Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiszengek – a műveltség és a szépség mintaképei


2017.06.11. 20:00 Írta: Szabó Yvett Kategória: Cikk

Kiszengek – a műveltség és a szépség mintaképei

Az embernek a kiszeng szó hallatán első gondolatként a régi korok erkölcstelen női, azaz a kurtizánok és a prostitúció juthat eszébe. De valójában eme magasan képzett és művelt nők története sokkal érdekesebb és figyelemre méltóbb, mint hinnénk.

A kiszengek a régi Korea női szórakoztatói voltak. A kiszengek történelme magába foglalja a Korjó királyságtól kezdve a modern Koreáig tartó időszakot. Mindig is a megosztottság jellemezte megítélésüket a koreai társadalomban. Egyrészről a szépségük és a tudásuk miatt csodálták őket, másrészről a társadalom legalsóbb szintjét elfoglaló státuszuk miatt megvetették őket. Művészek voltak, akik szórakoztatást nyújtottak a királynak vagy a jangbanoknak (a gazdag nemeseknek).

Különféle elméletek vannak a kiszengek eredetére vonatkozóan. Egyes tudósok teóriája szerint a Silla korabeli wonhwák, amelyet Jinheun király hozott létre, őket már kinszengeknek nevezhetnénk. Jinheun király uralkodása alatt olyan csoportot hoztak létre, amelyekben szépségükről és képességükről híres lányok kerültek. Ezeknek a lányoknak két női vezetőjük volt. Máig is tisztázatlan pontos tevékenységük. Azonban egyes tudósok azon a véleményen vannak, hogy udvarházi szépségek vagy kurtizánok voltak. Más tudósoknak viszont ezt azzal cáfolják, hogy a wonhwa hölgyeket arisztokraták közül választották, míg a kiszengeket mindig az alacsony osztályból. A vezetőjüket gyilkossággal vádolták meg, ami miatt eltörölték a wonhwa osztályt, és létrehoztak egy csak férfiakból álló elit osztályt, akiket hwarangoknak neveztek. Más tudósok viszont azon a véleményen vannak, hogy az első kiszengek megjelenése a korai Korjó-dinasztia idejére tehető, amikor még a koreai társadalom a Három Királyság korát élte, és Pekcséből tömeges vándorlás indult el Korea-szerte. Taejo Korjó első királya az országa stabilitását szem előtt tartva ezt fenyegetésnek tekintette. Ezért parancsba adta az elfogatásukat és a kormány szolgáinak kiáltotta ki őket. Néhány tudós azt véli, hogy ezekből a vándorokból kerültek ki az első kiszengek, de bizonyítékként szolgáló feljegyzések nem találhatóak.


Kiszeng a koreai királyi palotában 1910 körül.

A kiszengek társadalmi helyzete és életútja

A kiszengek mindig is a cshonminhoz, vagyis a legalacsonyabb osztályhoz tartoztak, megosztva ezt a társadalmi réteget a hentesekkel és a rabszolgákkal egyaránt. Többféleképpen válhatott valakiből kiszeng. Születése pillanatában megörökölte az anyja kiszeng státuszát, vagy a szegény családba született lányokat kiszengnek adták, mert nem tudták volna támogatni őket. Érdekes esetenként még a jangban arisztokráciából is kerültek ki kiszengek. Az oka pedig az volt, hogy szembeszálltak a kor szigorú szexuális szabályaival, és emiatt a családjuk kitaszította őket. Ha egy kiszeng nem akarta a saját lányának ugyanazt a sorsot, amit neki kellett megtapasztalnia, és emiatt azt a döntést hozta meg, hogy mepróbálja titokban tartani, hogy lánya született, ennek az ára halálbüntetés volt. Ha viszont fia született, akkor a fiának a rabszolgasorsot kellett megtapasztalnia. A kiszengeknek csak egyetlenegy módjuk volt, ha ki akartak szabadulni a kiszeng státuszból, mégpedig az, ha valaki értük hatalmas összeget fizetett a kormánynak.

A kiszengek rendkívül magas képzésben részesültek. Jártasak voltak a zenében, a verselésben, a művészetekben és a táncokban. Sok tehetséges kiszeng létezett a történelem során. Számos olyan szidzso maradt fenn az utókornak, amelynek alkotója kiszeng volt. Ezekben a szidzsokban általában a szívfájdalom és az elválás szerepelt, nagymértékben hasonlítottak azokhoz a versekhez, amelyeket a kitaszított tudósok alkottak. A kiszengek javarészt 16 vagy 17 éves korukban kezdték el építeni a karrierjüket, amely nagyon rövid volt: maximum 22 éves korukig tevékenykedhettek a szakmában. Csak néhány kiszengnek sikerült a szakmán belül maradni ezen a koron túl. Már 8 éves koruktól elfogadták a belépésüket a gyobangokba, a kormány szabályai miatt azonban minden kiszengnek kötelessége volt 50 éves kor után nyugdíjba vonulnia. Aki viszont egy patrónus szeretője tudott lenni, és az kiváltotta az államtól, akkor egy jobb sors várt rá a hátralévő életében. A legtöbb kiszeng viszont kocsmát nyitott és azt üzemeltette.

