Inoue Jaszusi (1907-1991) a mai japán irodalom egyik legnépszerűbb írója, a japan PEN Club elnöke. Már középiskolás korában irt verseket és novellákat, de sikeres íróvá csak a háború után vált: az 1949-ben megjelent két elbeszéléséért (A vadászpuska - Rjódzsu és Bikaviadal - Tógju) megkapta az Akutagava-díjat. Leghíresebb regényében (Jégfal - Hjóheki) is az emberi magány kérdését boncolgatja. Sok elbeszélésének témáját meríti a kínai történelemből. A széles körű történelmi és művészettörténeti ismeretről tanúskodó írások (Tempjó tetőcserepei - Tempjó no iraka, Lou-lan, Az árvíz - Kódzui) közel hozzák a mai emberhez a régmúlt hőseinek lelkiállapotát, életérzését. Különös érzékenysége az emberi lélek apró rezdüléseire, a visszafogott, de költői elemekben bővelkedő stílus a mai japán irodalom egyik legsikeresebb írójává avatják Inoue Jaszusit.
Kiszáradt, fehér folyómeder. A sivár magányosság jelképe. Inoue Jaszusi elbeszélései közös problémája: az emberi magány. Miszugi Dzsószuke, Miike Suntaró és Konkóbó szent atya életük válságos pillanatában mind magukra maradnak, s szembe kell nézniük a múlttal. Életük nagyon is különbözőképpen folyik. Miszugi Dzsószuke két nő között vergődik, s végül elhagyja a felesége, és meghal a szerelme; Miike Suntaró csak a tudománynak él, családjával ridegen bánik, barátai elmaradnak mellőle, csak soha el nem készülő könyvéhez lehet hűséges: Konkóbó szent atya egy lélekvesztőben a tengerre száll, hogy elérje a Fudaraku-paradicsomot, amelyben maga sem nagyon hisz, s amíg felkészül élete utolsó útjára, sorra elvonul előtte a korábban tengerre szállt szent emberek alakja, akik hívőn vagy hitetlenül a végtelen hullámokra bízták magukat. Ki-ki másként néz szembe önmagával.
Ajánló
A 136 oldalas kemény kötéses könyv az Európa Könyvkiadónál jelent meg 8400 példányban. A kötet három elbeszélést tartalmaz. Az első az 55 oldalas A vadászpuska, amelyért Inoue Jaszusi 1949-ben megkapta az Akutagava-díjat. A második a 40 oldalas Azáleák a Hira-hegyen, s végül a címadó, 33 oldalas Utazás a Fudaraku-paradicsomba. Mindhárom elbeszélés a magányról, az életről és a halálról szól. Az első kettőt Simonyi Istvánt fordította, a harmadikat pedig Varrók Ilona.
A vadászpuska című elbeszélésben egy jelentéktelennek tűnő vers indít el egy vadászban olyan folyamatokat, hogy a vers írójához elküld három levelet. Ezekből a levelekből pedig megismerhetjük egy fiatal lány (Sóko), egy megcsalt asszony (Midori) és egy "nagy bűnös" asszony (Szaiko) életét, akik mind kapcsolódnak a vadászhoz és a magányhoz. A műt elolvassa egyetlen kérdés marad nyitva, amit mindenkinek magának kell megválaszolnia: Szeressenek vagy szerethess? Az elbeszélés itt olvasható el, továbbá Bakonyi Orsi felolvasta, ami itt hallgatható meg:
A második elbeszélés az Azáleák a Hira-hegyen egy öregúr vagy ahogy inkább ő szeretné, hogy hívják egy idős tudós életébe nyerhetünk bepillantást, aki egész életét a tudományoknak szentelte, hogy megírja könyvét, ami a boncolásról szól. Egyik alkalommal elcsatangol otthonról és végig gondolja, hogy majd mit fognak szólni a családtagjai az eltűnésekor, s közben megismerhetjük az elszalasztott lehetőségeit és hogy milyen magányos emberré vált.
Az utolsó elbeszélésben, az Utazás a Fudaraku-paradicsomban Konbokó szent atya történetét és az előtte tengerre szálló papok rövid búcsúit ismerhetjük meg. A történet a közösség nyomásának hatására az "önként" vállalt halálról szól, amellyel minden pap másként békélt meg, hogy 61 éves korában novemberben tengerre kell szállnia.
Pozitív:
Mindhárom elbeszélés elgondolkodtató, a lélek rejtelmeibe vezet be, amelyek kérdéseket vethetnek fel bennünk.
Negatív:
Az első elbeszélés lehetett volna egy kicsit hosszabb, a magyar kiadáshoz jó lett volna egy magyarázó előszó vagy utószó.
Ajánlás:
Akik van elég lelkierejük őszintén szembenézni akár a saját magányukkal is.
Szerintem: 4.5/5.0
Címkék:
Japán, magány, élet, halál, öngyilkosság
Írta: kacs