Mécs Alajos talán az első – nyugati értelemben is kiemelkedő – magyar riporter-újságíró, aki a harmincas években két évet töltött Japánban. Természetesen megtanult japánul és nemcsak újságíró-szimatjára alapozott, hanem igen alapos előtanulmányokat is végzett, megismerkedett az ország történelmével, földrajzával, művelődéstörténetével, tudományával és intézményrendszerével, művészetével és irodalmával. Ezeknek az ismereteknek a birtokában tájékozódott a helyszínen és írta meg hazatérte után Az ismeretlen Japán című könyvét. Érdekes dokumentuma a magyar sztárújságírás történetének is, elsősorban azonban hasonlíthatatlanul izgalmas olvasmány.
Mécs a harmincas évek Japánját ismerteti, de olyan széles alapozással, annyira élményszerűen, és persze oly sok, később sem változó dologra figyelve, hogy a kötet mindmáig a legjobb bevezetőnek látszik a „japanológiába”. Mécset nemcsak a minden kézikönyvben megtalálható főbb adatok érdeklik, hanem minden esetben szembesíti ezeket a geográfiai, politikai, hadtörténeti stb. ismereteket saját tapasztalataival, japán ismerőseinek, kalauzainak információival. És szinte semmi sem kerüli el a figyelmét: az illemszabályokról éppoly kimerítően tájékoztat, mint a harcművészetekről, a katonáskodási szokásokról vagy az udvarlási módozatokról, az étkezésekről és a közlekedésről, a mindennapi érintkezésről vagy a kertészeti divatokról. A szerzőnek ráadásul kitűnő érzéke van a specialitások megfigyelésére, korántsem csak az tűnik föl neki, ami mindenki másnak szemet szúrna. Beszámolói intimek és meghittek, láttatóak és meglepőek.
Ajánló
A kemény kötéses könyv a Stádium Sajtóvállalat Részvénytársaság kiadásában jelent meg 1942-ben. Az első és a második kiadás, ha nem is sokban, de különbözik! A szerző a második kiadásból kihagyott néhány már nem időszerű személyes élményt, helyébe 4 oldalon összefoglalta az aktuális eseményeket. Az előszót követően négy részre osztotta Mécs Alajos a könyvét (örök, feltörő, hódító és félelmetes Japán), s ezeket összesen 31 fejezetre tagolta. Csak egy-két táblázat, rajz és térkép található a 260 oldalas könyvben.
A könyv a személyes élményekre épít, a japán embereket többféle nézőpontból mutatja be, gyakran az éppen aktuális japán vagy az angol beszélgetőpartnere akár óhatatlanul is jellemzi a japánokat. Elsősorban a pozitív a tulajdonságokat és a különbözőségeket keresi a szerző, így néha már-már dicshimnusznak tűnik a japán emberek jellemzése, de a későbbi fejezetekben már néhány jóindulatú kritikát is kap egy-egy japán.
A rövid történeti áttekintés után Matthew Calbraith Perry admirális partra szállásával, az 1867 utáni restaurációval és az 1930-as évekre kialakult japán élettel foglalkozik. Az első rész a hétköznapi japánok életét, szokásait, családközpontúságát, a férfi és a női szerepeket és viselkedésüket mutatja be személyes tapasztalatai útján. A további fejezetek Japán felemelkedésével foglalkoznak gazdasági, politikai, majd hadászati szempontok alapján.
A könyv 1996-ban a Terebess kiadónál is megjelent, maga a mű pedig ingyenesen letölthető a Magyar Elektronikus Könyvtárból többféle formátumban.
Pozitív:
Kiváló emberismerettel megírt kötet a japán emberekről, amihez társul egy olvasmányos történelmi ok-okozati áttekintés is.
Negatív:
Néha elfogult a japánok dicséretében a szerző.
Ajánlás:
Akik szeretnének a japán emberekről sok érdekességet megtudni egy kis humorral fűszerezve.
Szerintem: 4.5/5.0
Címkék:
Japán, 1867, 1930-as évek, japán család, japán ember, japán történelem
Írta: KACS