Li Jialin pi-pá játékost először a budapesti Corvinus Egyetemen a Kínai kulturális napon láttam játszani, majd később a budapesti kínai őszközépünnepen, ahol alkalmam nyílt beszélgetni az arcán fátylat viselő titokzatos fiatal művésznővel. Interjút kértem tőle, amire igent mondott, s október elején egy Duna-parti kínai étteremben beszélgettünk róla és a pi-pá játékáról.
English version of interview start here.
- Hol születtél Kínában? Milyen volt a gyermekkorod?
- Kína déli részén, Taizhouban, Csiangszuban születtem, amely egy 4 milliós nagyváros, közvetlenül a Jangce folyó mellett fekszik. A régi házunk az egyik mellékfolyóhoz közel állt. Amikor még kicsi voltam, az emberek a folyóban úsztak, ruhákat mostak. Aztán az északi részen nőttem fel, s amire visszakerültem, már szinte múlttá lettek ezek az életképek.
A déli rész, ahol születtem, Taizhou, egyben apám szülővárosa is, anyám viszont északról származik. Taizhou a híres pekingi operaénekes, Mei Lanfang őseinek hazája, anyai ágon pedig mindkét nagyszülőm nemzeti operaénekes volt. Ez csak most tudatosult bennem. Valószínűleg ez is része annak a szerencsés véletlennek, ami összehozta a szüleimet: anyám emlékeiben a pekingi opera egyet jelentett azzal, hogy a szülei távol az otthonuktól, Kína különböző régióiban dolgoztak. Az én emlékeimben a pekingi opera azokat az előadásokat jelenti, amelyeket mindenkinek - némileg vonakodva - minden évben elő kellett adnia, amikor az újévi ünnepségekre visszatértünk a szülővárosunkba. (Nevet.) A munkája mellett édesanyám énekesnő is volt, mérhetetlen szenvedélye volt az éneklés. Egyszer azt mesélte, hogy amikor fiatal volt, képes volt lemondani az ebédről, csak hogy énekelhessen. Édesapám is szívesen harmonikázik és gitározik. Talán ez a gyökere a velem született erős muzikalitásnak Bizonyos értelemben a gyermekkoromat körbevette a zene.
A zenei érzékem azon kevés dolgoknak az egyike, amire megengedem magamnak, hogy büszke legyek, mert szerénynek kell lennünk. Már kétéves koromban hallás után le tudtam játszani dallamokat billentyűs hangszeren. Nagyon rejtélyes, hogy honnan ered ez a képesség, s lehet, hogy éppen olyan váratlanul eltűnik, mint ahogy feltűnt. Így nem igazán érzem teljesen a magaménak, ami egy kicsit megkönnyíti, hogy büszke legyek rá. Az úgynevezett „tehetséget” olyasvalaminek tekintem, amit kölcsön kaptam a természettől, s ha eljön a nap, akkor visszaadom. Rajtunk múlik, hogy ezt eltékozoljuk vagy élünk vele!
- Mikor ismerkedtél meg a pi-pával?
- A pi-pával való első találkozásomkor hétéves voltam, amikor egyik nap tanítás után az iskola lépcsőjén sétáltam lefelé, s meghallottam egy teremből, hogy valaki pi-pán játszik. Követtem a hangok forrását, és már akkor eldöntöttem, hogy meg szeretnék tanulni a hangszeren játszani. Más kínai gyerekekkel ellentétben, akiket a szüleik arra kényszerítettek, hogy iskolán kívül megtanuljanak hangszeren játszani, táncolni vagy festeni, engem egyáltalán nem kényszerítettek. Visszatekintve, lehet, hogy egy kicsit idegesítő gyerek voltam. (Nevet.) Nagyon sok minden érdekelt, így lett ennyi hobbim, s több hangszeren is megtanultam magamtól játszani.
- Hogyan tanultál meg pi-pán játszani?
