Interjú Horváth Viviennel, a K-pop témájú könyvek fordítójával

Horváth Viviennel, több K-pop témájú könyv fordítójával találkoztam először, s mivel szeptember 16.-án jelenik meg Axie Oh-tól a XOXO folytatása, az ASAP, így interjút kértem tőle. A Wasabi Étteremben beszélgettünk, elsősorban a három amerikai-koreai (Axie Oh, Stephen Lee) és az amerikai-kínai szerzős (R. F. Kuang) fordításairól, illetve általánosságban a fordításról, hiszen már több mint 36 kiadvány fordítója és még többnek volt a szerkesztője.

- Hogyan történik egy regény kiválasztása, hogy azt le szeretnéd fordítani vagy a kiadó le szeretné fordíttatni valakivel?

- Alapvetően a kiadók választják ki, hogy milyen könyvet szeretnének kiadni. Szerencsés esetben ismernek olyan fordítót, aki alkalmas az adott munkára, ha nem, akkor keresnek. Ilyenkor mindig döntő szempont, hogy a fordítónak legyen valamiféle tapasztalata a könyv témájával, nem árt hogyha a műfajban, esetleg a célközönséget illetően is van. Megesik, hogy nincs meg konkrétan ez az ember; olyankor a potenciált keresi a kiadó, azaz hogy ki az a fordítói köréből, akiről tudja, hogy képes alkalmazkodni, tudja, hol nézzen utána a dolgoknak. Hogyha megvan ez az ember, akkor ajánlatot tesznek neki, és ha mindent sikerült megbeszélni, megegyeznek, akkor „gazdára talált” a könyv.

- A te esetedben ennél a négy könyvnél ez hogyan történt?

- Az elsőnél, a K-Pop – Szigorúan bizalmas!-nál, ha jól tudom, a könyv felelős szerkesztője olyan embert keresett, aki legalább hallott már a K-popról, van valamifajta személyes tapasztalata vele, így jöttem a képbe. Akkor pont rajta voltam a k-pop tracken, hobbiból beleástam magam, így könnyű volt elvállalni. Ez a könyv a Kolibri Kiadónál jelent meg, ahol egyébként is dolgozom, és ott azóta rajtam is ragadt,hogy nyitott vagyok a Kelet-Ázsiához köthető művekre.

- Az XOXO-t én magam is javasoltam a kiadásra, és a K-Pop – Szigorúan bizalmas!-sal szerzett tapasztalatom miatt észszerű volt, hogy nálam landoljon. A folytatása, az ASAP szintén, mivel ideális, ha egy sorozatot ugyanaz a fordító visz végig. Kedvem is volt hozzá, bele is fért, úgyhogy szívesen dolgoztam rajta.

- Az Agave Bábel című regénye előtt pedig volt egy beszélgetésünk a kiadóval, miszerint fordíthatnék nekik. Csináltam egy próbamunkát, és utána engem bíztak meg vele.

- Egy ilyen próbamunka miből áll?

- Ha csak annyiról van szó, hogy a fordító még ismeretlen a kiadó számára, de szeretne vele együtt dolgozni a jövőben, tehát még nem egy adott megbízást emlegetnek, akkor olyan szövegből szokás részletet adni neki, amilyen jellegűt majd élesben is kapna. Azt a fordító lefordítja, visszaküldi a kiadónak, ahol a szerkesztők megnézik. Ha egy konkrét könyvvel kapcsolatban gondolunk egy fordítóra, de még nem dolgoztunk vele együtt, lehet abból a műből is próbamunkáztatni. Így a kiadónak lesz fogalma arról, hogy mire számítson, illetve a fordítónak is, hogy nagyjából milyen nehézségi szintű a szöveg, hogy fog tudni haladni vele, milyen stílusra számítson. Ez sokat elárul mind a két félnek arról, hogy mit lehet várni az együttműködés során.

- A fordításaidnál, például első ilyen regényednél, K-Pop – Szigorúan bizalmas!-nál, mennyit időt vett igénybe a fordítás?

- Szövege válogatja. Azt a könyvet közepes hosszúságúnak mondanám, és nagyjából három hónap volt. De a kicsivel rövidebb XOXO körülbelül négy. Ez attól is függ, mennyi időt ad a kiadó, és hogy van-e mellette más munkám. A Bábel, ami kifejezetten hosszú könyv, hosszabb, mint az előbb említett kettő együtt, olyan kilenc hónapot vett igénybe. De ez egy olyan fordítónak, aki teljes állásban fordít, lehet, hogy nem ennyi.

Horváth Vivien dedikál, Fényképezte: Orbán Orsolya

- Mekkora kutatómunkával kellett ezeket elkészíteni?

