A vibráló dzsesszkluboktól az ostromolt város elszegényedett utcáiig, a Sanghaj utolsó rózsája egy időtlen, magával ragadó történet szerelemről és megváltásról.

A japánok által megszállt Sanghajban két különböző kulturális hátterű embert egymás mellé sodor a végzet és a zene adta szabadság…

1940. Aj-ji Sao fiatal örökösnő és egy egykor népszerű, fényűző sanghaji éjszakai klub tulajdonosa. Ernest Reismann egy nincstelen zsidó menekült, aki Németországból érkezett, és kívülállóként menedéket keres egy óvatos idegenekkel teli városban. Majdnem minden reményét elveszíti, ám egy nap megismerkedik Aj-jival. Mikor Aj-ji alkalmazza Ernestet, hogy zongorázzon a klubjában, a szokásokkal való dacolása szenzációnak számít. Ernest hirtelen kelt hírnevének köszönhetően Aj-ji klubja ismét Sanghaj legnépszerűbb szórakozóhelyévé válik. Nemsokára ráébrednek, hogy nem csupán a dzsessz iránt érzett szenvedély köti össze őket, ám a különbségeik leküzdhetetlennek tűnnek, Aj-ji ráadásul egy másik férfi jegyese.

Miközben egyre inkább elmérgesedik a háború, Aj-ji és Ernest elszakadnak egymástól, s a szerelem és a túlélés közti választás is egyre nehezebbé válik. A nyomasztó eshetőségek végül az események olyan láncolatát indítják el, melyek örökre megváltoztatják az életüket.

Ajánló

Az IPC Mirror Kiadónál jelent meg a kemény táblás, színes és dombornyomású védőborítással készült regény. A fordítást angolból Kiss Nóra Titanilla készítette. A 428 oldalas könyv 92 rövid fejezetre van osztva. A történet három szálon kerül elmesélésre. Az első az 1980 őszén, a Béke Hotelben mesélő Aj-Ji, a második az 1940-es évekbeli lévő Aj-Ji és végül egy külső szemlélőként az 1940-es évekbeli Ernst nézőpontjából ismerhetjük meg az eseményeket. A két 1940-es évekbeli történetszál fejezetekként változik, de ismétlés nélkül halad tovább a történetben. A kötet végül egy köszönetnyilvánítással zárul.

A könyv lapjain megelevenedik az 1940-es évekbeli fényűző gyömbérsárga, karmazsinvörös kivilágítású sanghaji nagyvárosi élet, a szertelen vidámságot árasztó, óriási, színpadokkal teli klubok táncoslányokkal, énekesekkel és a kor népszerű amerikai és sanghaji dzsessz, zongorán felcsendülő dallamai, miközben a bőrcipős, méretre szabott ruhát viselő vendégek Gordon’s London száraz gint, Gilbey’s brandyt és Old Taylort iszogattak. Feltűnnek a kor ismert alakjai, a Kelet Rothschildjának becézett Victor Sassoon, a New Yorker amerikai újságírónője, Emily Hahn. Miközben a tehetős vendégek Packard, Nash, Buick és Chevrolet autókkal szelték át a várost, az egyre magasabb épületek között, amelyek közül több mint százat Hugyecz László tervezett.

Bár Sanghaj változott, a város életét a dúsgazdag férfiak és aranyifjúk irányították, s egy olyan világban, ahol a nők többségének még mindig elkötötték a lábát, ahol egy kislány élete egy tál rizst ért, egy gazdag, alig húsz éves kínai örököslány egy mindenkitől független, a családját is megbotránkoztatva, egy éjszakai klubot vezetett. Célja pedig nem volt más, mint Sanghaj legnépszerűbb klubjává tenni a Száz Öröm Éjszakai Klubját.

A gyönyörű arcú és alakú, testre feszülő ruhában járó, kellő ambíciókkal rendelkező, Elizabeth Barrett Browningot és Emily Dickinsont tanuló, dzsesszzenekedvelő, eljegyzett Aj-Ji neveltetésének köszönhetően élete a pénz és a fényűzés. Döntései során eszébe jutnak anyja tanácsai: "A házasság üzlet, és szerelem nélkül gördülékenyebben működik.", "Már tízévesen jegyben kell járniuk, tizennégy évesen férjhez kell menniük, és tizenhat évesen meg kell szülniük az első gyermeküket." "A só és a cukor nem keveredhet egymással.", "A rendes lányok az anyjukat hallgatják, a rosszak meg a dzsesszt.", "A férfiak önérzete megakadályozza őket abban, hogy elfogadják egy nő utasításait, így rendszerint kevés magyarázatot fűztem a kijelentéseimhez, és ez kellő tiszteletet eredményezett.". Egyszer csak találkozik a nála fiatalabb, 19 éves nincstelen német származású zongoristával, s az élete teljesen megváltozik.

S elkezdődik Aj-Ji új élete, aminek már nem ő, hanem a szerelem az ura, s emiatt számtalan konfliktusa lesz a családjával és a világgal is, miközben a II. világháborút eléri Sanghajt is, s a japánok átveszik az irányítást a várost felett. S így egy idő után nem csak a kíniakra, hanem a Ernstre és a húgára is hatással lesznek a változások.

A regényben felcsendülő zenék:
Let's Fall in Love
Memories of You
On The Sunny Side Of The Street
Summertime (George Gershwin)
The Entertainer
What Is This Thing Called Love?

Interjúk az írónővel, a regénnyel kapcsolatban:
Ismerje meg a szerzőt: Weina Dai Randel
Interjú Weina Dai Randellel Sanghaj utolsó rózsája írónőjével
Sanghaj utolsó rózsája: kérdések és válaszok az írónőjével, Weina Dai Randelel

Pozitív:

Egy kínai-európai szerelmi történet, az írónőre jellemző, aprólékosan kidolgozott környezet és korrajz az 1940-es évekbeli Sanghajban.

Negatív:

Néha kicsit túlzásba vitt, szinte hihetetlen filmes elemek használata a regényben. Mintha a lektor a 150. oldal után lapozott volna egy jó nagyot, mert utána egy jó darabig rengeteg elütéshiba, karakterkihagyás van a könyvben. A könyv háromnegyede környékén szintúgy.

Ajánlás:

Akik szeretnének egy izgalmas, romantikus regényt olvasni az 1940-es évek Kínájából. A felsorolt zenéket hallgatva olvasás előtt vagy közben segít a regényre ráhangolódni.

Szerintem: 4.0/5.0

Címkék:

Kína, Sanghaj, 1940-es évek, II. világháború, gazdagság, szerelem

Írta: kacs