Simoda kis halászfalu Japánban, a 19. század második felében. A falu szegény lakóinak legfőbb gondja az évenként lecsapó tájfun. Most azonban a történelem vihara is rájuk zúdul. Itt száll partra az amerikai hadiflotta, és az ország megnyitását követeli. Konzulátus nyílik, s az élére az idős vörös óriás, Towsend Harris kerül. Az anyák féltik leányaikat a hús örömeit követelő "idegen ördögöktől".
A túl szépnek született Okicsi meggondolatlanul a főutcán megy haza a fürdőből, Harris megpillantja, és tűzön-vízen, vőlegényen átgázolva magának követeli. A sógun elfogatja a lányt, aki végül az erőszaknak engedve a konzul ágyasává lesz. Így Japán is előnyösebb feltételeket csikarhat ki Amerikától. A falu lakóit ez legkevésbé sem érdekli. Az ő szemükben Okicsi szajha, az idegen ágyasa.
Az érzékeny Okicsi életét derékba töri, hogy néhány évig a konzul használja, majd hazaköltözésekor mint kidobható szemetet elhajítja. Távozása után becsületesen, önállóan szeretne élni régi nagy szerelmével. Egy nőnek azonban nem bocsátanak meg egykönnyen a férfivilágban, és a múlt szorítása mindennél erősebb.
Pontos és alapos korrajz ez a regény is, akárcsak a 2010-ben megjelent Japán rózsa. Néha egy-egy finom hasonlat futama a sorok között, mintha Okicsi pengetné bánatosan szamiszenje húrjait.
Megérzések, jósálmok, hiteles japán misztika, egy túlérzékeny, képzelgésre hajlamos lélek nem e világi fogódzói az olvasó lelkét is mindvégig megpengetik.
Ajánló
A Trivium Kiadónál jelent meg a 164 oldalas könyv, Béresi Csilla fordításában. A kötet 13 fejezetből és egy epilógusból áll, illetve egy rövid összefoglaló olvasható a jogász végzettségű, Kimura Rei írónőről. A néhány kevésbé ismert japán szóhoz lábjegyzet is tartozik.
A történet 1841 decemberében kezdődik Simodában Okicsi születésével. A lány hamar felnő, tizenkét évesen az apja gésának adja. 1854-ben rossz előérzete támad, s meglátogatja szüleit. A tájfun az egész falut elmossa, de akad egy fiatal asztalos segítőjük, Curumacu, akibe a lány beleszeret, mert nem gésaként kezeli. Később is jegyzik egymást, de a lányt egyik alkalommal meglátja az idős, amerikai Towsend Harris, aki magának követeli a lányt.
A lányt először megpróbálják először erővel, majd szép szavakkal meggyőzni, míg végül Japán érdekében a konzul ágyasa lesz. A falu innentől kiveti, az amerikai távozása után megvetik. Hiába telnek el évek a falu lakói nem bocsátanak meg, a lány szerelmi és üzleti élete pedig tragédiák sorává válik.
A történet egy részét John Wayne is feldolgozta A barbár és a gésa 1958-as amerikai filmben, amit Japánban forgattak. Japán film pedig több is készül Okicsi életéről pl.: Tojin Okicsi (1930), Miss Okichi (1935), Tokichi Tojin (1954).
Pozitív:
Érdekes japán történet, Okicsiről, akit saját korábban megvettek, ma pedig a Tojin Okichi Memorial múzeumban ismerhetjük meg a történetét, ahol a sírja szereleme, Curumacu mellet fekszik. 2000-ben a könyv elnyerte az e-könyveknek járó kitüntetést a Frankfurti Könyvvásáron.
Negatív:
Nagyon sok elgépelés, félre indexelés. Gyakran olyan, mintha egy leendő könyv vázlatát olvasnánk, új szereplők tűnnek fel csak azért, hogy aztán meghaljanak és hogy még drámaibb legyen a fejezet. Hiába írja le szinte minden fejezet elején, hogy éppen milyen tragédiáról akar írni a könyv egyes részei inkább lexikonszerűek, ami köré kevésbé jól lett megírva a történet, pedig egy nagyregény is lehetett volna belőle.
Ajánlás:
Akiket érdekel egy igaz történeten alapuló gésa tragikus élete a XIX. századból.
Szerintem: 3.0/5.0
Címkék:
Japán, Tojin Okichi, XIX. század, gésa
Írta: kacs