyzék zárja a könyvet.

Az elmélkedések és az előszavak a versek osztályozást mutatja be különböző módon. Az I. században élt Vej Hung a versköltészet "hat elvére" hivatkozik: dal, óda, himnusz (műfaj), leírás, hasonlat, allegória (költői módszer). Lu Csi költői műben elmélkedik a költészetről, amihez alkalmazkodik a fordítás, így a könyv két oldalán akár soronként összevethetjük a fordítást.

Pozitív:

A jegyzetek sokat segítenek a megértésben, de mindenképpen szükséges további irodalmi vagy kínai irodalmi előismeret, hogy jobban el tudjuk helyezni a műveket.

Negatív:

Egy oldalon 48 sor, egy sorban közel 90 karakter, ami fárasztóvá teheti az olvasást.

Ajánlás:

Akik szeretnének egy kis ízelítőt kapni a kínai költészet elméletből vagy mielőtt elolvasnák a kötetben is ajánlott Műfajelmélet Kínában a III.-VI. században című könyvet.

Szerintem: 3.0/5.0

Címkék:

Kína, költészet, műfajelmélet

Írta: kacs