Egy nyári délutánon Torma Laurával beszélgettünk, aki az ELTE BTK Távol-keleti Intézet Kínai alap szakán végzett, utána pedig az ELTE Fordító- és Tolmácsképző Tanszékének hallgatója volt, illetve a Tusoló blog szerkesztője.
- Én úgy ismerkedtem meg Veled, hogy egy magyar nyelvű kínai kultúrával foglalkozó csoportban láttam a Tusuló blogod egyik bejegyzésének a megosztását, ami a kínai divattörténetről szólt. Később láttam, hogy folyamatosan osztod meg a tartalmat, és nem csak úgy, mint egy átlagos felhasználó, hanem sokkal tudományosabban, forrásmegjelöléssel. Nem sokkal később egy két részes videódat is láttam a Konfuciusz Intézet Youtube csatornáján, ami szintén a kínai divattörténetről szólt. Az előadásodat megnézve rögtön tudtam, hogy interjút kell készítenem Veled!
- Jó ezt hallani.
- Miért és mikor döntöttél úgy, hogy kínai nyelvet fogsz tanulni?
- Ez nehéz kérdés. Már gimnáziumban érdeklődtem a nyelvek iránt, francia kéttannyelvűbe jártam. Azt mindig is tudtam, hogy fordító tolmács szeretnék lenni, vagy ilyen területen szeretnék elhelyezkedni. Utánanéztem, hogy Magyarországon, hogy működik ennek az akkreditációja, milyen képzési lehetőségek vannak, és rátaláltam az ELTE-re, mint képzőközpontra. Itt viszont mesterképzés formájában indul a fordító-tolmács szak. Ami azt jelenti, hogy szükség van hozzá egy alapképzésre. Ezért úgy gondoltam, hogy akkor alapképzésen tulajdonképpen mindegy, hogy milyen nyelvet tanulok, mert a gimnáziumban már teljesítettem a mesterszakhoz a nyelvi követelményeket az angol és a francia nyelvvel. Szóval miért ne tanulnék meg még egy nyelvet? Először az orosz szakot jelöltem meg első helyen, és második helyen volt a kínai. Én magam se tudom miért, de az utolsó pillanatban módosítottam a sorrendet, hogy a kínai került az első helyre. Oda fel is vettek, és így utólag nagyon örülök ennek a döntésnek, mert nagyon megszerettem a kínai nyelvet és a kultúrát is.
- Tehát eredetileg fordítónak, tolmácsnak készültél?
- Fordító, tolmács, akkor még annyira nem választottam ezt így külön, meg a kínai nyelv piacán se feltétlenül válik el annyira a kettő. Igazából a műfordítás érdekelt a legjobban, és most is. Verseket is szoktam fordítani, és egy regényt is lefordítottam. Most azon gondolkozom, hogyan lehetne megjelentetni. Ez a Wang Mengnek a Qingchun wansui című regénye. Ezúton is, ha valamelyik kiadó ezt olvassa, akkor van egy több mint 200 oldalas kiadni való regényfordításom!
- Az ELTE-n hány évig tanultál kínai alapszakon?
- Eredetileg hároméves a képzés, ami nekem négy lett, merthogy a harmadik évben Kínába mentem ösztöndíjjal a Pekingi Idegennyelvi Egyetemre. Miután visszajöttem, akkor végeztem el az utolsó évet.
- Mi volt ez a pályázat? Mikor indultál, kikkel mentél?
- Az egész folyamat még 2017-ben kezdődött, maga a pályázás a Campus Mundi ösztöndíjra télen, illetve tavasszal történt. A kínai félnél is külön kellett pályázni a kínai állami ösztöndíjra. Aztán 2018 nyarán kaptuk meg az értesítést, hogy sikeres volt a pályázat, és hogy melyik egyetemekre vettek fel, amelyek közül választhattunk. Az én évfolyamomról egyedül én mentem erre az egyetemre, viszont ott volt még egy magyar ismerősöm.
A pekingi Ég Temploma
- A Pekingi Idegennyelvi Egyetemen az oktatáson kívül milyen egyéb programokat szerveztek a külföldi diákoknak? Milyen helyeket, városokat, nevezetességeket látogattatok meg, akár egyénileg is?