- Az első tanárnőmnek nem a pi-pá volt a fő hangszere. Nála három évig tanultam, s elértem a harmadik szintet a kínai hangszer rendszerben, miután azt mondta, hogy nem tud nekem többet tanítani. Magasabb szintű dalokat kezdtem önállóan tanulni, és részt vettem egy versenyen, ahol találkoztam a későbbi, második pi-pá tanárommal, aki professzionális játékos, s ő maga válogatta meg, hogy ki lehet a tanítványa. A tanár diákjai nagyon jól játszottak mindenkihez képest, de mivel akkor el kellett sitenem, így személyesen nem tudtam vele beszélni. Három hónappal később az egyik tanítványa mesélte, hogy a tanárnő diákjain kívül én voltam az egyetlen, aki felhívta a figyelmét a versenyen. Ez a hír nagyon felbátorított és lehetőséget adott a találkozásra, s attól kezdve nála tanultam pi-pán játszani.
Li Jialin a pi-pá-val
- Említetted a kínai hangszer rendszert. Milyen rendszer ez?
- Ebben a rendszerben egytől tízig osztályozzák a szinteket. A szintnek megfelelően több etűdöt és formális darabot el kell tudni játszani, majd a vizsga után erről bizonyítványt kapunk. Ahogy nőnek a szintek, úgy kell egyre kifinomultabb és nehezebb dalokat eljátszani, hogy megszerezd a bizonyítványt. Mondok egy példát! Előszeretettel adaptálják és játsszák Rimszkij-Korszakov "A dongó" című művét különböző hangszereken. A pipa minősítési rendszerében ez a darab a nyolcadik szintre van besorolva, de ennél van még két magasabb szint is felette, amelyek még nagyobb kihívást jelentenek. A kínai szülők általában a gyermekeik zenei képzése végső céljának a legmagasabb szint elérését tekintik. Én azonban úgy gondolom, hogy egy hangszer igazi megértése csak ezeknek a daraboknak az elsajátítása után kezdődik. Ha megértjük a nagy egészet, akkor könnyebben sajátíthatjuk el a részleteket.
- Hogyan folytattad a tanulmányaidat az egyetemen?
- A személyiségemből adódóan mindig keresem a kihívásokat. A második tanárom kiváló volt, diákjai szinte kivétel nélkül zeneművészeti egyetemre mentek tovább, és azóta híres előadóművészek lettek Kínában. Számomra is adott volt ez a lehetőség, hogy ezt az utat kövessem, de túl fiatal és lázadó típus voltam. Mondok erre is egy példát. A kínai országos felvételi vizsga (gaokao) előtt választanunk kellett a természettudományok és a bölcsésztudományok között. Nagyon jó voltam irodalomból, történelemből és a többi humán tantárgyból, de végül az ellenkezőjét választottam. Nem arrogáns ez a viselkedés? Bár magam mellett szólva, ez a választás tovább szélesítette a látókörömet és kibővítette az érdeklődési körömet. Egy ilyen éles váltás elkerülhetetlenné tette, hogy ne a zenei pályát folytassam, hanem más szakra járjak az egyetemre. Ez a „más” pedig a film- és TV műsor rendezés lett.
- Hogyan kerültél Magyarországra?
- A külföldre utazás gondolata valójában a tartós egészségügyi problémáimból fakadt. A könyörtelen és gyakran értelmetlen verseny nagyon erős Kínában. Én soha nem akartam élet-halál harcba bocsátkozni, főleg, hogy ezt később az egészségem sem engedte. A páromnak lehetősége nyílt külföldön folytatni a tanulmányait, ezért együtt utaztunk külföldre. Több okból is Magyarországra esett a választásunk. Elbűvölő kelet-európai ország, aminek a légköre kiváló a pihenéshez és a gyógyuláshoz. A „Kék Duna keringő” egy olyan zenemű, amelyet édesapám nagyon szeret, s én is ezen nőttem fel. Mivel későn döntöttünk, így csak korlátozott lehetőségeink maradtak, de egyöntetűen Magyarországot választottuk. Egy éve kiváló eredménnyel fejeztem be az ELTE filmtudományi szakán a mesterképzést.
- Amikor elkezdtél filmtudományt tanulni az ELTE angol szakán, hogyan gyakoroltál a pi-pán?