- A kutatómunka mennyisége szintén nagyon eltérő. Az XOXO-hoz például elenyésző volt. Részben azért, mert a szöveg nem kívánta, részben azért, mert amennyit mégis, annyit megtettem korábban a K-Pop – Szigorúan bizalmas!-hoz. Főleg a mindenféle showbiznisszel, a K-pop-iparral vagy akár a dél-koreai kultúrával kapcsolatos kifejezésekre kellett odafigyelni. Illetve felkértünk egy nyelvi letort, hogy a koreai kifejezések használatában és a nevek átírásban segítsen.

- A Bábel teljesen más szint. Abban gazdasági fogalmaktól kezdve politikáig minden előfordult, úgyhogy ilyen szempontból az igényelte a legtöbbet. Annak ellenére, hogy sokat foglalkoztam vele, a könyvön utánam dolgozók, például a szerkesztő is sok kutatómunkát végzett még, rengeteg dolgot hozzátett és észrevett.

- A fordítás mellett végeztél szerkesztői munkát, a K-Pop – Szigorúan bizalmas! második részénél. Mit csinál egy szerkesztő?

- Az alapot a fordító fekteti le, a szerkesztő pedig azt építgeti, finomítgatja. Ideális esetben ez jelentősen kevesebb munka kell, hogy legyen, mint a fordítás. De a fordító sem tökéletes, a legalaposabb is hagy maga után apró figyelmetlenségeket, már csak azért is, mert éjjelét-nappalát a szöveggel tölti. Van, hogy már nem látja a fától az erdőt, és olyankor jól jön egy éles szemű szerkesztő, aki rá tud mutatni, hogy „hopp, ez itt következetlen”, „hopp, ez itt nem igazán illeszkedik abba, amit eddig csináltál”. Az egyeztetés persze oda-vissza mehet. Van, hogy a szerkesztő kérdez vissza a fordítónál, hogy „oké, látom, hogy itt csinálsz valamit, nem feltétlenül értem, miért így döntöttél, lehet, hogy jó, de légyszi magyarázd el, hogy én is értsem”. De előfordul, hogy a fordító menet közben be akarja vonni a szerkesztőt egy döntésbe, mert az meghatározza, hogy haladjon tovább Szóval tény, hogy a fordítás a fordító gyereke, de a szerkesztőn munkáján is múlik, hogy az a gyerek elkallódik-e vagy sem.

- A négy regény közül melyik áll hozzád a legközelebb? Melyiket volt könnyű fordítani?

- Ezek közül amelyiknél a leginkább éreztem a flow-t, az a K-Pop – Szigorúan bizalmas! volt. Azt a maga műfajában egy nagyon szórakoztató könyvnek tartom. Akkoriban jó értelemben vett kihívást jelentett, még pont nem volt megterhelő, és lehetett benne kreatívkodni. Elolvastam megjelenés után, és elégedett vagyok azzal, ahogy sikerült. E/1-ben íródott, ami nekem mindig egy kicsit jobban fekszik, mint az E/3, abban lehet valamivel személyesebb hangot adni a főszereplőnek keresztül az egész könyvnek.

- Milyen kihívásokat okoztak az angol és a koreai kifejezések? Mi alapján döntöttél, hogy melyek azok, amelyeket átültetsz magyarra vagy meghagysz?

- Aki figyelemmel kíséri a K-popot, vagy úgy általában a popkultúrát, az tudhatja, hogy ez 60-70%-ban angolul szólal meg, még magyarul is. A K-pop pedig egy sajátos terület, ahol a koreai nyelvbe ágyazódik nagyon sok angol kifejezés, így a nyugati rajongók is egy ilyen különleges, kevert nyelven férnek hozzá. Ami az interneten azért nem szokatlan, mert az itt fogyasztott tartalom java része is angol: a YouTube-kommentek, a videóesszék, az instaposztok mind-mind angol nyelvűek. De abban a pillanatban, hogy magyar szöveget kell előállítanom, és magyar szövegbe kell ezeket a szavakat integrálnom, felmerülnek kérdések. Hogy mondjuk az a közönség, amelyek olvassa ezt az egyébként magyar nyelvű könyvet, egy magyar vagy egy interneten használatos angol, esetleg koreai kifejezést fog kényelmesebbnek érezni. Ezt esetről esetre kellett mérlegelni. Emiatt nem is lehet teljesen következetesnek maradni.

- A fordításkor mennyire veszitek figyelembe, hogy milyen korosztálynak íródott?

- Abszolút figyelembe veszük. Azok, akiknek a K-Pop – Szigorúan bizalmas!, az XOXO és ezek folytatásai szólnak, általában tinédzserek vagy fiatal felnőttek. Náluk a megértés nem probléma, inkább az a kihívás, hogy amit olvasnak, az ő kifejezésmódjukra rímeljen, ismerősnek érezzék. De ha mesekönyvet fordít az ember, akkor arra figyel hatványozottam, hogy ne rakja tele túl hosszú szavakkal, olyanokkal, amiket egy gyerek valószínűleg nem hallott még, vagy ha hallott, nem tudja, hogy mit jelentenek, és nem is az ő életkorának megfelelőek.