- Nagyon aktív volt a diákélet a mi egyetemünkön, és a kínai diákok folyton megtaláltak. Akár tandem nyelvi kapcsolatban, hogy én beszélek nekik angolul, ők meg kínaiul. Rengeteg felmérésnek voltak az alanyai a külföldi diákok, úgyhogy nagyon sok ilyenben vettem részt. Az egyik kedvencem az volt, amikor vicceket kellett olvasni kínaiul, és elmondani, hogy szerintem melyik volt vicces, s miért? Az egyetem nagyon sok kirándulást is szervezett az ösztöndíjas diákoknak. Voltunk például az agyaghadseregről ismert Xi’anban, vagy Datong városában, ami a függő kolostorairól nevezetes.
- Főleg történelmi helyeket látogattatok meg?
- Igen. Amikor én ott voltam, 2019-ben volt a 70. évfordulója az államalapításnak. Ennek megünneplésére rendeztek egy nagy kiállítást a Kínai Nemzeti Múzeumban, ami a Tiananmen téren van, oda is az osztállyal mentünk el.
- A múzeumok látogatása ingyenes?
- Nagyon sok hely van, ahol ingyenes, viszont kell jegyet váltani. Ritkán kell fizetni, de ott sem nagy az összeg, sőt sok helyen diákkedvezmény is van. Az ilyen nagyobb nevezetességekbe 10-20-30 jüan volt a belépő maximum. Akkori árfolyamán, be kell szorozni... 400 Ft-tól 1000-2000 Ft-ig.
- A kínai nagy falhoz eljutottatok?
- Igen, szintén egyetemi kirándulás keretében. Nagyon örültem, hogy egy olyan szakaszához mentünk a falnak, amit nem annyira látogatnak külföldi turisták. Később csatlakoztam egy külföldi szobatársam révén egy kiránduló csoporthoz, akik csak kínaiakból álltak. Ők szerveztek kirándulásokat Peking környékére, ahol 20-25 kilométereket gyalogoltunk egy nap. Az egyik ilyen kiránduláson a nagy falnak egy Ming kori szakaszához mentünk el, a ma még álló, legrégebben épített szakaszok egyikéhez.
A nagy fal Ming-kori szakasza
- Egy év Kínában töltött idő után maradt még felfedezni való, amit mindenképpen megnéznél, visszamennél?
- Még rengeteg! Nagyon szívesen visszamennék akár tanulni diákként, akár kutatói ösztöndíjjal, vagy akár utazni. Dél-Kínában nem sok helyen jártam, úgyhogy azt a részt mindenképpen felfedezném. Guilinbe nagyon szívesen elmennék, ott van a cukorsüveg hegyek. Nagyon szívesen visszamennék Yunnan is, ahol két hetet töltöttem. Ott a természet fogott meg. Nagyon kellemes volt a klíma a nyár közepén: amikor Pekingben 40 fok volt, Yunnanban meg napközben 20-25 fok, éjszaka meg 15 fok körülire hűlt le a hőmérséklet. Gyönyörű a természet, egy kicsit dzsungeles, rengeteg vadvirág, orchideák, rovar és bogár, kígyók néha, meg majmok. Sanghajba is visszamennék még egyszer, mert ott csak pár napot töltöttem, azt mindenképp érdemes lenne felfedezni. Szívesen mennék Belső-Mongóliába, illetve Nyugat-Kína is érdekel. Meg Kína északi része is.
- A 2019 július végén jöttél haza, és 2020 február 6-án indítottad el a Tusoló blogodat, ami különböző témákat ölel fel: versfordítások, divattörténet, nyelvtanulás, szleng, gasztró és modern, kortárs művészet, amelyek nagyrészt sorozat formájában jelennek meg.
- Igen, általában sorozatjelleggel szoktam témákat indítani. Nagyon sokszor úgy van, hogy valami elkezd érdekelni, akkor egyre jobban beleásom magam, s akkor találok újabb neveket, újabb hozzá kapcsolódó témákat, amit érdemes lenne még részletesebben feldolgozni. Például az egyetemi kurzusomhoz kapcsolódó kortárs művészek, amikor elkezdtem felfedezni egymás után a kortárs művészeket, mindig egyre többet és többet találtam.
A yunnani hegyek között
- Hogyan indult a blog, többen is szerkesztitek?
- Eredetileg nem is az én ötletem volt. Egy barátnőmnek köszönhető. Aztán úgy alakult, hogy én voltam a legelkötelezettebb a társaságból, úgyhogy rám maradt. Néha vannak vendégszerzők, én szinte minden Kínával foglalkozó ismerősömet megkértem már, hogy írjon.
- A témák közül melyik áll a legközelebb hozzád?
