Az ősi japán mesekincs kifogyhatatlan tárháza a sajátos hangulatú, szellemes és bölcs történeteknek. Gyermekek és felnőttek számára egyaránt élvezetes olvasmány lehet egy-egy tanulságos történet a jóságról, a kapzsiságról, a butaságról, vagy épp a reménytelen vágyakozással elfecsérelt életről.

Ajánló

A Kossuth Kiadónál jelent meg a Népek meséi sorozat 14. köteteként a 123 oldalas Japán népmesék. A kötetet Kewashii Takeya állította össze. Az illusztrációkat M. Nagy Szilvia készítette, a fordító neve pedig nem derül ki a könyvből. A kötetben hat mese és hatvan illusztráció kapott helyet.

A könyv első meséje A boldogság címe kapta. A történetben egy szegény halász életébe nyerhetünk betekintést, akinek minden vágya, hogy gazdag legyen, mert akkor boldog lehet. A meséből kiderül, hogy nem a gazdagságtól lesznek boldogok az emberek. A Momotaró története az állatkínzás ellen emel szót. A harmadik mese, A könnyelmű hiú daru története a saját korlátainkra hívja fel a figyelmet.

A legkisebb testvér a más népek meséiből is ismert legkisebb fiú jólelkűségének köszönheti a szerencséjét. Az ötödik mesében, A butaság diadala egy érdekes kérdést fel, ami elvezet addig, hogy a demokrácia gyengeségeit kihasználva vagy a saját butaságunk által nem veszünk tudomást a közelgő veszélyről, amit akár elkerülhettünk volna. A kötet a Vágyódás című mesével ér véget, ami egy olyan ember történetét meséli el, akinek mindene megvolt, hogy boldog lehessen, de még sem élt a lehetőséggel.

Pozitív:

Egyszerű nyelvezetű, gazdagon illusztrált tanulsággal záródó japán mesék.

Negatív:

Az egyszerű nyelvezet ellenére nincsenek megmagyarázva a japán szavak pl.: diamjó, hatamotó, sógun. A címek hosszú ékezeti más betűtípusúak.

Ajánlás:

Óvodásoknak és kisiskolásoknak, akik szeretik a tanulságos meséket.

Szerintem: 3/5.0

Címkék:

Japán, népmese, mese

Írta: kacs