- A fordításokban a különböző kifejezéseket, szlengeket, szólásokat, közmondásokat, vagy ami csak az adott nyelvben van, hogyan lehet átfordítani magyarra?

- Van, amit nem lehet szó szerint. Olyankor kell valami, ami hasonlít, jelentésében ugyanaz, még ha teljesen más szavakkal is. A szleng nehéz, részben azért, mert az angol szlengeknek szinte soha sincs pontos magyar megfelelőjük. Az előfordul, hogy a magyar nyelvbe beszivárog maga az angol szleng kifejezés. Érdekes dilemma, hogy ezt merjük-e használni vagy sem. Óvatosan kell velük bánni, mert amilyen hamar be tudnak kerülni a nyelvbe, olyan borzasztóan gyorsan ki is tudnak kopni, elavulnak. Lehet, hogy a könyv készültekor még divatban volt egy kifejezés, de mire boltokba kerül, már cikinek számít. Arról nem is beszélve, hogy az a könyv ott lesz évekig, akár évtizedekig valakinek a polcán. Nagyon megmutatja a könyv korát, hogy milyen szlengkifejezések vannak benne. Ami a szólásokat, közmondásokat, idiómákat, szállóigéket illeti, ezeknél ott a kulturális beágyazottság kérdése. Ezekhez meg kell találni azt a megoldást, ami még illik az adott regény világába, de a magyar olvasó számára is érthető. Ez nehéz feladat. A legegyszerűbb példa erre a „not my cup of tea”. Angol nyelvterületen mindenki tudja, mindenki használja, azt jelenti, hogy „ez nem az én műfajom”, „ez nem nekem való”. De tükörfordításban magyarul „ez nem az én csésze teám”, és nem az igazi. Ironikusan, játékból el-elhangzik, és tudjuk, mire gondol a másik, de igazából anglicizmus. Igaz, ha egy kifejezést elég sokan elég sokszor használunk, lényegében valóban bekerül a nyelvbe. Végül mindenkinek a nyelvérzékén múlik, mikortól érzi úgy, hogy valami nem anomália.

- A nyelvészethez kapcsolódóan, a másik könyv, amit fordítottál, a Bábel. Az mennyire kapcsolódik a fordításhoz?

- Lévén 600 oldalas a könyv, nagyon sok mindenről szól, de igen, központi szerepet tölt be a cselekményben a fordítás, illetve a fordításelmélet. Mágikus elemekkel tűzdelve, de azt a jelenséget járja körül, hogy amikor egyik nyelvről a másikra fordítunk, akkor óhatatlanul is lesz olyan árnyalata az eredeti szövegnek, ami elsikkad. Pusztán azért, mert egyik nyelv sem feleltethető meg százszázalékosan egy másiknak. Léteznek pontosabb fordítások meg pontatlanabbak, de teljesen pontos egy sem nem lesz. Nem lehet leképezni egészen pontosan az eredeti jelentést, csak közelíteni hozzá. Emiatt felmerülhet a kérdés, hogy ha valaki fordított irodalmat olvas, akkor vajon mennyire kerülhet közel a szerző eredeti szándékához. Mennyire van belekódolva a fordításba az, hogy amennyire közelít, annyira távolít is az eredeti műtől. Ezek valós nyelvészeti, fordításelméleti kérdések, és többek között ezeket boncolgatja a Bábel.

- A könyv megjelenése után kapsz visszajelzéseket?

- A fordító elsősorban a kiadótól szokott visszajelzés kapni. A szerkesztő adja végül is az elsőt azzal, ha visszaküldi neki átnézésre a szöveget vagy feltesz tisztázó kérdéseket. Ezek alapján már lehet fogalmunk arról, hogy nagyjából milyen munkát végeztünk. Az olvasók nem szokták annyira a fordítónak célzottan küldeni, de közösségi oldalakra, például a Moly.hu-ra megírják a véleményüket magáról a könyvről, és az néha érinti azt is, hogy mit gondol a fordításról. De megesett, egész konkrétan a K-Pop – Szigorúan bizalmas! meg egy nem ázsiai kötődésű munkám kapcsán is, hogy egy-egy rendezvényen kiderült egy olvasó számára, hogy én fordítottam ezeket, és megköszönte a munkámat. Ez nyilván jólesik az embernek.

- Ezekben a könyvekben volt kedvenc karaktered?