- Az alapképzés során nem volt velem a hangszerem. Megvettem a külön jegyet a pi-pámnak, feladtam a poggyászomat, de csak Budapesten szembesültem vele, hogy a hangszeremet otthon felejtettem. Így csak 2019-ben hoztam magammal, s kezdtem el gyakorolni, remélve, hogy megismerkedek másokkal, akik szintén kínai hangszeren játszanak. De aztán amikor, elkezdődött a COVID járvány, mindenkinek otthon kellett maradnia, így egyszemélyes zenekar lehettem csak.
Li Jialin Xilin-nel gyakorol fellépés előtt
- A pi-pán való játékot viszont ennek ellenére nem hagytad abba, igaz?
- Nem hagytam abba. Egyedül folytattam a pi-pán való játékot, s elkezdtem videókat készíteni. Kiválasztottam egy dalt, aminek hallás után lekottáztam a dallamát, majd szétbontottam különböző hangszerekre. Például az alap ritmust adta a dob, hozzáadtam egy lágyabb gitárszólót, malaka gyanánt a borstartót használtam, végül a fő hangszeren, a pi-pán is eljátszottam a dalt. A játékról többször és többféle szögből készítettem felvételt minden „hangszeren” játszva, majd a képernyőt négy részre osztva hozzáadtam az én egyszemélyes előadásaimat, amiből végül megszületett az „együttes” dala. A hanghoz a GarageBand alkalmazást használtam az Ipademen, a videóhoz pedig a Final Cut Pro-t. Az elején nagyon sok időt vett igénybe egy videó elkészítése, de most már egy hét alatt elkészülök egy új számmal, amelyeket a kínai közösségi oldalakon osztok meg. Az első és az utolsó videót, amit készítettem, az újonnan létrehozott YouTube-csatornámra, a PiliPalára is feltöltöttem. 2023-ban a legrosszabb ami történt velem, hogy elvesztettem a telefonomat minden rajta lévő adattal. De van egy ősi kínai mondás: „Először össze kell törnöd, hogy újjáépülj”. Hiszek benne, hogy a múltbéli felvételeim elvesztése nem csak balszerencse, hanem motiválhat arra, hogy a jövőben még jobb darabokat alkossak, nem igaz?
- A videóknak köszönhetően láthatunk fellépni most élőben is?
- A pandémia idején sok videót készítettem, néhányat közülük a Kínai Diákszövetség által szervezett online fesztiválok számára. A világjárvány után sok tevékenység folytatódott offline, így volt lehetőségem élő előadásokra, sőt, rövid időre megalakítottam egy triót, a "Sanke" nevű formációt. Japánul a kiejtése egy aranyhal-fajtára utal, míg kínaiul a „járókelők” vagy „véletlenül összegyűlt egyének” kifejezést jelenti, ami a formáció mulandó természetét szimbolizálja. A név arra is utal, hogy a csoport szétszéledhet, ha a sors úgy hozza. Végül az énekes Németországba költözött, és a zenekar feloszlott.
- Mi az a Kínai Diákszövetség?
- A Kínai Diákszövetség, teljes nevén Kínai Diákok és Tudósok Egyesülete Magyarországon. Közhasznú, önkéntes, politikamentes, vallásmentes, nonprofit diák- és ösztöndíjas egyesület, amelyet a magyarországi Kínai Nagykövetség támogat. Célcsoportja a Magyarországon tanuló kínai diákok. A magyarországi egyetemeken mintegy 30 csoport jött létre, mintegy 3000 résztvevővel. A szervezet elsődleges célja, hogy segítse a Magyarországon élő kínai diákokat, akik nehézségekkel küzdenek. A világjárvány idején például a szervezet maszkokat és alapvető gyógyszereket osztott a kínai diákoknak. Ha a diákok valamilyen mindennapi kihívással szembesülnek, akkor a WeChat-csoportjukban másoktól is kérhetnek tanácsot és segítséget. Ugyanakkor a szervezet rendszeresen kulturális rendezvényeket is tart, hogy enyhítse a diákok honvágyát, és elősegítse a kínai kultúra integrációját és tengerentúli terjesztését. Például azt az eseményt, ahol legutóbb találkoztunk, a Kínai Hanfu Klub szervezte, amely a diákszövetség ELTE tagozatának egyik klubja.
