Néhány évvel ezelőtt két magyar fiú – egy testvérpár – érkezett Japánba. Édesapjuk hivatása szólította őket ebbe a nagyon távoli országba, amelyről addig alig-alig tudtak valamit. A tizenkét éves István és a hatéves Gáborka öt évet töltött a Távol-Keleten. A két diák életét a Hi Fi-tornyok, a képmagnók, a videokészülékek, a Toyoták és Hondák birodalmában is – vagy talán ott még inkább? – a kötelességteljesítés robotos hétköznapjai töltötték ki. De ezt az egyhangúságot néha beragyogták a japán ünnepek és az utazások vasárnapjai. A kis Dzsingumae kerület népe és a gyerekek gyorsan befogadták a magyar családot, s ennek köszönhették japáni életük egyik meghatározó élményét: barátságukat japán emberekkel. S e barátsággal kezdődött a magyar fiúk nagy kalandja is: ritka kiváltságként bebocsátást nyertek japán otthonokba. István és Gábor elsősorban Tokiót járta be, de eljutott messzebb is, oda, ahol a tatárok hiába próbáltak partra szállni...

Ajánló

A kemény kötéses könyv a Móra Ferenc Könyvkiadónál jelent meg 1986-ban. A 140 oldalas mű 48 oldal színes fényképmellékletet is tartalmaz. A fényképeket Flesch István, felesége és Eck Imre Gábor készítették. A 16 fejezetből álló könyv jobb oldalait fentről lefelé tartó fekete-fehér ősi japán családi címerek díszítik. A 23 500 példányban megjelent könyv egyik érdekessége, hogy a külső borítójának belső fele Japánban készített fényképeket tartalmaz, amelyeket kivágva memóriajátékként is használható.

Flesh István, felesége, két gyermeke: a 12 éves István és a 6 éves Gábor összesen öt évet töltött Japánban. Édesapjuk a Magyar Távirati Iroda munkatársaként került Tokióba, ahol a Dzsingumae-ben és Meguro-ban is éltek. A könyvben olvashatunk a Tenrikjó vallás keletkezéséről, a japán történelemíró Anonymus munkásságáról, a bajnok szumósok életéről és reklámjairól, megtudhatjuk, hogy azért billegnek az egyikről a másik lábukra a szumósok, hogy elhessentsék a gonosz lelkeket. Továbbá megismerhetjük a 25 éves Takajama Tacu kisasszony történetet, aki nőként férfinak öltözve elsőként mászta meg a Fudzsit 1832-ben, s aztán 1867-ben eltörölték a tilalmat, hogy nők nem mászhatják meg a hegyet.

A szerző kitér a tájfunokra, a szamurájokra, köztük a 47 ronin történetére, a harakirire, a kamikázére, a jezsuiták megjelenésére Japánban, az egy millió lakosú Okinava sziget történetére, a sinkaszen jelentőségére Japánban, a császári családra, a japán szokásokra, ünnepekre és még számos érdekességre, amelyekkel ő és családja megismerkedett a Japánban való tartózkodása alatt.

Pozitív:

Tömören és nagyon sok mindent bemutat a szerző Japánból, ami későbbi önálló keresgélés alapjai lehetnek, ha még jobban meg szeretnénk ismerkedni az országgal.

Negatív:

A könyv elején túl sok felesleges, elhagyható részletben elveszik a szerző, a későbbi fejezetekben viszont ez már nem jellemző.

Ajánlás:

Akik szeretnék egy kicsit más szemszögből is megismerni Japánt vagy témákat keresnek Japán megismeréséhez.

Szerintem: 4.0/5.0

Címkék:

Japán, 1980-as évek, MTI, Tenrikjó

Írta: kacs