Lao Sö új színműve, amelyet 1958-ban mutatott be a pekingi Művész Színház, a szokatlanul választott "főhősével" és formájával keltett feltűnést hazájában. A darab címszereplője egy pekingi teaház, ennek félévszázados életéből ragadott ki a szerző három történelmi pillanatot. A teaház tragikus sorsa a kínai polgárság sorsát szimbolizálja a régi Kínában. A darab szereplői a teaház törzsvendégei: a régi kínai városi élet összes jellegzetes figuráit megtaláljuk köztük; a békés polgári életet áhító tulajdonostól kezdve az amibiciózus gyártulajdonosig, a császári udvar főeunuchjától a leányát áruló parasztasszonyig. S a köztük nyüzsgő kerítők, detektívek, katonaszökevények, prostituáltak, színészek teszik teljessé a képet. A polgári humanizmus szemszögéből megrajzolt tablók – az egyes szereplők sorsa, s magának a teaháznak a sorsa – a kínai polgárság félévszázados történetének jellemző vonásait ragadják meg, s meggyőző művészi erővel mutatják meg – nemzedékek sorsának párhuzamain keresztül – a kínai polgárság zsákutcáját. A teaház fölött elhangzik a halálos ítélet: az egykori patinás cégből bordélyházat csinálnak a Kuomintang züllött urai; Lao Sö ezzel az egész régi rezsim halálos ítéletét mondja ki színművében.
Ajánló
Az Európa Könyvkiadónál jelent meg 1960-ban a 124 oldalas könyv mindössze 2500 példányban, amit Miklós Pál fordított eredeti kínaiból magyar nyelvre. A fordítás alapja a Sou-huo (Aratás) című folyóirat 1957. I. számából készült, ahol a szerző először publikálta 3 felvonásos színművét. A védőborító, a kötésterv és a 3 fekete-fehér illusztráció Vincze Lajos munkája.
A mű a szereplők 3 és fél oldalas felsorolásával kezdődik, ahol gyakran az életkoruk is meg van adva. Ezután következnek a felvonások, amelyek elején a szerző mindig kijelöli az időt (1898, 1916, 1945) és a helyszínt is, ami a teaház. Majd következik egy leírás a helyszínről, s végül a leghosszabb rész, maga a színmű. A kötet Miklós Pál utószava zárja.
A Jótékony Bőség teaházban követhetjük végig Kína nagy változásainak időszakában az emberek életét. Az elején vannak, akik nagy lelkesedéssel üdvözlik a változásokat és meglátják a lehetőségeket az új világrendben (teaház tulajdonosa gyárat és bankot alapít). Mások csak kiszolgálják a váltakozó rendszereket (besúgók). A korábbi hatalom birtoklói megbuknak, s újabbak kerülnek a helyükre, s vannak elég sokan, akiknek a rendszerek változása nem hoz változást az életükben, mert ugyanolyan kiszolgáltatottak maradnak a hatalommal szemben. A történet végére, ahogy megöregednek a szereplők, negatív, csalódott tanulságot vonnak le az életről, miközben a nincstelenné lett gyártulajdonos egy töltőtollat nyújt át a teahát tulajdonososának.
A mű a korában igen népszerű egészen a kulturális forradalomig. 1979-ben újra elővették, de nyilvánosan csak 1985-tő lehet újra látni a kínai színházakban.
Pozitív:
Egy ötven éves kínai történelmet felölelő színmű, ami jól bemutatja a társadalom változásait 1898-tól kezdve egészen 1945-ig.
Negatív:
A történet rövidsége ellenére sok szereplő, így néha keresgélni kellett, hogy ki-kicsoda. A színműt nézve, nemcsak olvasva egyszerűbben követhető.
Ajánlás:
Akik szeretnének röviden belekóstolni Kína három korszakában egy színműn keresztül.
Szerintem: 4.0/5.0
Címkék:
Kína, 1898, 1916, 1945, reform, színmű
Írta: kacs