Kvanggetho király (374-413, uralkodott: 391-413) - aki Kínában Haotaiwang néven ismert - Kogurjo tizenkilencedik királyaként uralkodott. Teljes posztumusz nevének jelentése: "Leghatalmasabb nagy király, messze fölre terjeszkedő, Gukgangsangban eltemetve", általános rövidítése "Kvanggetho király" (azaz Messze földre terjeszkedő) vagy Hotaewang). Uralkodásának idejét ő maga Yeongnak-kor-nak nevezte, így alkalmanként Yeongnak Taewang (A Nagy Yeongnak)-nak is nevezték.
Gwangaeto idején Kogurjo újból Kelet-Ázsia vezető hatalma lett, amit már a 2. században is elért. Miután 413-ban Kvanggetho 39 évesen elhunyt, Kogurjo ellenőrzése alá került Korea kétharmada, az Amur és a Han folyó között, ezen kívül Kína észak-keleti részei és az orosz Tengermelléki határterületet is. Ezen kívül 399-ben Silla védelmet kért Kogurjotól a pekcsei támadások visszaveréséhez. Kogurjo ekkor foglalta el Pekcse fővárosát, a mai Szöult és Pekcsét a hűbéresévé tette.
Kvanggetho érdemei a "Kvanggetho sírkő"-re vannak felvésve, amit 414-ben készítettek sírjának oldalában Ji’an-ban, a mai Kína és Észak-Korea határán. Ez a világ legnagyobb vésett sírköve.
Születése és háttere:
Kvanggetho születésének idején Kogurjo koránt sem volt olyan hatalmas, mint egykoron. Közvetlenül azelőtt, hogy Kvanggetho megszületett, a pekcsei király, Geunchogo győzelmet aratott Kogurjo felett és megölte királyát, Kogugvont. Szoszurim, aki Kogugvon követte a kogurjoi trónon 371-ben, olyan elszigetelten kezelte a külpolitikát, amennyire lehetséges volt, és inkább az állam újjáépítését tűzte ki célul, ugyanis a 371-es pekcsei invázió nagyon meggyengítette. Szoszurim utódja, Kogugjang pedig folytatta ezt a politikát, vagyis az újjáépítésre helyezte a hangsúlyt és a hadsereg megerősítésére.
Miután 371-ben Kogurjo vereséget szenvedett, Pekcse lett az egyik vezető hatalom Kelet-Ázsiában és befolyása tovább ért, mint a Koreai-félsziget, mivel kiterjedt egész a kínai Liaoxi-ig. Geunchogo uralma alatt úgy tűnt, hogy Pekcse szoros viszonyt ápolt Wa területeivel (Japán) és jó kapcsolatot alakított ki a szigetcsoport lakóival. Így Kogurjot a déli és nyugati irányból is körülvették a pekcsei erők. Emiatt megpróbálta kerülni a konfliktust a félszigeti szomszédaival, és pozitív, építő jellegű kapcsolatot ápolt Xianbeivel és Rourannal, annak érdekében, hogy a jövőbeni inváziókat elkerülje.
Hatalomra kerülés és hadjáratok Pekcse ellen:
Apja, Kogugjang király halála után Kvanggetho került a trónra 391-ben. Ahogy megkoronázták, Kvanggetho biztosította magának a "legfelsőbb Yeongnak király" címet, így megerősítve, hogy egyenlő a kínai uralkodókkal és Pekcse királyával. Ezután megkezdte Kogurjo újjáépítését. Átképezte a lovashadsereget és a haditengerészeti flottát, majd 392-ben bevetésre küldte őket Pekcse ellen.
392-ben Kvanggetho személyes vezényletével 50 000 lovaskatona támadta meg Pekcsét és bevett 10 fallal körülvett várost a két ország határai mentén. Ez a támadás feldühítette Pekcse királyát Asint, aki később egy ellentámadást tervezett Kogurjo ellen, azonban erről a tervéről kénytelen volt lemondania, amikor az inváziós serege jelentős vereséget szenvedett a kogurjoi csapatoktól 393-ban. Asin király 394-ben ismét megtámadta Kogurjot és szintén vereséget szenvedett. Számos komoly vereség után Pekcse politikailag összeomlott és Asin kormányzásával szemben kétségek merültek fel.
395-ben Pekcse ismét csatát vesztett Kogurjo ellen és a Han folyó mentén vissza lettek szorítva, egészen odáig, ahol Wiryeseong volt, így a fővárosuk a mai Szöul déli részén helyezkedett el.
A következő évben Gwangaeto saját hatalmas tegeri flottáját vezetve megtámadta Wiryeseongot. A kogurjoi erők bevettek körülbelül 58 kőerődöt, melyek Pekcse ellenőrzése alatt álltak és legyőzték Asin király seregét. Asin megadta magát Kogurjonak, sőt, még a testvérét is átadta fogolynak, mint egy feltételként, hogy továbbra is Pekcse felett uralkodhasson. Kvanggetho végül óriási fölényre tett szert régi riválisával, Pekcsével szemben a Koreai-félszigeten.