- Változó, mikor milyen hangulatom van. Van, hogy a divattörténet érdekel jobban, vagy olvasok valamit és megragad a könyv, amiért utánanézek az írójának, és akkor még jobban elmélyedek az adott témában. Szóval így nincs olyan, ami a legeslegjobban érdekelne, időszakonként változik, hogy éppen mi. De nagyjából ugyanolyan időközönként szoktam hozni a különböző témákat.
- Az egyik bejegyzésedben Magyarországon lévő kínai vendéglátóhelyeket is felkerestél, ahol kínai a tulajdonos.
- A gasztró bejegyzéseknek van egy olyan része, amelyben kulináris érdekességeknek járok utána, ilyen volt például a nyolc kincs mártás. Miért pont nyolc kincs? Mi az a nyolc kincs? Honnan jött ez? Vagy a szerencsesüti, amiről azt hisszük, hogy kínai, pedig nem, mert valójában az ázsiai amerikai közösségből ered. Utánajárok a dolgok eredetének. Meg van egy étterem- és üzletajánló része, amiben legtöbbször a saját személyes kedvenceimet szoktam bemutatni. Hozzájuk szoktam elmenni, vagy interjút készítek velük, vagy csak már annyira törzsvendég vagyok, hogy végig kóstoltam az étlapot, azért tudok róla írni. Az interjúk többsége kínai nyelvű. De nagyon sokan vannak, főleg a fiatalabbak, akik itt nőttek fel, és tökéletesen beszélik mindkét nyelvet, például több bubiteázó pultosai .
- Mennyire jellemző az egyenruha viselése a hétköznapokban?
- Alapvetően ma is jellemző, főleg, akik hivatalosabb pozíciókban dolgoznak: bankokban, légitársaságoknál vagy intézményeknél dolgozók körében abszolút jellemző most is. Kínában nagyon népszerűek a babák, saját Barbie márkáik is vannak. A légitársaságoknak is vannak Barbiejaik, amelyek ugyanazt a ruhát viselik kicsinyítve, mint az igazi stewardessek. De ugyanilyen babák vannak például történelmi viseletekkel is. Van, hogy egy-egy történelmi alakot, például Yang Guifei ágyast ahogy elképzelték, el is készítik babaként. Vagy pedig különböző korszakokhoz, dinasztiákhoz kapcsolódóan készítenek babákat.
Shaolin szerzetesek gyakorlatoznak
- A páros viseletek mennyire jellemzők a kínaiakra? Mert az Aliexpress tele van férfi-nő páros ruhákkal. Az egy és két részes viselet mennyire maradt meg?
- A páros viseletek nagyon népszerűek. Általában a lányok nagyon szeretik, és szeretnék, hogyha a barátjuk velük együtt felvenné. A barátjuk pedig általában nem annyira szokott érte lelkesedni, de hát ez van. Ennek ellenére én nagyon ritkán láttam utcán ilyeneket. Viszont az internet tele van ilyennel, a Taobaón és TikTokon túl van reprezentálva.
- A férfi és a női ruhák mennyire különböztek egymástól régen?
- A korszaktól is függ, hogy mi volt az adott viselet, de a rangtól és pozíciótól, társadalmi osztálytól is. Ami miatt talán annyira nem tűnik különbözőnek, ez az egyberészességük miatt van. De ez sem jellemző mindegyik társadalmi osztályra. Régen főleg az előkelő férfiak, hivatalnokok, tudósok, művész figurák gyakran viseltek egyberészes ruhákat. Ez teljesen normális volt, hiszen aki a földeken dolgozott, az inkább nadrágokat használt. A nadrágok később, csak a nomád hatásra jelentek meg, így a kínaiak is átvették mint praktikus ruhadarabot. Aztán teljesen beépült a kínai kultúrába. Bár az előkelő rétegek körében soha nem volt annyira népszerű. A katonáknak praktikus volt, de hivatalnokok mindig ezt az egyberészes ruhát hordták.
- Ez meddig jellemző?
- A 20. század elején volt egy nagyobb váltás. Történelmi, politikai okai is vannak ennek. Akkor kezdett Kína igazán nyitni a külvilág felé egy hosszú bezárkózás után. Ez már a 19. század végén elkezdődött, de a 20. század elején indult el igazán ez a folyamat. Nagyon sok kínai ment külföldre tanulni, főleg Nyugat-Európába, illetve Amerikába, és elkezdték az ottani viseleteket hordani, amit sokan magukkal vitték Kínába is. Aztán amikor a nyugati nagyhatalmak megjelentek Kínában különböző koncessziós területeken, akkor ők is hozták magukkal a saját divatjukat. S így egyre jobban elterjedt a kínaiak körében is. Mára már teljesen átálltak a nyugati viseletre.
