Kuszu király (uralkodott: 214-234), a koreai Három Királyság egyikének, Pekcsének a hatodik királya volt. A Szamguk szagi (A három királyság története - 50 kötetes, klasszikus kínai nyelven írt könyv, amely a három koreai királyság: Kogurjo, Pekcse és Silla történelmét dolgozza fel) szerint Pekcse megalapítójának, Ondzso királynak a leszármazottja, és az ötödik uralkodó, Cshogo király legidősebb fia. (Még ha feltételezzük is, hogy a Szamguk szagi szerint megadott dátumok pontosak, nagy valószínűséggel Pekcse Kuszu uralkodása alatt még csak szövetség volt, nem pedig királyi birodalom.)
216-ban győzelmet aratott a Malgalok felett a Sado erődnél. 222-ben megsemmisítette az ellenséges királyság, Silla 5000 fős seregét. Azonban a Szamguk szagi számos Pekcsei vereségről is beszámol, melyet ugyancsak Sillától és a Malgaloktól szenvedtek el. Kuszu uralkodásának vége felé megannyi természeti katasztrófa következett be.
Kuszu király halála után legidősebb fia, Szaban ült a királyi trónra, mint Pekcse hetedik királya. Szabant Koi király fosztotta meg a trónjától, aki a Szamguk szagi szerint Cshogo király öccse volt, de a mai tudósok úgy vélik, ő egy rivális királyi vérvonalhoz tartozott.
A folyamatos rivalizálást a két királyi vérvonal között az is jelezte, hogy Kuszu második fia lett a tizenegyedik király, Pirju és a tizennegyedik király neve, GeunKuszu is jelzi a Kuszu vérvonalból való származását.
A magyar fordítás az angol nyelvű Wikipédia Gusu of Baekje szócikke alapján készült 2021-ben.