Cao Wenxuan ifjúsági regényében két, a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben élő kínai gyerek történetét meséli el.

A fiú, Bronz egy szörnyű tűzeset után megnémul, és a némasága elzárja a többi gyerektől. A kislány, Napraforgó szobrász édesapjával együtt érkezik kitelepítettként a vidéki Árpaföldre, ahol az apját földműves munkára kényszerítik, mint akkoriban sok millió kínai értelmiségit. Napraforgó is magányos, főleg miután apjának egy baleset során nyoma vész. Bronz családja befogadja az árva kislányt, és a szeretetteljes falusi mindennapokban mély érzelmi kapcsolat, igazi barátság alakul ki közöttük.

A lírai hangvételű regény feltárja a kínai lélek érzékenységét, miközben a feltétlen odaadásról, a lemondásról, a családi és kisközösségi összefogásról és összetartozásról megindító korrajzot fest.

Ajánló

A Ventus Libro Kiadónál jelent meg Yu-Barta Erika sinológus, műfordító tolmácsolásában a 320 oldalas könyv. A történet kilenc változó hosszúságú, címmel rendelkező fejezetből áll. A fejezeteket a szerző további kisebb részekre tagolta, általában hatra. Az első fejezetben a kisebb részek külön címmel is rendelkeznek, amelyekben a két főszereplőt (napraforgó és Bronz), a kettőjüket összekötő kis csónak és a városi emberek kerülnek bemutatásra.

Mivel Napraforgó még kislány, Napraforgó pedig néma, így nagyon kevés párbeszéddel találkozhatunk a regényben. A szerző sok, rövid mondatot fűz egymás után, amivel lefesti a tájat, bemutatja a szereplőket vagy az eseményeket. A hangsúlyt a falusi élet lassúságára, nyugodtságára helyezi, ahol bármilyen szokatlan esemény szenzációnak tűnik, s megtöri a megszokott egyhangúságot például cirkusz érkezik a közelbe. Bár Bronzék családja szegény, látszólag még a legnagyobb nélkülözések sem keserítik el őket, s megpróbálnak mindenre megoldást találni például gyermekek iskoláztatása.

A történet végig lassú folyású, s leginkább úgy lehet a regényre tekinteni, mint festmények egymásutánja, amit az író szavakba önt. Sorait olvasva pedig az általa aprólékosan leírt festmények szereplői képzeletünkben megmozdulnak s egy kedves történet bontakozik ki egy árva kislány és egy fiú barátságáról.

Pozitív:

Egyszerű, szép lírikus regény, amely a nehézségek közepette is megmutatja az élet apró örömeit.

Negatív:

Nagyon rövid cselekmény.

Ajánlás:

Akik szeretnének annyira lelassulni, hogy észrevegyék a körülöttük lévő szépséget és emberséget, s mindezt a hatvanas években Kínájában.

Szerintem: 4.0/5.0

Címkék:

Kína, 1960-as évek, lírikus regény, árva, néma

Írta: kacs