- Hol léptél fel Magyarországon?
- A legtöbb rendezvényt, amelyen Magyarországon felléptem, kínaiak szervezték. Például felléptem a kínai negyedben a terasz megnyitó ünnepségén, ahol én pi-pán játszottam, Xilin barátom pedig kucsengen. Ez egy nagyon sikeres rendezvény volt, mert utána sokan meghívtak más fellépésekre is. Már nem emlékszem az összes fellépésre, de néhányra a mai napig emlékszem. Például Kiskőrösön tartották Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját, ahol a Petőfi Művelődési Központ udvarán Lu Hszün kínai író szobra lenyűgöző volt, a polgármester pedig egy üveg vörösbort ajándékozott nekünk. Egy másik előadásra a szucsoui kulturális és turisztikai promóciós konferencián került sor, ahol a Millennium Háza rózsái és szökőkútjai varázsoltak el. A legünnepélyesebb előadás a kínai nagykövetségen tartott nemzeti ünnep és a kínai-magyar diplomáciai kapcsolatok 74. évfordulójának megünneplése volt. Ünnepélyes és méltóságteljes esemény volt, ahol számos méltóság volt jelen, például a magyar kormány képviselői, Szijjártó Péter külügyminiszter, az országgyűlés alelnökei és további több mint 600 résztvevő.
- Magyarországon kívül is felléptél a pi-pá játékoddal?
- Mielőtt Budapestre költöztem volna, lehetőségem volt egy hétre Dél-Koreába utazni és fellépni egy népi zenekarral, amelynek akkoriban tagja voltam. Később egy kínai fuvolaművész meglátta a magyarországi fellépésemet, s meghívott egy szlovákiai ünnepségre. Más közeli országokból is több meghívás érkezett, de a hangszerem nagyobb mint egy gitár, így nem szállítható kézipoggyászként. Sima poggyászként feladni viszont nagyon kockázatos, mert könnyen megsérülhet. Ezért a külföldi fellépésekre való szállítása mindig komoly aggodalomra ad okot.
- Mi a kedvenc helyed Budapesten?
- A kedvenc helyem Budapesten az ötödik kerületben van, közel a Duna folyóhoz, ahol van egy nagy tér a lenyűgöző parlamenti könyvtárral. A téren van a titkos helyünk. Szilveszterkor a barátaimmal összegyűltünk itt, s vártuk a tűzijátékot. Nagyon hideg volt, de találtunk egy helyet, ahol melegebb volt, mint a többin, talán ott vannak a fűtési csövek. Szóval odaálltam, majd a barátaim is, majd egyre többen kezdtek körénk állni, hogy mindenki ott melegedjen. Így ez lett az egyik kedvenc helyem. Egy másik kedvelt helyem a MÜPA, a Rákóczi híd közelében. Ez egy komplexum része a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremmel, a Ludwig Múzeummal és az építészetileg feltűnő, hajóra emlékeztető Fesztivál Színházzal. Gyakran sétáltatom ott a nagy, bolyhos, kínai származású malamutomat, és élvezettel olvasok a félig elsüllyedt propülaia mellett, sütkérezve a nyugalomban, a modern építészet némaságában, ami finoman bólint az őt körülvevő élő történelemre.
Li Jialin pi-pá művésznő a Müpa-nál
- A hét év alatt milyen magyar ételeket kóstoltál meg, mik lettek a kedvenceid?
- A kedvencem a gulyásleves lett. Több helyen is ettem, de a Rákóczi téren található vendéglátóhelyen ettem a legfinomabbat. Amikor először jártam ott, senki nem beszélt angolul, de most már van angol nyelvű étlapjuk is. Kíváncsi vagyok, hogy ez azért van-e, mert mindenkinek áradoztam róla. (Nevet.) A karácsonyi vásárban megkóstoltam a lángost is, de szerintem az nem volt olyan autentikus. Ami a legjobban megdöbbentett, hogy a magyarországi ételek, amikre azt mondják, hogy nagyon csípősek, egyáltalán nem azok a kínai konyhához képest. De a saját termesztésű, rendkívül csípős paprika hozzáadásával a gulyásleves hihetetlenül finom lett.
