Kínai Újévi Fesztivál 2024 2. rész

2024. február 3-án és 4-én a budapesti kínai negyedben (Chinatown Budapest) a magyarországi kínai közösség rengeteg kulturális programokkal ünnepelte a kínai új évet a két napos Kínai Újévi Fesztiválon. A tavalyi évhez képest sokat fejlődött a rendezvény. A műsorok a január 28-án felállított nagyszínpadon kaptak helyet, de gondoltak azokra is, akik nagyon távol álltak, ők egy óriás kivetítőn követhették az eseményeket.

A műsorszámokat és az összekötő szövegeket a kínai mellett magyarul Torma Laura konferálta. A résztvevők idén is megtanulhattak egy újévi köszöntést, majd kezdetét vette az ünnepség. A közönség előtt felvonultak a hanfus lányok és a kínai álltaövi jegyekbe öltözött önkéntesek, aminek a sorát Yiming Zhang vezette.

Ezután következtek a felül vörösbe, alul feketébe, vörös övvel átkötött dobosok előadása, majd egy fél perces petárda sortűz, hogy elűzzék a balszerencsét és a gonosz szörnyeket. A hatás nem maradt el, mert a kínai mitológiából ismert Nian szörny még előbújni sem mert rejtekhelyéről, így vörös ruhába öltöztek egyesek és kezdetét vette a 9+1 fős sárkánytánc, aminek idén különös jelentősége lesz, hiszen 2024 a sárkány éve. Két kínai (Gong Tao - a Kínai Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott magyarországi nagykövete) és két magyar köszöntő hangzott el tolmácsolva mindkét nyelvre (Nagy Judit Éva Magyar-Kínai Baráti Társaság elnöke és D. Kovács Róbert Antal Kőbánya polgármestere).

A köszöntőket követően a színpadra botorkáltak a világtalan oroszlánok, akiknek megfestették a szemeiket. Így életre keltek, s örömükben egyből táncra is perdültek s előadták az oroszlántácot, amivel hivatalosan is elindították az ünnepséget. Hozzájuk később csatlakoztak a sárkánytáncosok is.

Az első műsor egy tíz fős vörös és aranyszínű ruhába öltözött női dobos táncműsor volt. A másodikban hagyományos kínai hangszerekkel (kucseng, pi-pá, kínai cimbalom, kínai furulya, kínai hegedű (erhu)) adtak elő kínai dalokat. A harmadik produkcióban mongol táncosok léptek fel, akik fekete felsőt viseltek, a ruhán felül jobb oldalt nyaktól lefelé féloldalasan balra tartva egy zöld növénymotívum futott végig. A felsőruha kartőtől feketéből indulva a zöld különböző színárnyalataiba ment át, ami egy pávakék szoknyával egészült ki.

A két szalagos táncos kínai lánynak igencsak nehéz dolga akadt, mert a fellépésük alatt erőre kapott a szél és több hirtelen széllökést ki kellett egyensúlyozzanak ugrás közben vagy fél lábon. Utána jött egy lila ruhába öltözött hölgy, aki ku-csengen játszotta el az Én és az országom, hazám című kínai dalt.

A Ming-dinasztia (1368–1644) idején népszerű vörös lófejes szoknyában és piros legyezővel fellépő kínai nők divatbemutatójával folytatódott a műsor. Ezt követte egy pekingi operaénekes, akinek már csak a rendkívül színpompás és aprólékosan kidolgozott ruhája ámulatba ejtette a közönséget. Az ezüstös fejdísze a kék különböző árnyalataiból és lilából válogatott drágakövek és virágok díszítették. Arca fehérre és pirosra volt festve, míg ő vörös ruhába öltözött, amit narancssárga és lila virágok díszítettek. Alatta egy fehér hosszú szoknyát viselt, amit alul és középen is lila virágok törték meg az egyszínű fehér színt, akárcsak a cipőjét.

A nyolcadik műsorszámban kilenc kilenc vörös, alul fehérbe végződő csipaóban táncoltak. Utánuk egy tíz fős rózsaszínbe öltözött gyermektánccsoport lépett fel, akik lótusz táncot adtak elő. A tizedik előadás, a hagyományos kínai táncot bemutató kék és fehér ruhás kislány volt. Utána egy modern, jazzes fekete kalapos bemutatót láthattunk kínai hölgyekkel. A tizenkettedik előadásban piros és fehér ruhában öt kínai kislány táncolt Yuan és Treehouse Girl: Vörös rúzs című dalára.

Ezután egy hagyományos kínai mozgásforma, egy tai chi legyezős bemutató következett, amit kilenc fehérbe öltözött, kék szegélyű ruhában és piros legyezővel adtak elő. A tizennegyedik előadás során tang-kori viseletekben adtak elő egy bohókás darabot felül vörös, alatta pedig zöld alapon sárga színnel díszített hosszú szoknyában tíz kínai lány, kezükben mindenféle korabeli hangszert utánzó tárggyal a jellegzetes tipegő sétálással. Ezután magyar néptáncosok léptek fel. Először egy srác szólóban, majd egy trombitás csapat, amit aztán magyar népviseletbe öltözött néptáncosok követtek.

A tizenhetedik előadás egy tibeti tánc volt, ahol a nyolc nő hagyományos kék ruhában, piros cipőben, mindenféle színű övvel és gyöngysorokkal díszített, középen fehér virágú szoknyába öltözve lépett színpadra. A saját táncuk után, akárcsak a mongol táncosok ők is kemusan-t táncoltak, amihez később csatlakozhatott a közönség is. A táncos műsorokat a bambuszrúdtánc zárta, amihez később szintén csatlakozhatott a közönség.

A fellépők után olyan kulturális műsorok következtek, amiket a közönség is kipróbálhatott a színpadon vagy később a fűtött sátrakban. Ilyen volt a hosszúnyakú teakiöntés, a kínai csomókötés, a szecsuáni hímzés, a mini üveg belső oldalának festése, jiaozi, tangyuan (töltött ragacsos rizsgolyó), kínai dió és rózsa sütemény és tésztafigura készítés.

A kulturális sátrakban ki lehetett próbálni a kínai kalligráfiát, a kínai festészetet, a kínai csomózási kelmefestést, papírsárkányt lehetett készíteni vagy papírkivágást. A beltéri programok között volt teakóstoló, kínai gyógyászat és hanfu ruhapróba és fotózás. Az ételes standoktól nem messze pedig ki lehetett próbálni a kínai sarkánytáncot, a szalagtáncot és ezek végén két kívánságfa zárta a sort, amihez előre készített kívánságkártyák voltak odakészítve: boldogság, egészség, szerelem, sikeres vizsga kínai karakterekkel, amit mi is kiegészíthettünk magyarul azzal, amit szeretnénk elérni a sárkány évében 2024-ben.

Idén igazán kitett magáért a magyar kínai közösség a Kínai Újévi Fesztiválon a színvonalas, változatos és az egész napos kínai kulturális programokkal. Egészségben és sikerekben gazdag sárkány évét kívánunk 2024-ben!