Volt egyszer egy világbajnokság...

Ha már egyszer ezt a címet adtam ennek a kis bevezetőnek, hadd jegyezzem meg: a világbajnokságon nagyszerű magyar győzelem született. De kezdjük mással.

Az útikönyv – utazás leírása. A sportolókat kísérő újságíró beszámolja ennél több. A riporter felvillantja az embersziget, a Felkelő Nap országának egzotikumát és "Ázsia Labdarúgása", az asztalitenisz-rajongás légkörét.

Nagy élmény megismerni Japánt, a rohamléptekkel amerikanizálódó ipari országot, a világ egyik legnagyobb tőkés államát, az ellentétek, a végletek világát. Itt bizony idegen és csodálkozó az európai, a felhőkarcolók és az alacsony pagodák, a minimagnók és a hagyományos kimonók között keveredik a múlt és a jelen.

A szerző könyve jó szórakozást nyújt. Jól teszi, hogy beülteti az olvasót a nagy sebességgel száguldó Hikari-expresszbe, elkalauzolja Mikimotot Gyöngyszigetére, mesél a Ginzáról, Tokió fényutcájáról, a fővárosi szmogról, a távol-keleti udvariasságról. És természetesen Nagojáról, ahol 1971 tavaszán, cseresznyevirágzáskor rendezték minden idők legnagyobb asztalitenisz világbajnokságát.

Ajánló

A Sport Könyvkiadónál jelent meg a 10900 példányban készült keménykötésű 162 oldalas könyv. A kötet 16 számozatlan, címet tartalmazó fejezetet tartalmaz. Minden fejezet előtt egy kisebb rajz található, amit Lengyel Gyula készített, ezen kívül összesen 30 fekete-fehér fénykép található, amelynek egy része Japánról, másik része pedig a különböző sportokról és sportolókról készült. A fényképeket Berczik Zoltánné, Farkas József, Kalas Zoltán, Rédei Ferenc és a szerző készített, amit kiegészítettek az MTI gyűjteményéből.

A kötet szerzője a 2003-ban Aranytollal kitüntet Hámori Tibor, író, újságíró és asztaliteniszező. A könyv a 1971-ben Nagojában megrendezett Asztalitenisz-világbajnokságról szól, aminek keretén bemutatja Japánt is az író. Elmeséli az repülőtéri ellenőrzést, azt, hogy milyen változatos programokon vehetnek részt az ide utazó turisták, s az egyik kiránduláson ő is részt vesz. Meglátogatja az 1964-ben megnyitott tokiói Golden Getsusekai éjszakai klubot, a ginzai kabuki színházat és egy színes gésa-partyt is.

Megismerhetjük a tenyésztett gyöngyök történetét, amit Mikimoto Kōkichi halászlegény talált ki, elolvashatjuk az 1971-ben hivatalban lévő közoktatásügyi miniszterrel, Michita Sakatával készített interjút, továbbá megismerkedhetünk japán népszerű sportjaival, mint például a szumóval, a cselgánccsal, a karatéval és még a baseballal is. Ezen kívül olvashatunk a Tamasu-sztoriról, a Butterly asztalitenisz ütőt gyártó japán cégről, hogy hogyan lett a csak 1950. december 19-én alapított cég a világ legnagyobb ütőt gyártója. Ezek után Japán legnagyobb példányszámban eladott napilapjáról, az Aszahi Sinbunról is sok mindent megtudhatunk.

Végül, de nem utolsó sorban pedig nyomon követhetjük az 1971-es Asztalitenisz-világbajnokságot, s a könyv végén a négyszeres világbajnok magyar asztaliteniszezővel Jónyer Istvánnal is olvashatunk egy interjút, Klampár Tiborról pedig egy rövid életrajzot.

Pozitív:

A könyvben olyan dolgokról is olvashatunk, amelyeket egy japán útikönyvben biztosan nem.

Negatív:

A szerző humora élőszóban jobban átjönne, írásban kevésbé.

Ajánlás:

Akik szeretnének néhány különleges dolgot is megtudni Japánról, illetve érdeklődnek a sport iránt.

Szerintem: 4.0/5.0

Címkék:

Japán, 1971, Asztalitenisz-világbajnokság, Mikimoto Kōkichi, Michita Sakata

Írta: kacs