- A jelenkorban hogyan tért vissza a hanfu divatja?
- A modern hanfu, mint a hanok ruhája, hanok viselete. Ez a Kína 95 százalékát kitevő han csoportra utal, az ő hagyományos viseletük. Ezeket rekonstruálják, és több-kevesebb történelmi hitelességgel óriási iparág épül rá Kínában. Rengetegen vásárolják, gyűjtik ezeket, minden évszakban újabb kollekciók jelennek meg, nagyon nagy márkák vannak, szaküzletek, hanfu fotózások. Bérelhetők is, esküvőkön is megjelenik.
Esküvői fotózás a hangzhou-i nyugati tónál
2001-ben volt az APEC csúcs, ahol a kínaiak saját nemzeti viseletüket akarták bemutatni, ahol egy Tangzhuang nevű ruhát ajándékoztak a megjelent vezetőknek, hogy ezt viseljék. Az internetezők viszont tiltakozni kezdtek ez ellen, hiszen ez a Tangzhuang egy Qing eredetű viseletet, nem tisztán kínai. A Qing dinasztia mandzsu. Ezért ezt nagyon sokan kifogásolták, amire tiltakozásként jelentek meg az első hanfu hagyományőrzők. Akik elkezdték a különböző történelmi leletek, illetve ábrázolások alapján rekonstruálni a régi, igazi han nemzetiséghez tartozó ruhákat. Ebből indult ki az egész mozgalom, és mára idáig fejlődött. Vannak különböző viták is, hogy ki mennyire szereti ezeket a modern, inkább modern ízlésre átalakított kényelmes, könnyű anyagokból készült, nagyon színes ruhákat, illetve ki az, aki inkább a történelmi hitelességre törekszik. Van, aki maga is varrja a ruháit.
- Neked vannak kínai ruháid?
- Nekem van egy Tang-dinasztia stílusát követő ruhám Heziqun. Ez azt jelenti, hogy egyberészes. Ezt úgy kell kezelni, hogy pánt nélküli felsőrész és nagyjából a mell alatti résztől lefelé meg nagyon hosszú ruha. Ez piros színű. Van több Ming stílusú ruhám. Van még Qipao ruhám is, szintén mandzsu eredetű. Igazából ez egy sinizálódási folyamaton ment keresztül. A mandzsu eredetűhöz képest jóval szűkebb szabású lett, és az egész díszítése, anyaga, szabása teljesen megváltozott. Ez szintén a 19. század végén, a 20. század elején történt, és nagyjából a 20. század 10-20-30-as éveitől kezdve terjedt el. Ha megnézzük a húszas-harmincas évek sanghaji posztereit, mint a divat fővárosát, akár rengeteg ilyen Qipaót látunk rajta. Sőt a legtöbb külföldi, ha kínai ruhára gondol, akkor erre asszociál. Ez a fajta ruha nagyon kiemeli a női alakokat, feszülős, testre tapadó ruhadarab. Egy ilyenem is van, zöld színű.
- A kínai divat aranykora a Tang-dinasztia időszaka. Több sorozatban is feltűnnek ezek a ruhák, köztük néhány utócenzúrázottban, például a The Empress of the China-ban, ahol húsz rész után újra kezdték vetíteni már egy dekoltázst takaró digitális ruhával.
- Igen, a Tang-dinasztia, akkor nagyon sok belső-ázsiai hatás érkezett Kínába. A nomád népek hatása a divatban, illetve a közerkölcsökben is tükröződött. A nők helyzetét tekintve is pozitív korról van szó, különösen, ha Wu Zetian császárnő idejét nézzük. Az előadóművészetek is felvirágoztak Kínában, a zene, főleg a tánc, ami a kínai kultúrában annyira nem volt jellemző. Viszont a Tang korban abszolút jellemző volt. Az öltözködésre ezek a nagyon lenge, mélyen dekoltált darabok jellemzőek. Az öltözködés abból a szempontból a barokkra hasonlít, hogy ezek a barokkos túlzások is megjelentek, például rengeteg ékszer, nagyon erős smink, rúzs, a különböző szemöldökformák.
- Négy korszakra osztható a Tang-dinasztia, a divatban is?
- Igen, a divatban is megfigyelhető ez a változás. A ruhatípusok, a szabások változtak, a smink divatja is folyton változott, a frizura, az ékszerek is. Korszakon belül is el lehet helyezni, hogy nagyjából mely évekre tehetők. Ehhez már elég komoly szakértelem kell, hogy valaki meglát egy adott sminket, és meg tudja mondani, hogy ez ennek és ennek az uralkodónak, ahhoz az uralkodási évéhez tartozik.
