A kogurjoi királyok élete 20. rész - Csangszu király

Csangszu király (394-491, uralkodott: 413-491) a koreai három királyság legészakibb részén fekvő Kogurjo huszadik királyaként uralkodott. 394-ben született Kvanggetho király legidősebb fiaként. 408-ban lett koronaherceg és apja halála után, 413-ban, 19 évesen ő lett a király. Kogurjo fénykorában uralkodott és igyekezett apja nyomdokaiba lépni, azaz tovább terjeszkedni. A Kvanggetho sírkövön róla is található feljegyzés. Posztumusz nevének jelentése "hosszú élet".

Uralkodásának első évei:

A kezdeti időkben Csangszu rengeteg erőfeszítést tett annak irányában, hogy stabilizálja a királyságot és tapasztalatot gyűjtsön, hogy minél hamarabb tovább tudjon terjeszkedni apja hódításait követve. Építtetett egy csodálatos sírt az apjának és mellette egy impozáns, 4 méter magas sírkövet, melybe belevésette apja nagy tetteit és eredményeit. (Ma a "Kvanggetho sírköve" nevet viseli.) Csangszu 330 embert hívott össze különböző régiókból és törzsekből, hogy őrizzék és tisztítsák a sírt az örökkévalóságig, bizonyítva ezzel a kogurjoi birodalom és a királyi hatalom tényleges megszilárdulását Csangszu idején.

427-ben áthelyezte a fővárost a Gungnae erődből (a mai Ji'an a kínai-koreai határnál), Phenjanba. Ennek a változásnak különböző okai voltak: előkészíteni a támadást délen, Pekcse és Silla ellen, és létrehozni egy nagyobb és pompázatosabb fővárost, ami méltó a birodalomhoz, miután ilyen nagymértékben megnövekedett a területe. A főváros délre költöztetése után Csangszu megkezdte apja hódításainak folytatását.

Észak-nyugati hadjárat:

Ebben az időben Kína betört öt idegen törzzsel és 16 királyságra oszlott. A Yan-dinasztia, amely megalapította a mai Liaoning tartományt, súlyos vereséget szenvedett Kvanggetho seregétől, ami végül 408-ban összeomlott. Az összeomlás után a Xianbei-i Murong klán vezette kínai Han északon megalapította az Északi Yan Királyságot ezen a területen. Azonban az Északi Yan nem bírt el a Xianbei-i Északi Wei-dinasztiával, amely egységesítette Kína északi területeit. Az Északi Yan így szövetséget próbált kötni Kogurjoval, amelynek serege hatalmasabb volt, mint az övé, és amely egyaránt harcolt az Északi Wei ellen. 436-ban a kogurjoi lovasság megérkezett Észak Yan-ba és legyőzte a Xianbei-ieket.

Ebben az időszakban a Song-dinasztia, amely hadban állt Északi Weivel, támogatta Északi Yant és Kogurjot, mint Északi Wei rivális nemzeteit. Azonban a tervnem került megvalósításra, mert Csangszu ellenük fordult és leigázta Északi Yant 438-ban. Meghódította az egész területet és a volt királyt fogságba ejtette. Song fejedelem felháborodott és figyelmeztette Csangszu királyt: ha megöli a Yan királyt, akkor az a kettőjük közötti háborút jelenti. Azonban Csangszu figyelmen kívül hagyta ezt a fenyegetést és kivégeztette a Yan királyt. Song serege ezek után megtámadta Kogurjot, de a kogurjoiak könnyedén győzelmet arattak felettük.

A következő évek békében teltek. Csangszu 800 lovat küldött ajándékba Song fejedelemnek, hogy felkészülhessen az Északi Wei elleni háborúra. Kogurjo így koncentrálni tudott a saját erőire Pekcse és Silla ellen, amíg a két kínai hatalom háborúban állt egymással. 459-ben Csangszu ismét támogatta Songot, hogy leigázhassa az Északi Wei királyságot, mikor is rengeteg számszeríjat küldött és emellett még aranyat és ezüstöt is. A Wei kormány felháborodott Csangszu cselekedetétől, de meg akarta tartani a békét Kogurjoval, hogy tovább folytassa a háborút a Songgal és Roura-nal. (Rouran a mai Mongólia területén helyezkedett el és a történelem során rengeteg nép lakta: mongolok, kínai mandarinok, törökök...) Csangszu szintén békét akart a Wei-vel, hogy megindíthassa a háborút Pekcse ellen, így a két birodalom formálisan is megalapozta a kettőjük közötti békét 435-ben.