- Hol láthatunk legközelebb fellépni?
- Az utóbbi időben számos fellépésem volt, a legzsúfoltabb három hetem volt az utóbbi időben. Most itt az ideje egy kis szünetnek. A következő jelentős esemény a naptáramban a 2024-es kínai újévi ünnepség lesz, amelyet a budapesti kínai negyedben rendeznek meg. S ha akkor nem leszek Kínában, akkor ez lesz a következő fellépésem. Ha érdekel a művészetem, akkor a kövessetek a Youtbe csatornámon, a PiliPala-n. A csatorna neve egy hangutánzó kínai szó, amely a ragyogó kínai tűzijáték hangját idézi, és a pi-pa nevét is tartalmazza. Ha pedig bepillantást szeretnél az életembe, akkor nyugodtan kövessetek Instagramon, Lyllizzzz néven vagyok ott elérhető. Jelenleg különböző pillanatokat osztok meg az életemből, de már alig várom, hogy elindítsam a dedikált pi-pa fiókomat is.
- Van, amiről még szeretnél beszélni, de nem tettem fel kérdést róla?
- Ha lehet, szeretnék még többet beszélni a tehetségről, mert tudod, elég büszke vagyok rá - csak vicceltem. Van egy mondás, hogy minden nap gyakorolnunk kell a hangszerünkön, függetlenül attól, hogy mennyire vagyunk tehetségesek. Ha egy napot kihagysz a gyakorlásból, csak te fogod észrevenni, ha kettőt kihagysz, a társaid is észreveszik, a harmadiknál pedig már mindenki. A tehetség talán gyorsabbá teszi a tanulást, de az igazi zenei önkifejezés attól függ, hogy mennyire mélyítetted el a tudásod. Ez valószínűleg minden hangszerre igaz. Sokakhoz hasonlóan én is nehezen tudok időt szakítani a gyakorlásra a munkám miatt. De őszintén remélem, hogy a következő évben több időm jut rá!
- Szeretnél valamit üzenni az olvasóknak?
- Nagyon szeretnék egy kínai hangszereken játszó együttest létrehozni Budapesten. Így, ha bármilyen zenei képzettséged és hangszeres tudásod van, akkor vegyétek fel velem a kapcsolatot! S akkor együtt készíthetnénk videókat, együtt léphetnénk fel! Írjatok Instagramon!
- Köszönöm szépen az interjút.
- Én is köszönöm.
A cikkben szereplő képeket Li Jialin bocsátotta rendelkezésünkre. Még több fényképért görgess bele az angol nyelvű interjúba. Az interjú angol nyelven készült.
Interview with pipa performer Li Jialin
I first saw Li Jialin play pipa at Corvinus University in Budapest during Chinese Cultural Day, and later at the Chinese Mid-Autumn Festival in Budapest, where I had the opportunity to talk to the mysterious young artist with the veil over her face. I asked her for an interview, to which she said yes, and in early October we talked about her and her pipa performance at a Chinese restaurant on the Danube.
- Where were you born in China? What was your childhood like?
- I was born in Taizhou, down in southern China, a city in Jiangsu Province with around 4 million people. It's right near the Yangtze River. Our old house was close to one of its tributaries. When I was little, people swam, washed clothes there. But after growing up in the north and coming back, those scenes are not as common anymore.
The southern place where I was born, Taizhou, is also my father's hometown, yet my mother is from the north. What's intriguing is that Taizhou is also the ancestral home of the famous Peking opera master Mei Lanfang, while coincidentally, on my mother's side, both of my grandparents were national second-tier Peking opera performers. I've only just realized this connection. It's likely a part of the serendipity that brought my parents together.In my mother's memories, Peking opera was synonymous with the work her parents did across the vast regions of China, when they were away from home. In my own recollections, Peking opera represents the performances everyone had to, somewhat reluctantly, put on each year when we returned to our hometown for the New Year celebrations. Haha. Apart from work, my mother was also a singer, with an immense passion for singing. She once said that when she was young she could forgo meals just for the permission to sing. My father, too, enjoys playing the harmonica and gitar. So, my childhood was in a way enveloped in music. This perhaps is the root of strong innate musicality.
