Megosztom az olvasókkal, hogy nemrég voltam a Nyíregyházi Állatparkban, ami nagyon tetszett. Viszont felfedeztem az állatokon egyfajta szomorúságot, amiért megsajnáltam őket. Mert már lassan csak így találkozhatunk ezekkel az állatokkal.
Az élettér csökkenése és a környezet szennyezése miatt az állatokat a kihalás veszélye fenyegeti. Az éghajlatváltozás miatt a hőmérséklet is megváltozott. Ha nem vigyázunk a Föld kincseire, akkor olyan állatok halnak ki, mint az Koreai-félsziget hegyvidékein is előforduló amuri leopárd, vagy a gangeszi gaviál, amiket már sajnos az elkövetkezendő nemzedék nem láthat az emberi felelőtlenség miatt.
Azokat az állatokat nevezzük veszélyeztetett fajnak, amelyek természetes élőhelyükön beavatkozás nélkül nagy valószínűséggel kihalnának, ha pedig azonnali beavatkozás nélkül kihalnának, akkor már súlyosan veszélyeztetetté válnak.
Napjainkban egyre több élőlény életterét bolygatják meg, és ez az egye szám csökkenéséhez vezet, amit nagyon nehéz visszafordítani.
Ha azt így halljuk, lehet, hogy nem gondoljuk soknak. De nézzük másképp! Az Index cikkében olvashatunk egy megdöbbentő adatot: 1970 óta az állatok létszáma a felére csökkent. A Vörös Lista 2010-es változata szerint 1859 állat-, 1701 növény-, 2 gomba- és 4 barnamoszatfaj van kihalófélben, ez összesen 3566 faj.
Ha ezt végig gondoljuk, akkor rádöbbenhetünk, hogy ha ez így folytatódik, sok állatfaj ki fog pusztulni.
Amit még megmenthetünk: Amuri leopárd (Panthera pardus orientalis)
Az egyik legritkább macskafajták közé sorolható. A vadonban kevesen élnek. 2007-ben 25-34 állatott számoltak össze belőle, ami jó hír, hogy 2015-ben sikerült feltornázni az állat egyedszámát 69-re. Ázsia hegyvidékeiben él. Bundája sárgás színű. A széles, fekete foltok közepe barnásszürke. Szeme kékeszöld. Az amuri leopárd szibériai őzre, vapitire és szikaszarvasra vadászik, de ezek mellett nyúlra és borzra is.
Szaporodásukról csak a fogságban lévő állatokról vannak információk. Az állatok akár a 25 évet is megérhetnek, szabadban viszont csak 10-15 évet élnek. A fogságban született majd szabadon engedett állatok sokban hozzájárultak az amuri leopárd létszámának növekedéséhez. Természetesen nem kevés emberi erőfeszítéssel, hogy ezt a pompás állatott megismerhessék az unokáink is.
Gangeszi gaviál
A hüllők osztályának a krokodilok rendjébe és a gaviálfélék családjába tartozó faj. Családjának és nemének az egyetlen élő faja. A bőre szürke vagy olíva színű, és az elmúlt 200 millió évben alig változott valamit. A krokodilok között a legnagyobb a fejétől a farka végég akár a 6 métert is elérheti. Táplálékát főképp halak teszik ki, de emellett fogyaszt még kisemlősöket, rákokat és vízimadarakat. A mély folyóvízben érzi jól magát, ezért csak nagyon ritkán jön ki onnan. Az egyik ilyen ok a tojásrakás. A gaviálokat Ázsia két területén találhatjuk meg: Pakisztánban, az Indus folyó-rendszerében, meg Indiában, Bangladesben és Mianmarban.
Fokozottan veszélyes. Illegálisan vadásztak rá, mivel a tojása és hosszú csőrszerű szája állítólag gyógyhatású. A bőrét pedig a bőriparban használták fel. Ezek a tényezők és az élőhely számának csökkenése vezette a kipusztulás szélére ezt a csodás állatot.
Mint sok veszélyeztetett fajnál, őket is elkezdték fogságban szaporítani, hogy megmentsék az kipusztulástól. 1975-ben kezdték el Indiában, és már 3000 példányt engedtek szabadon. Ami jó hír, hogy ennek az erőfeszítésnek hála, a szabadban élő gaviálok létszámát sikerült 1500-ról 3000-re növelni
Amit már nem ismerhetünk meg: Kínai folyami delfin vagy Baiji delfin
Csak 1914-ben fedezték fel a Jangce folyóban és a hozzá tartozó tavakban. Adatok hiányában pontosan nem lehet megállapítani, hogy élnek-e még folyami delfinek a folyóban, az azonban biztosan elmondható, hogy 2007-ben láthatták az utolsó példányt belőle. Kihalásának főbb okai a Jangce folyó szennyezése és a halászhajók kürtjele, ami megzavarta az egymással való kommunikálást.
Források:
Az állatok fele eltűnt 1970 óta
Amuri leopárd
Gangeszi gaviál
Kínai folyami delfin
Kihalt a kínai édesvízi delfin