Déli terjeszkedés:

472-ben Pekcse Gaero király levelet küldött az Északi Wei uralkodójának. A levélben azt állította, hogy gondjai vannak Kogurjo gyakori támadásai miatt, így szeretne katonai segítséget kérni Kogurjo ellen.

Csangszu király kereste a lehetőséget, hogy megtámadhassa Korea déli királyságait, Pekcsét és Sillát, míg az Északi Wei kínai királyságai és a Song-dinasztia egymással harcoltak. Ennek eredményeként Csangszu király egy titkos tervet eszelt ki Pekcse megtámadására. Pekcse annak ellenére, hogy Kvanggetho király korábban már meggyengítette, még mindig jelentős területekkel rendelkezett a félszigeten. Azért, hogy lefegyverezze Pekcsét, küldött hozzájuk egy Dorim nevű buddhista szerzetest. Az invázió előtt Dorim titokban elment Gaero király palotájába az ország megvesztegetésének céljából. Gaero király megbízott Dorimban és minden nap badukot (ősi táblajáték) játszottak és beszélgettek. Dorim a beszélgetésekből többek között megtudta, hogy az építési tervekre hatalmas összegek mentek el, ami kiürítette a nemzeti kincstárat.

475-ben Csangszu király megindította teljes körű invázióját a szárazföldről és tengerről a politikailag instabil Pekcse ellen. Dorim sikeresen megszerezte az információkat Pekcséről és így Gaero király egyáltalán nem volt felkészülve Kogurjo támadására. Ezzel az előnnyel Csangszu a főváros felé vette az irányt és könnyedén elfoglalta Wiryeseong városát, majd megölte Gaero királyt, amíg Dorim biztonságosan kijutott a városból. Nemsokkal ezután Csangszu porig égette a fővárost számos más pekcsei várossal együtt. (Pekcse áthelyezte fővárosát Ungjinbe, – mai Gongju - hogy a királysága életben maradhasson.) A háború lehetőséget adott Kogurjonak, hogy a Han folyó völgyét ellenőrzése alatt tarthassa, mely terület a Koreai-félsziget fontos katonai és kereskedelmi központja volt. Pekcse azért volt képes ekkora hatalomra szert tenni a félszigeten, mert majdnem 500 évig birtokolta ezt a régiót, de mivel a terület uralkodójának személye megváltozott, elvesztette a Koreai-félsziget szabályozása feletti hatalmát.

Miután sikerrel végződött a Pekcse elleni hadjárata, Kogurjo királyának figyelme a sziget második királysága, Silla felé irányult és ennek kiegészítéseképpen emeltetett egy kőemlékművet a mai Chungjuban, dicsérve apja és saját nagy tetteit. Ez az emlékmű jelölte a határt a déli királyságok és Kogurjo között, ami a mai napig fennmaradt.

Kapcsolat Kínával és Rourannal:

479-ben Csangszu követeket küldött Rouranba, hogy megalapozza a baráti viszonyukat. Ennek eredményeképpen Rouran Khagan lemondott hatalmas területeiről, amelyek a mai Mongólia területén helyezkedtek el. Miután Csangszu békét kötött a rouranokkal, megtámadta a khitanokat, mely ebben az időben a Xianbei Államszövetség egyik tagja volt.

Miután a khitanok megadták magukat Kogurjonak, Csangszu ajándékokat küldött Észak Weinek és Dél Qinek, amely legyőzte Kína déli felét és megdöntötte a Song-dinasztiát 479-ben. Qi és a Wei is próbálta a kapcsolatát megerősíteni Kogurjoval. A Wei uralkodó úgy bánt a kogurjoi követekkel, mint a kínai delegációval. Azonban Csangszu király tovább folytatta a jó kapcsolatát a Qivel, amin Észak Wei Xiaowen császára felháborodott és végül kiadta a parancsot, hogy rabolják el a követeket, mielőtt azok Qi fővárosába indulnának. Csangszu azonban küldött egy másik delegációt Qibe.

Halála és hagyatéka:

Csangszu 97 évesen hunyt el, 491-ben. Hanja nyelven a templomi neve "hosszú élet"-et jelent. Uralma alatt Kogurjo a fénykorát élte, elterülve Mongóliától Chungjuig. Apjával, a Nagy Kvanggethoval együtt, őt is néha úgy említik, hogy a Nagy Csangszu.

A magyar fordítás az angol nyelvű Wikipédia Jangsu of Goguryeo szócikke alapján készült 2014-ben.