10. Taiwan DOX - Tajvani Dokumentumfilm Napok

2025. december 5. (péntek) – 2025. december 6. (szombat) között rendezik meg a 10. Taiwan DOX - Tajvani Dokumentumfilm Napokat a budapesti Corvin Moziban a Tajpej Képviseleti Iroda és a Palantír Film Vizuális Antropológiai Alapítvány közösen rendezett eseményét. A jubileumi filmvetítésekre idén minden film ingyenesen megtekinthető.
Pénteken 19 órakor megnyitó beszédet mond Elliot Wang úr, a Tajpej Képviseleti Iroda vezetője és Komlósi Orsolya, a Taiwan Dox kurátora. 21 órától pedig fogadás lesz az előtérben.

2025.12.05. péntek 19:00
Csepp az óceánban / A Drop in the Ocean

Hua Yang és Afa két elhivatott szabadtüdős búvár, akik egymással is versenyeznek. Egyikük a mélymerülés Ázsia rekordját szeretné megdönteni, míg a másik Tajvan legjobb szabadtüdős búvárjának címére pályázik. Mindketten meghívást kapnak a rangos „Blue Hole Vertical Blue Depth Competition” versenyre. A dokumentumfilm a szárazföldről a víz alatti világba vezető útjukat követi, miközben megmutatja, hogyan fonódik össze eltérő stílusuk és szemléletük a nyugodt, mégis titokzatos kék mélységben.

A vízbe merülés bátorságot kíván. Megállni a szélén, és nemcsak vágyakozni a halak után, hanem eggyé válni a vízzel. Minden merülés – sikerétől vagy tökéletességétől függetlenül – megérdemli, hogy megörökítsük. Hua Yang és A-Xian egyedi személyisége inspirált arra, hogy kezembe vegyem a kamerát, és a csapatommal együtt rögzítsük kalandjaikat, majd gondosan összevágjuk az anyagot. Ez a folyamat egyszerre volt spontán és alaposan átgondolt, olyan, mintha a tenger zavaros hullámain hajóznánk. Mégis a felszín alatt tíz méterrel sehol nincs a szél és a hullámok kisimulnak, és átadják helyüket tiszta kék végtelenségnek. Azt remélem, sikerült megragadnunk a nyugalom illékony pillanatait.

Egy sziget – elszigetelt, mégis önálló –, ahol ember és természet együtt él az árapály ritmusában: emelkedve és apadva, csendes egyensúlyban támogatva egymást. A sziget szépsége és törékenysége tükröt tart az emberi kapcsolatok és a hatalmi viszonyok elé. Milyen súlya van a szabadságnak egy zárt közösségben? És vajon mikor érezzük, hogy jó döntést hoztunk?

A sziget egyedi tengeri kultúrája vonzott, ezért úgy döntöttem, hogy Penghun telepedek le, és elmélyedek a helyi életmódban. A helyalapú filmkészítésen keresztül továbbra is a tengert használom tintámként, dokumentálva Penghu hatalmas és áradó történeteit.

A kultúra nem csupán származás, hanem önazonosság is. A Molisaka közösség őslakos vadászai ma is hűségesen követik őseik vadászati szabályait, még akkor is, ha a kívülállók vitatják az őslakosok vadászati hagyományait. Az őslakos népek számára a vadászat nem sport és nem üzlet, hanem az élet – a természet és a kulturális örökség filozófiáját hordozza magában. A trukuvá válás útja című dokumentumfilmben a rendező egy olyan nézőpontot tár elénk, amelyre ritkán gondolunk: a vadászat nem pusztán az emberi túlélést szolgálja vagy az állatok életének elvételét jelenti, hanem egy életformát.

A vadászat még mindig létezik Tajvan számos őslakos közösségében. De sok országban a „vadászat” illegális, beleértve Tajvant is. A legtöbb ember nem igazán ismeri a vadászat kérdését, és nem is beszélnek róla olyan gyakran. A rendező megpróbálja kideríteni, hogy ha megpróbáljuk megérteni a vadászat jelentését az őslakosok szemszögéből, vajon normális, sőt szent dologgá válik-e az a mindennapi életben?

Su-Ron Zhang Tajvan Csanghua városából származik. Munkáiban az emberek közötti pillanatnyi kapcsolódásokat szereti megragadni, különös figyelmet szentelve a tajvani őslakos közösségek életének. A truku-vá válás útja az első dokumentumfilmje. Jelenleg a Tajpeji Nemzeti Művészeti Egyetem filmrendezői mesterképzésének hallgatója.

