A Vadhattyúk - a huszadik századi lidérces kínai történelem három asszony sorsában elmesélve. Memoár és családtörténet: háromnemzedéknyi nagycsalád históriája. A szerző nagyanyja életének elbeszélésével kezdi, aki egy kínai hadúr ágyasa volt, majd egy bölcs és türelmes mandzsu orvoshoz ment feleségül; anyja történetével folytatja, aki a hívő kommunisták generációjához tartozott, s végigjárta a lelkesedés, a gyötrődés, majd a meggyötretés és a végső kiábrándulás stációit. Férjével, a hajlíthatatlan kommunistával ellentétben ő túléli azt a temérdek iszonyatot, amit a kínai szocializmus és a kulturális forradalom még a pártelit tagjai számára is tartogatott. Az író pedig fiatal leányként maga is megtapasztalja, mit jelent vörösgárdistaként felvonulni Pekingben, mit "bírálati gyűlés"-en társainak céltáblája lenni, vagy "mezítlábas doktor"-ként falura menni... Mao Ce-tungnak sikerült a valóságban túlszárnyalnia Orwell fantáziáját: az a tömény borzalom, amit a kommunizmust a keleti despotizmussal ötvöző Mao a föld lakosságának egynegyedére zúdított, páratlan a történelemben. A világ egyik legrégebbi kultúrájának emlékeit majdnem teljesen megsemmisítette, a hatalmas országot egyetlen összefüggő, sajátosan kínai lágerré alakította. Arról a Kínáról, amely itt az olvasó elé tárul, még csak sejtelme sem lehetett senki külföldinek, sem szorgalmas újságolvasónak, sem másnak, de talán még a szakembernek is csak módjával. Chang könyve, mondhatni, hosszan elnyújtott kiáltás, immár nem a mélységből, hanem a mélységről - a vérrel festett írásjegyes, Maót dicsőítő vörösgárdista-zsebkendőről, a gondolatellenőrzés legrafináltabb formáiról, s nemkülönben arról, hogy embernek maradni és szeretni igenis lehetséges a pokol legmélyebb bugyrában is!
A Vadhattyúk - szenvedések láncolata és apró, ritka örömök; kiszolgáltatottság és lélegzetelállító bátorság; megaláztatások és lelkierő. Hihetetlen, de hiteles történetek, személyes élményből fakadók vagy hallottak, hol érzelmesek, hol szikárak.
A hátsó borítón található ajánlás.

Pozitív:

Három generáción keresztül mutatja a kínai életet az 1900-as évek elejétől a 70-es évek légvégéig, több társadalmi osztály nézőpontjából. Életrajzi regény, különlegessége, hogy Magyarországot többször megemlíti (pl.: 1956) az írónő a regényében. A könyv elején - a fordító jóvoltából - helyet kapott egy kiejtés segítő tábla. A rokoni szálakon való való kiigazodást segíti egy családfa. A világ- és a családi eseményekben való eligazodást pedig egy kronológia. A helyszíneket a mellékelt térképen lehet nyomon követni. Az írónőt és a családját pedig fényképeken keresztül is megismerhetjük.

Negatív:

Negatívumként nem tudok megemlíteni nagyon semmit. Talán csak, hogy a képek mindig előrébb szerepelnek, mint a történet játszódik.

Ajánlás:

A könyvet azoknak ajánlom, akik szeretnék megismerni, hogy milyen átalakulásokon ment keresztül Kína az elmúlt században. Illetve kedvelik az életrajzokat, kalandokat, igaz történeteket.

Szerintem: 5.0/5.0

Címkék:

Kína, Jung Chang, kínai nő, önéletrajz, család

Írta: kacs