- Nem úgy kedvenc karakter, hogy benne lenne a panteonomban, de, akiről szívesen olvasnék még, az az XOXO-ból Szun, az együttes egyik tagja. Valahogy úgy érzem, ha ő lenne egy esetleges harmadik rész főszereplője, azt nagyon szeretném fordítani, mert egy kicsit szarkasztikus, egy kicsit érettebb, mint a többiek, és van benne egy nagyon picike flegmaság, és azt élvezném.

- Volt olyan rész, ami különösen jó volt fordítani?

- A K-Pop – Szigorúan bizalmas!-ban a főszereplőnek, Candice-nek nem pont olyan a stílusa, mint az enyém, de nem volt nehéz dolgozni rajta. Az XOXO-ban és az ASAP-ban meg az tetszett, amikor Szori flegmább vagy Szun hűvösebb pillanataiban gonoszkodhattam.

- Vannak olyan bevett technikák, amiket fordításkor használsz, hogy megőrizd a szerzőnek az eredeti stílusát, illetve mennyire viszed bele egy-egy szereplőnek a stílusába a sajátodat?

- Óhatatlanul is belekerül a stílusom, bár változó, hogy milyen mértékben. Egy ismerősömtől kaptam olyan visszajelzést, hogy eleinte nem tudta, ki fordította a regényt, amit olvas, de közben egy-két mondat úgy hangzott neki, mintha én mondanám, pedig azt hittem, azon a könyvön ez biztosan nem látszódhat. De alapvetően nem ez a cél, a szerző hangját kell a sajátunk elé helyezni.

- A koreai nevek magyar kiejtés szerint vannak írva. Szándákosan?

- Alapvetően magyar szövegekben, legalábbis irodalmi szövegben át szoktuk őket írni, bár léteznek ellenérvek. Ez akkor válik egy picit problémássá, amikor a K-popban ezek az úgynevezett stage name-ek, a művésznevek egyébként koreai nevek, de egyben brandek is, és angolos írással terjednek el. Tehát a K-Pop – Szigorúan bizalmas!-ban elég furcsa lett volna, ha létező K-pop-idolok nevét is elkezdjük átirkálni. Az lett az ökölszabály, hogy a stage name marad angolos írással, mert szerte a világon úgy szerepelne plakáton, albumborítón, a polgári neveket viszont átírtuk.

Horváth Vivien fordításai: K-Pop – Szigorúan bizalmas!, XOXO, Bábel

- Egy új Koreában játszódó könyv fog megjelenni szeptember 16.-án ASAP címmel, ami a XoXo folytatása. Egy kis ízelítőt adnál belőle azoknak, akik olvasták az első részt?

- Folytatás, tehát az XOXO eseményei után játszódik, de szereplőt vált. Az XOXO főszereplője Jenny volt, ő barátságot kötött egy nagyon érdekes lánnyal, Szorival, és most azt fogjuk megnézni, hogy mi a helyzet vele, illetve az ő „se veled, se nélküled” kapcsolatával Nathaniellel. Bevallom, nekem ez egy hajszálnyival jobban tetszett, mint az első rész. Nagyjából hasonló fordulatokra lehet számítani, mint amilyenek az XOXO-ban voltak, de érdekes lesz, hogy amit ott láttunk ebből a szereplőkből, most egy kicsit más megvilágításba kerül. Akinek tetszett az XOXO, szerintem ezt is élvezni fogja.

- Neked mik a kedvenc könyveid? És kik a kedvenc íróid?

- Több kedvenc íróm és könyvem is van, de, hogy egy témába vágót mondjak, olyat mondok, amiben az író és a fordító munkáját is nagyon szeretem. Mark Lawrence-nek van egy trilógiája, a Széthullott Birodalom-trilógia. Ez egy grimdark fantasy, és Gy. Horváth László fordította. Ez egy remek, hozzám szóló, nekem nagyon sokat jelentő történet, a fordítását pedig külön élvezet olvasni.

- Mit üzennél a kezdő fordítóknak, akik fordítással szeretnének foglalkozni?

- Olvassanak sokat! Én javasolnám, hogy minél többfélét, a forrásnyelven és a célnyelven is. Tehát, ha valaki angolból fordít magyarra, akkor olvasson angolul is, magyarul is. Minél több fajta szöveggel találkozik, annál bővebb lesz az eszköztára, és annál bátrabban mer majd válogatni a megoldások között. Később fogadja meg a szerkesztők tanácsait, nézze meg, hogy mit javítanak utána, abból mindig lehet tanulni. És laikusoknak ez viccesen szokott hangozni, de egy fordítónak magyarul is tudnia kell. Önmagában nem elég a felsőfokú angol vagy japán nyelvvizsga, a magyar nyelvvel is alaposan meg kell ismerkednie annak, aki hatásosan akarja használni.

- Köszönöm szépen az interjút.

- Köszi!