Különös körülmények között nevelkednek a világtól elzárt magániskola, Hailsham növendékei. Noha minden szempontból kitűnő nevelést kapnak, tanáraik mintha egyszerre tartanának tőlük és szánnák őket. A diákok megtanulják, hogy különlegesnek számítanak, és hogy kiváló egészségük megőrzése nem csupán önmaguk érdeke, hanem a társadalomé is. Ám furcsa módon a külvilágról, melyet majdan szolgálniuk kell, szinte semmit nem tudnak. S ahogy múlnak az évek, az idillinek tetsző elszigeteltségben lassan ráébrednek, hogy az egyre gyakrabban megtapasztalt félreértések, zavaró ellentmondások hátterében sötét titok bújik meg. Az egykori diák, Kathy, harmincas évei elején idézi fel hailshami emlékeit, amikor felbukkan az életében két régi iskolai barátja, Ruth és Tommy. Miközben megújul és megerősödik barátsága Ruthszal, parázsló tinivonzalma Tommy iránt pedig szerelemmé kezd érni, az elfojtott emlékek nyugtalanítóan a felszínre törnek, s a visszatekintés felismerései következtében a barátoknak újra szembe kell nézniük a gyermekkoruk hátterében rejtőző igazsággal, mely egész életüket meghatározza. Ám a drámai őszinteségű szembesülés talán túl későn érkezik el mindhármójuk számára, kapcsolatuk szövevényének szálait már nem bogozhatja szét megnyugtatóan. A "Napok romjai" szerzőjének megtévesztő egyszerűséggel kibontakozó remekműve rendkívüli érzékenységgel tárja elénk a remény és az elfogadás, beletörődés időtlen drámáját. A visszafogott nyelvezet csalóka látszata mögött páratlan érzelmi mélység rejlik, melyet kiaknázva Ishiguro merészen újszerű megközelítésben vizsgálja egy napjainkban igen aktuális társadalmi kérdés erkölcsi szempontjait.

A regény számos nyelven óriási sikert aratott, 2005-ös megjelenését követően rövid időn belül több jelentős irodalmi díjat is elnyert, és a Time magazin beválogatta a száz legjobb angol nyelvű regény közé.

A történet Halisham-ban kezdődik az 1960-as évek végén és 1990-es évek végéig tart. Katy H. és társai egytől egyig különlegesek, akik az angol hagyományoknak megfelelően bentlakásos iskolában tanulnak. Az iskolában szigorú szabályok vannak a kornak megfelelően, így elhagyni sem lehet! Verseket írnak, festenek, rajzolnak, színészkednek, csakúgy, mint egy iskola tanulói. Mikor pedig felnőttek lesznek, elhagyhatják az iskolát és egy tanyákon készülhetnek fel a kinti világra. A regény sokáig csak sejteti, hogy mik is ők valójában, hogy ilyen szabályok vonatkoznak rájuk. Annyi mindenesetre kiderül, hogy egészségesnek kell lenniük, ha szervadományozásra kerülne sor.

A könyv végig természetesnek tekinti az ő állapotukat, néha megpróbálnak kitörni belőle, reménykednek, de elbuknak. Egyszerűen bele törődnek a sorsukba a szereplők. A lélekrajzok jók, érdekesek. A cselekmény időben össze-vissza ugrál, mintha éppen csak velünk beszélgetne a mesélő. Éppen ami eszébe jut, azzal folytatja. A történetet így próbálja meg késleltetni. A történetben végig fent tartja a reményt, hogy talán meg lehet változtatni a dolgokat.

A film a könyvhöz képest

A könyv elolvasása után néztem csak meg a belőle készült filmet. A Ne engedj el! filmet Mark Romanek rendezte. Főszereplők: Carey Mulligan (Kathy) (Tőzsdecápák: A pénz nem alszik, Egy lányról) Keira Knightley (Ruth) (A Karib-tenger kalózai 1,2,3, Doktor Zsivágó Andrew Garfield (Tommy) (Social Network - A közösségi háló) A kazetta - Judy Bridgewater - Dalok sötétedés után - a filmben más szerepet játszik, így téve romantikusabbá a történetet, ezáltal a romantikusan részt a film elejére helyezve. A film elején sok kicsi eltérés tapasztalható, amik nem zavarók. A film a gyerekkort jobban egészebbnek ábrázolja. A film jobban egyértelműsíti Kathy és Tommy viszonyát, Ruth pedig talán még gonoszabb is. A könyvben a főszereplő nem érez akkora ellenszenvet Ruth iránt, mint az olvasó vagy a néző. A film hű párja a könyvnek, talán kicsit romantikusabb, érthetőbb a film. A film sajnos néha maga tesz olyan előre utaló megjegyzéseket, amik csak a könyv végén voltak, így kiszámítható a filmben is a vége.

Pozitív:

Érdekes utópisztikus történet. A könyv, új filmes borítója sokkal jobb, mint az eredeti.

Negatív:

Az író számára az idő nem fontos, ezért a történetet mindenkinek maga kell, hogy összerakja. A filmet megnézne azt mondhatom, hogy elég lett volna csak azt megnézni.

Ajánlás:

Az angol Times szerint "Az évtized legjobb angol nyelvű regénye." Aki szereti az utópisztikus, hátborzongató, szörnyű jövőképeket vagy az angol regényeket azoknak ajánlom. Akik a szerző származása miatt valamilyen japán regényre számítanak azok csalódni fognak, mert ez igazi angol regény, minden velejárójával.

Szerintem: 3.0/5.0

Címkék:

Japán, Kazuo Ishiguro, Ne engedj el, utópisztikus, szörnyű jövőkép, 1960, 1970

Írta: kacs