Észak meghódítása:
395-ben, a Pekcsevel való csatározások idején, maga a király is részt vett a csatákban, és meghódította a Liao folyónál lévő Beilit, a Kitan nép egy kisebb települését, nem messze a Songhua folyótól.
400-ban Yan, melyet a Xianbei-i Murong klán alapított (napjainkban Liaoning tartomány), megtámadta Kogurjot. Kvanggetho gyors válaszként visszaszerezte a Xianbei által elfoglalt területeket. 402-ben elhatározta, hogy támadást indít Yan ellen, hogy ezzel megvédje országát az esetleges későbbi támadásoktól. Ugyanebben az évben legyőzte Xienbeit és elfoglalta néhány határmenti erődjét. 404-ben betört Liaodongba és megszerezte az egész Liaodongi-félszigetet.
Xianbei nem nézte tétlenül, hogy a kogurjoiak elveszik a területeiket, így 405-ben Yan seregei keresztülszelték a Liao folyót és megtámadták Kogurjot, de Kvanggetho ismét győzelmet aratott felettük. A Xianbei-i Murong a következő évben megismételte a behatolást Kogurjoba, de a király újra és újra képes volt visszaszorítani a támadást. Kvanggetho rengeteg támadást vezényelt a Xianbei ellen, valamint a Kitan törzs ellen (a mai belső Mongólia), melyek utána az ő ellenőrzése alá kerültek. 408-ban békedelegációt küldött Gao Yunhoz, az akkori Északi Yan uralkodójához, hogy egyezség szülessen a két dinasztia között, ugyanis Gao Yun is a kogurjoi királyi ház egyik leszármazottja volt. Kogurjo szabályozása Liaoning területei felett továbbra is erős volt egészen addig, amig a Tang Dinasztia el nem foglalta a területet Kogurjotól a 7. században.
410-ben Kvanggetho megkezdte hódítását Dongbuyeo ellen. Dongbuyeo nem bírt el Kogurjo hatalmas seregével és számos vereséget szenvedett, végül megadta magát Kogurjonak, miután Kvanggetho király meghódította 64 kőfallal körülvett városát és több, mint 1400 faluját. Kvanggetho szintén behódoltatta és uralma alá hajtotta a Mohu és Ainu törzseket a messzi északon.
Délkeleti hadjáratok:
400-ban a Koreai-félsziget délkeleti részén lévő királyság, Silla, felkérte Kogurjot, hogy segítsen a Japán szövetségesek támadása elleni védekezésben. (Japán szövetségesei: a Pekcse királyság nyugaton és a Gaya Államszövetség délnyugaton). Ugyanebben az évben Kvanggetho király egy 50 000 fős sereggel válaszolt a felkérésre, amivel legyőzte a japán és a gayai lovasságot, majd Sillát és Gayát is a saját uralma alá hajtotta. 402-ben visszatért Sillába, Silseongba, hogy békét kössön a királysággal, míg északon folytatta a hódítást, de aztán mégiscsak a befolyása alatt tartotta Sillát.
Halála és hagyatéka:
Kvanggetho király ismeretlen betegségben hunyt el 413-ban, 39 évesen. Habár csak 22 évig uralkodott és meglehetősen fiatalon hunyt el, hódításait "hatalmas áradás"-ként említi a történelem. Kogurjo még soha azelőtt, sem azután nem uralkodott ilyen hatalmas területen, kivéve az elkövetkezendő 200 évet, ami fia és örököse, Csangszu király uralmával kezdődött, és később a Balhae királysággal folytatódott. Bizonyított, hogy Kogurjo területei a lehető legtovább nyúltak nyugatra a mai Mongóliáig, Rourannal és Göktürksszel határosan.
A Kvanggetho sírkővet, - ami egy 6 méter magas emlékmű, melyet Csangszu király emeltetett 414-ben - egy kínai tudós fedezte fel újra 1875-ben Jilinben. A sírkőbe rengeteg információ van belevésve Kvanggetho uralkodásáról, de nem minden betűkarakter élte túl a hosszú éveket és a koreai tudósok nem értenek egyet azok értelmezésével.
Ábrázolása a művészetben és a médiában:
2007-ben a Taewang Sasingi (úgy is ismert, hogy a Király négy istenének legendája, azaz The Legend of the King's Four Gods), egy meseszerű történelmi dráma, alapul vette a Nagy Kvanggetho életének részleit, és ennek részeként a mitológiai alak, Tangun király életét. Yoo Seung Ho játszotta a gyermek királyt és BaeYong Joon a felnőttet, mint főszereplő. A drámát hatalmas sikerrel vetítették Koreában, ami a főszereplő népszerűségének modern CGI effekteknek is köszönhető. 2011-ben ismét egy sorozatot sugároztak az életéről "Kvanggetho a nagy hódító" címmel.
Kvanggetho király korában játszódó sorozatok:
The Legend
King Gwanggaeto the Great
A magyar fordítás az angol nyelvű Wikipédia Gwanggaeto the Great szócikke alapján készült 2014-ben.