A dokumentumfilm Li Yuan-Chia, a néhai művész életútját követi Kínától Tajvanon és Olaszországon át egészen az Egyesült Királyságig. Az 1970-es években maga hozta létre saját múzeumát, az L.Y.C. Múzeumot, a semmi közepén, a brit vidéken. Ő volt „a kínai ember”, ahogy a környékbeliek nevezték.

Li Yuan-Chia több mint háromszáz művészt hívott meg a világ minden tájáról, hogy kiállítsanak az L.Y.C. Múzeumban. A kiállítások olyan művészi gyakorlatot testesítettek meg, amely túllépett a fajok, nemzetiségek és társadalmi osztályok határain. Sziszifuszi küzdelmet vívott a nyugati világ kapitalizmus vezérelte művészeti piacával szemben.

A film párbeszédek formájában bontakozik ki, melyek időn és téren ívelnek át. Li öröksége naplóin, hangfelvételein, művein és barátságain keresztül válik újra élővé. Az életmű feltárása során a rendezők maguk is egy letűnt kor tanúivá lesznek, ahogy Lao-ce „Minden és Semmi” filozófiája mentén értelmezik Li alkotói útját és művészetét.

Köszönjük, Li Yuan-Chia, Ön a legfontosabb személy a szívünkben, és mi az Ön láthatatlan barátai vagyunk. Mindannyian apró pontok vagyunk a hatalmas óceánban, mégis átlépjük az idő és tér határait, és egy szürreális kapcsolat köt össze bennünket. Nem neveznénk ezt metafizikai vagy spirituális cserének, de úgy érezzük, teljesen megváltoztattuk egymás életét.

Amikor láttuk a szavakat, amelyeket hátra hagyott, mielőtt élete megszakadt, és figyeltük, ahogy koncentráltan dolgozik, egyszerűen csak azt akarjuk mondani: hisszük, hogy megtaláltuk azt, amiről Ön úgy gondolta, elveszett. Ha az Ön sorsa az volt, hogy magányos, félreértett legyen, és élete feledésbe merüljön, és talán senki sem emlékezne mindarra, amit tett, vajon ugyanazokat a döntéseket hozná-e meg? Mi igen, mert megtaláltuk Önt. — LIAO I-ling és CHU Po-ying

Karrierje csúcsán, koreográfusként Bulareyaung elveszettnek érezte magát. Visszatért Taitungba, hogy fiatal, őslakos előadókkal dolgozzon együtt. Ezek a többnyire képzetlen táncosok saját szülőföldjükön követik álmaikat, és szabad szellemű személyiségük Bulareyaungot önnön fiatalságára emlékezteti. A táncosok közt Bulareyaung családra lel. Ez, a közösséghez való újrakapcsolódás és a közös tánc, segít visszatalálni önmagához – ahhoz a gyerekhez, aki benne él.

A film forgatása 2016-ban kezdődött, ezzel kezdetét vette Bulareyaung és táncosai élete Taitungban. Három éven keresztül dokumentáltuk a társulat korai időszakának jelentős munkáit, de a kreatív irányítás és a finanszírozás hiánya miatt szüneteltetnünk kellett a forgatási projektet. 2020-ban, az alapítás ötödik évfordulóján újra meglátogattam a társulatot, és ezzel nemcsak közös életük lenyomait láttam műveiken keresztül, hanem Bulareyaung alkotói magányának is tanúja voltam. Ez a magány abból a szomorúsággal vegyes fájdalomból fakad, hogy fiatalon elhagyta faluját, és a tánctársulaton keresztül ismét megtalálta az őslakos közösséghez való tartozás érzését. Kortárs tánctársulatról szóló dokumentumfilmemben úgy döntöttem, hogy lemondok a táncesztétikáról és a koreográfus életrajzáról szóló beszélgetésekről, ehelyett az emberi létre összpontosítok. Célom az volt, hogy megörökítsem az alkotó életének egy lényeges pillanatát egy zavaros időszakban.

WANG Cheng Yi - Alkalmazott média szakon végzett a Tajvani Nemzeti Művészeti Egyetemen. A "Please Insert Coins" és a "The Good Days" című rövidfilmjeit a Tajpeji Filmfesztivál Témadíjára és az Aranyaratás-díjra jelölték. Az utóbbi években dokumentumfilmes operatőri munkákra összpontosít. A Dancing Home az első egészestés rendezése.