Egy fiatal lány kálváriája a hajdani Kína titokzatos és misztikus világában, amikor a prostituáltak még gyönyörű, elegáns és magasan képzett, kulturált nők voltak. A 13 éves Xiang Xiang élete fenekestől felfordul, amikor a családja megszégyenül az apa "bűnei" miatt: az anya apácának áll egy buddhista kolostorban, a kislányt pedig egy alig ismert rokonára bízza, aki megígéri, hogy gondját viseli. Xiang Xiang a gyönyörű nevű Barackvirág Pavilonba kerül, ami nem más, mint egy bordélyház Sanghajban. Aranyorchidea néven ő lesz Kína legbefolyásosabb, leggazdagabb és legünnepeltebb kurtizánja, miközben végig a bosszú éltet, hogy megtalálja a családot nyomorba döntő hadurat.
A történetet maga a 98 éves, 1992-ben Amerikába emigrált hősnő meséli el. "Aranyorchidea elmondja a dédunokájának, hogy nem arra a legbüszkébb, amit megtett, hanem arra, amit nem..."
Azok az olvasók, akik kedvelték Artur Golden Egy gésa emlékiratai vagy Lisa See Hóvirág és a titkos legyező című könyvét, ezt a regényt is szeretni fogják. A regény megjelenése után 2 hónap alatt 4 kiadást ért meg.
A hátsó borítón található ajánlás.
Pozitív:
A történet fordulatos, cselekményes, izgalmas, az 1920-as években játszódik. A könyv teli van kínai bölcsességekkel, mondásokkal, hasonlatokkal. Összefoglalva egy életrajzi kalandregény, erotikával fűszerezve. A könyvben nagyon tetszett, hogy az értelmes nevek le vannak fordítva. Pl.: Igazgyöngy, Aranyorchidea, Kis Vörös, Rubin, Vörös Jáde ... Az újságnevek is pl.: A Virágzó Hold Hírlap, Virágos Mennyország Napilap, Virágos Világ Újság, Céltalan Érzelmek Hírlap, Vidám Beszélgetések Újság. A pavilonok nevei: Barackvirág pavilon, Alvó Virág Pavilon. És ezek mellett meg is magyarázza, hogy miért kapták ezt a nevet és mit jelentenek.
Negatív:
Sajnos a történet elbeszélője túlságosan el amerikalizálódott. A részeket megszakítják jelenkori jelenetek, amik jelen esetben még jobban rontanak a történet hűségén, illetve a "gonosz" szereplők káromkodásai. És néha sajnos az alpári kifejezések, amiket előzőleg kínai hasonlatokkal megfogalmazott.
Ajánlás:
Az Egy gésa emlékiratai olvasóinak ajánlják a könyvet. A történet alapján valójában ajánlható nekik de, mint irodalmi jellegű mű az Egy gésa emlékiratai sokkal kifinomultabb. A könyvet ezért elsősorban Ázsia fanoknak és kalandregény kedvelőknek ajánlom.
Szerintem: 3.5/5.0
Címkék:
Kína, Mingmei Yip, önéletrajz, kurtizán, romantikus, kaland, 1920
Írta: kacs