Actually, having a good musical sense is one of the few things I give myself permition to be proud of, you know, gotta stay humble, right? But seiously when I was two years old, I could pick up melodies on the keyboard just by listening. Because it's quite mysterious where this ability comes from – might just vanish as unexpectedly as it appeared. So I don't really consider it entirely mine, which makes feeling proud of it a bit easier. The so-called “gifted” could considered something you borrow from the nature, you’d give it back when the day comes. Waste it or cherish it, the choice is yours.
- When were you introduced to pipa?
- It's just a normal story, when I was around seven or eight, one day after school, I heard the sound of the pipa and went to check it. I decided right then that I wanted to learn this instrument. Unlike other Chinese kids who might have been forced by their parents to learn skills outside school, such as learning how to play an instrument, how to dance, or how to do a painting art, I wasn't pushed at all. Looking back, I might have been a bit of an annoying kid, haha, not very chill when facing what I’m interested, and that's how I ended up with so many hobbies. It also sparked my interest in teaching myself various other instruments later on.
- How did you learn to play pipa?
- My first teacher's major was not the pipa. I studied with her for three years and reached the third level in the Chinese instrument system after she said she couldn't teach me any more. I started to learn higher level songs on my own and participated in competitions, that’s how I met my second pipa tutor, who is a professional player with a very good reputation, she cherry-picked her students before accepting them as her student. They were playing very well, but since I had to leave for the next competition at that time, I couldn't stay longer or think much. It wasn't until three months later, when one of my peers became her new student, that I learned I was the only performer in that competition who caught her eye aside from her own students. This news greatly encouraged me and hastened the process of our meeting up. From then on, I studied pipa with her and gradually found my own pace.
Li Jialin waiting for performance
- You mentioned the Chinese instrument system. What system is that?
- The Chinese instrument system grades the levels from one to ten. You have to be able to play several etudes and formal pieces according to the targeting level, then you get a certificate for that after passing the exam. As the levels increase, you have to play more sophisticated and higher degree of difficulty pieces to get the certificate. Just to give a reference, people often enjoy adapting and playing Rimsky-Korsakov's 'Flight of the Bumblebee' on various instruments. In the pipa grading system, this piece is classified as level 8, but there are two higher levels above that are even more challenging. As an aside regarding grading, it's common for Chinese parents to view reaching the highest level as the ultimate objective of their children's musical training. However, I believe that truly understanding an instrument begins only after mastering these pieces. It's akin to sketching the human form; understanding the framework first makes adding details much more effortless.
- How did you continue your studies at university?
- My personality always throws me into new challenges. Like we said previously, my second teacher is pretty awesome; almost all of her students went to the best music university in China, and some have since become famous artists in China. For me, following a predictable path like theirs was also an option. But I was too young and too rebellious to settle my mind, just like every beautifully unreasonable rebellion in youth. Here’s another example: before the Gaokao, we had to choose between science and humanities. I was good at literature, history, and other humanities subjects at that time, but I ended up choosing the opposite direction. It was pretty arrogant, right? Although in a way, I'm defending myself, this actually broadened my horizons and expanded my range of interests. Following that kind of self-observation, it was inevitable that I would change my music path and eventually become a student majoring in something else in university. And this “something else” is related to film and TV program directing.
- How did you end up in Hungary?
- The idea of going abroad actually stemmed from my persistent health issues. You know, the relentless and often meaningless competition in China is intense. Privately, I never wanted to engage in a life-or-death struggle, especially when my health wouldn't allow it. Coincidentally, my boyfriend had a chance to continue his studies abroad, so we decided to venture out together. We chose Hungary for many reasons. It boasts a charming Eastern European flair and an atmosphere conducive to rest and recuperation. "The Blue Danube" is a piece of music my father adores, one I've grown up listening to. So, when we were applying late in the game with limited options left, we decided to wholeheartedly embrace Hungary. After years I finish my master study at ELTE in Film Studies with an excellent grade.