Suzhou utcakép
- Ezek a régi korok divatjai megjelennek most is? Említetted a modern hanfu irányzatot, ez nemcsak a ruhákra, hanem a sminkekre is kiterjed?
- Igen, a sminket is jelenti. Aki manapság hanfut hord, az általában követi a sminket is. Nyilván nem azokból az alapanyagokból, mert honnan szereznének például Cinnabaritot. De teljesen követik a formákat, a színeket, ugyanez a frizurákra is jellemző. A frizurákon belül is ugyanolyan paróka kiegészítőket használnak, mint a régi korokban. Gyakran nem csak egy kor divatját követik, hanem több korszak egymás mellett párhuzamosan népszerű, amit általában évszakhoz szoktak kötni. A Tang-dinasztia ruhái leginkább a nyári viseletnek jók, mert nagyon lengék, nagyon szellősek. Illetve a Song is nagyon jó nyárra, a Ming ruhákat inkább ősszel, télen szokták hordani, mert azok a tipikus nehéz anyagokból készülnek, hosszú ujjúak, magas gallérral.
- Neked korszakok szerint mely ruhák tetszenek?
- Nehéz kérdés. Az egyik kedvencem a Song korszak, ezt főleg az egyszerűség, a letisztultság jellemzi, a visszafogott színek, természetes anyagok, minimális smink, egyszerű szabásvonal, ez az egyik kedvencem. Mármint hogyha én magam hordom. Ránézésre mindegyiket szeretem. Bár nem tudom magamat elképzelni ilyen nagyon erős Tang sminkkel, meg egy teljes Tang frizurával, belerakott kismillió ékszerrel. Az is nagyon tetszik, de ami engem illet, én már maradnék inkább az egyszerűbbek mellett.
- Szoktál is így öltözködni?
- Ritkán, főleg alkalmakra, vagy hogyha valamilyen előadást tartok, akkor szoktam felvenni. Budapest utcáira azért nem mernék kimenni. Szerintem ez még kicsit extrém. Bár Kínában nagyon sokan vannak, akik a mindennapokban is hanfut hordanak. Én így ismertem meg egyébként a hanfu fogalmát. Az egyetemen minden reggel, amikor órára mentem, láttam egy lányt elhaladni hanfu öltözetben, tetőtől talpig, frizurával, hanfu cipővel, minden kiegészítővel. Ő minden nap így járt órára.
- Most végeztél a fordító és tolmácsképzőn. Most hogyan tovább?
- Jelentkeztem az ELTE sinológiai doktori képzésére, amire felvettek és kortárs kínai irodalom a kutatási területem.
- Még egy kérdéskör: mely nyelveket tanultad, és hány nyelven beszélsz?
- A magyar az anyanyelvem, nem vagyok kétnyelvű. Általános iskolában kezdtem angolul tanulni. Gimnáziumba francia kéttannyelvűbe jártam, amellett a németet tanultam második idegen nyelvként. Egyetemen kezdtem kínait tanulni, 2016-ban. Előtte egy szót nem tudtam kínaiul, még egy Ni Hao-t se tudtam volna kinyögni. A japánt pedig most az év elején kezdtem.
- 2016-ban kezdted a kínait, mikorra érted el az alap, közép és felsőfokot?
- A legegyszerűbb talán a HSK szinten meghatározni. Szó szerint kínai nyelvi szintvizsgát jelent, hatfokozatú vizsga kínaiul tanuló külföldieknek, a HSK 1 a kezdő szint, a HSK 6 a legmagasabb szint. A második egyetemi évem végén tettem le a HSK4-est. Azzal mentem ki Kínába. Kína volt az, ami igazán megadta a lökést, hogy tényleg a mindennapi életben is tudjam használni a nyelvet. 2019 júniusában megcsináltam Kínában a HSK6-ost, és azzal jöttem haza.
- Mi kell ahhoz, hogy valaki ilyen jól megtanuljon kínaiul?
- Szorgalom, szorgalom, szorgalom. Sok gyakorlás meg egy kis bátorság, mert azért jobb kínaiakkal gyakorolni. Nagyon kell a kínai nyelv használata. Bár szerintem ez minden nyelvre igaz. Használni kell!
- Köszönöm szépen az interjút.
- Én is köszönöm a lehetőséget.
Tusoló blog elérhetősége: Kulturzuhany
Tusoló blog Facebook oldala: Kulturzuhany Facebook
A cikkben szereplő képeket készítette: Torma Laura.
