Szanszang király (? - 227, uralkodott: 197-227) Kogurjo tizedik uralkodója volt. Sindae (nyolcadik kugorjoi király) harmadik fia, és egyben Kogukcshon (kilencedik kugorjoi király) öccse. Kogukcshon király ugyanis örökös nélkül hunyt el.
Háttér és trónra emelkedés
Kogukcshon halála után felesége, U királyné támogatta Szanszang igényét és trónra helyezte őt. Utána feleségül ment Szanszanghoz, így királynő maradt. Ebből következik, hogy a sógorházasság még mindig szokás maradt Kogurjoban, s így megmaradt a királyné hatalma is a palotában.
Balgi, aki Szanszang idősebb bátyja volt, lázadó erőkkel támadta a fővárost, de Szanszang fiatalabb testvére, Gye Su herceg segítségével visszaszorította a támadást. Balgi ezután öngyilkosságot követett el. Később a kínai Han-dinasztia megtámadta Kogurjot és végül Szanszang átadta a hanoknak az országát. 209-ben a főváros átköltözött Jianba Gong Sung Kang vezetésével, aki a Han-inasztia hadura volt. 217-ben többezer Liadong területéről menekült családnak nyújtott menedéket a király.
Örökös:
A 218-ban a 11. hold hónapjában a király Jutongchon faluig üldözött egy vaddisznót, ahol találkozott egy fiatal nővel és napokat töltött vele. A királynőnek tudomására jutott a dolog és megpróbálta megöletni a nőt, de sikertelenül járt. A nő szült egy fiút és második királynő lett belőle. Ez a fiú lett a koronaherceg (213-ban), majd ő lett a későbbi Tongcshon király. Szanszang uralkodásának 31. évében hunyt el, 227-ben és Szanszang-neunban temették el.
A magyar fordítás az angol nyelvű Wikipédia Sansang of Goguryeo szócikke alapján készült 2014-ben.