Li Jialin's pi-pa performance at Corvinus University
- When you started studying film studies in the English Program at ELTE, how did you practice your pipa?
- I didn't have my instrument with me during my early days in Budapest. I had tried once before, buying an extra ticket for the pipa, but it wasn't until I arrived in Budapest that I realized I had forgotten my instrument at home. It wasn't until 2019 that I started practicing again, hoping to meet others who also play Chinese instruments. But then, as you know, the COVID pandemic started. Everyone have to stay at home, and the only choice left to me was to perform as a one-man band.
- You didn't stop playing pipa, did you?
- No, I didn't. I continued playing pipa on my own and started making videos. The process is like, I chose a song and after listening to it, I wrote down the melody and then seperate into different instruments. For example, I used the drums for the basic rhythm, added a softer guitar solo, used the pepper holder as a maracas, and finally played the song on the main instrument, the pipa. I recorded each instrument playing in different tracks and merged them together, as well as the visual part, then divided the screen into several parts for each track and added my one-man performances, which eventually became the "band" song. For this I used the GarageBand app on my Ipad for the audio work, Final Cut Pro for connecting videos together. In the beginning it took a lot of time to make a video, but now I can make a new song in a week and share it on Chinese social media. The first and last videos I made were uploaded to my newly-build YouTube channel PiliPala. I lost the others along with my old phone, which is the most regrettable thing of 2023 for me. But you know, there's an old Chinese saying, 'Only through breaking can one rebuild.' I believe that losing those past records might not be purely a bad thing; perhaps it can motivate me to create better pieces in the future, right?
- Thanks to the videos, can we see you perform live now?
- During the pandemic I made many videos, some of them are for online festival activities hold by the Chinese Student Union. After the pandemic, many activities resumed offline, so I had some opportunities for live performances and even briefly formed a trio called 'Sanke.' In Japanese, the pronunciation refers to a type of goldfish, while in Chinese, it conveys 'passersby' or 'individuals who gather by chance,' symbolizing the transient nature of our assembly. The name also implies that the group might disperse as fate dictates. Eventually, the lead singer moved to Germany, and the band disbanded.
- What is the Chinese Student Union?
- A Chinese student organisation, the full name is Chinese Students and Scholars Association in Hungary. It is a public welfare, voluntary, service-oriented, non-political, non-religious, and non-profit student and scholar association supported by the Chinese Embassy in Hungary. Its primary service targets are all Chinese students studying in Hungary. It has established around 30 branch council units in Hungarian universities, with approximately 3,000 participants.
- The primary purpose of this organization is to assist Chinese students in Hungary who encounter difficulties. For instance, during the pandemic, the organization distributed masks and essential medicines to Chinese students on a school-by-school basis. If students face everyday challenges, they can also seek advice and help from others in their respective WeChat groups. At the same time, the organization also periodically hosts cultural events to alleviate students' homesickness and promote the integration and overseas dissemination of Chinese culture. For instance, the event where we met last time was organized by the Chinese Costume Club, which is a subsidiary club under the ELTE branch of the student union.
- Where have you performed in Hungary?
- Most of the events I have performed at in Hungary have been organised by Chinese people. For example, I performed at the opening ceremony of the night fair in Chinatown, where I played pipa and my friend Xilin played guzheng. It was a very successful event, after that people started inviting me for other performances. I can't remember all the performances, but there are still a few that linger in my mind. For instance, the 200th anniversary of Petőfi's birth held in Kiskőrös, where the statue of the Chinese writer Lu Xun in the courtyard of the Petőfi Cultural Center was impressive, and the red wine gifted by the mayor was delightful. Another performance took place at the Suzhou Cultural and Tourism Promotion Conference, where the roses and fountains of Millennium Home were enchanting. The most formal performance was the celebration of the National Day and the 74th anniversary of China-Hungary diplomatic relations held by the Chinese Embassy, a solemn and dignified event, where many dignitaries present, for example the representatives of the Hungarian government, Foreign Minister Péter Szijjártó, the Deputy Speakers of the Parliament, and other over 600 representatives gathered together.
- Have you performed outside Hungary with your pipa?
- Before I moved to Budapest, I had the opportunity to travel to South Korea for a week-long visit and performance with the ethnic orchestra I was part of at the time. Later in Slovakia, a Chinese flute player who once saw my performance in Hungary and invited me to a ceremony there. There’re several invitations from other nearby countries, but you know, the size of my instrument is bigger than gitar, as such, the pipa, being a large instrument, cannot be taken as carry-on luggage in the cabin. However, checking it in as baggage poses a high risk of significant damage due to the potential for rough handling during transit. Therefore, the transportation of a pipa for performances abroad is always fraught with considerable concern.
Li Jialin at Corvinus University
- What is your favourite place in Budapest?
- My favorite place in Budapest is in the fifth district, near the Danube River. There's a grand square with the stunning Parliamentary Library. We've got a little secret spot there where my friends and I gather on New Year's Eve to watch the fireworks. It's usually freezing, but we found this spot that's somehow warmer than the rest, maybe because of heating pipes underneath. So, I'd stand there, then my friends would join, and before you know it, others would come to share the warmth. It's become one of my personal favorite spots.It's become a cherished haunt. Another beloved spot is MÜPA, near Rákóczi Bridge. It's part of a complex with the Béla Bartók National Concert Hall, the Ludwig Museum, and the architecturally striking Festival Theatre, resembling a ship. I often walk my big, fluffy Chinese-born malamute there and enjoy reading next to the half-submerged propylaeum, basking in the tranquility, enveloped by the silent narrative of modern architecture's subtle nod to history.
- What Hungarian dishes have you tasted in the seven years, what are your favourites?
- My favourite was the goulash soup. I ate at several places, but the restaurant on Rákóczi Square was the best. When I first dropped by this place, it was really local – like, no one there could speak a word of English. But now, they've got English menus and all. I have to wonder if it's because I've been raving about it to everyone, haha. I also tasted the lángos at the Christmas market, but I don't think it was as authentic. What struck me most is that the dishes in Hungary that claim to be very spicy are not spicy at all compared to Chinese cuisine. Adding my own homegrown, extremely spicy peppers to goulash soup makes it incredibly delicious.
- Where can we see you next?
- Recently, I've been part of numerous performances, with my busiest week featuring three shows. Now, it's time for a little break. The next significant event on my calendar is the Chinese New Year celebration in 2024, set to take place in Chinatown. The organizers have warmly reached out, and if I'm not in China then, I'm looking forward to it being my next stage. If you're interested in my journey, feel free to check out my YouTube channel, PiliPala. The name is an onomatopoeic word in Chinese, evoking the sound of brilliant fireworks, and it also includes the name of the pipa. For updates and daily glimpses into my life, you're welcome to follow my Instagram, Lyllizzzz. I'm currently sharing a variety of moments and am excited about launching a dedicated pipa account soon.
- Is there anything else you want to talk about that I haven't asked you about?
- If possible, I'd like to talk more about talent, because you know, I’m pretty proud of my talent — just kidding. But actually there’s a saying in our circle, that we should practice our instruments everyday, no matter how talented you are. If you skip practice for a day, only you will know; miss two, your peers will notice; by the third, everyone will see it. Talent might make learning quicker, but truly expressing yourself as a musician depends on how well you've refined your skills. This likely holds true for any instrument. Like many, I also struggle to carve out time for practice amidst my work commitments. I'm earnestly hoping that in the coming year, I can manage this better.
- Do you have a message for readers?
- We would really like to start a Chinese instrumental ensemble in Budapest. So, if you have any musical skills and instrumental knowledge, not limited to Chinese instruments, please contact me. Then we might make videos and perform together. Write on Instagram!
- Thank you very much for the interview.
- Thank you too.
The images in this article were provided by Li Jialin. For more photos and videos, scroll up to the interview in Hungarian version. The interview was conducted in English, while the text of the interview was translated from hungarian to english and final edited by Li Jialin.