A kiszengek a helyi kormányzati hivatalnak voltak alárendelve. Rabszolgaként szabályozott életet kellett élniük. Egy hojang, azaz egy megbízott hivatalnok tartotta őket szemmel. Az ő feladatuk volt az, hogy regisztrálják a kiszengeket, és gondoskodjanak arról, hogy egyik kerületi kiszengnek se sikerüljön elszöknie. Minden hónapban kétszer kellett megjelenniük a hojang előtt, vagy ha egy új hivatalnok érkezett a körzetbe, akkor is szükséges volt a lejelentkezés. Továbbá kötelező volt a hojangnak jelentést készítenie a kiszengek tánc és a zenei tanulmányairól. Más és más volt régióként a látogatások száma, és az, hogy a hojang milyen képzésről intézkedett. Ennek ellenére az állam képtelen volt konkrét betekintést kapni a kiszengek életébe, csak a haengsu kiszengeket tudta szem előtt tartani. A haengsu kiszengek voltak azok, akik az udvarban éltek, és ha probléma merült fel egy kiszeng és a kliens között, vagy ha a kiszenget gyilkossággal vádolták meg, az ő feladata volt, hogy megoldja a helyzetet. A legtöbb kiszengnek volt egy gibuja, azaz egy kiszeng férje, aki a szórakoztatásért cserébe védelmet és gazdasági támogatást nyújtott, mint például a szociális státusz biztosítása vagy szép dolgok megvásárlása. Javarészt a gibuk kormányzati igazgatók, egykori katonák vagy a királyi háztartás szolgái voltak. Időként megjelentek nézeteltérések a kiszengek kliensei és a gibuk között annak ellenére, hogy a gibu hivatalosan elfogadhatatlan volt a kiszeng férjeként, emiatt jogilag nem tartozott hozzá. Az idő múlásával a gibuk szerepe is változásokon ment keresztül. A kezdetekkor a kormány szolgálatában álló kiszengek életében nem volt jelen a gibu, aztán a késői Csoszon-dinasztia idejére hozzávetőlegesen elfogadottá vált a gibuk szerepe.

Korjó korabeli kiszengek

Függetlenül attól, hogy a kiszengek eredetéről pontos adatok nem léteznek, a Korjó-dinasztia ideje alatt a kiszengek megszerezték maguknak a hírnevet és a társadalmi rangot. A 11. század elején történik meg az első említés róluk. Ebben az időszakban elsősorban olyan szakmákban voltak jelen, mint a kézművesség, a zene és az orvostudomány. Mjongdzong király uralkodása alatt a kiszeng osztály elkezdett növekedni, és ekkor kezdte el az állam a különböző körzetekben lévő kiszengek nyilvántartását. Ez idő körül valósult meg az állam első erőfeszítése, hogy oktatási központokat alapítsanak a kiszengek képzése érdekében. Ezek az akadémiák kjobangok néven váltak ismertté. Az első feljegyzés legelőször 1010-ben jelenik meg róluk azáltal, hogy Hjondzong király megszünteti a működésüket. Azonban Chungnyeol uralma alatt újból működésbe léptették az akadémiákat. A kjobangokban dangak és sogak zenei stílusokban zajlott az oktatás. Azok a nők, akiket a kjobangokban képeztek ki, kizárólagosan csakis udvarházi előadók voltak. Ahogy a dinasztia gyarapodott, úgy a kiszengek szerepe is jelentőségteljesebbé kezdett válni. Már nem csak a királyt volt kötelességük szórakoztatni, hanem az országba látogató méltóságokat is. Ez a szerep tovább folytatódott a Csoszon időtartama alatt is. Ráadásul Mjongdzsong király uralmától kezdve szórakoztattak az állami hivatalos ünnepélyeken is. Ugyanúgy, mint az eredetük, az is tisztázatlan, hogy mennyibe került a társadalom más rétegeinek a velük töltött idő.

Kiszengek a Csoszon-dinasztiában

A Csoszon-dinasztia ideje alatt annak ellenére, hogy a kormány ambivalens hozzáállást tanúsított a kiszeng osztállyal szemben, a kiszeng rendszer tovább virágzott és fejlődött. Csoszon neokonfucianizmus eszmékre épült, és a neokonfuciánus tudósok megvetették a kiszeng nőket. Számos felhívás volt a kiszengek eltörlésére vagy kizárására, de ezek mind sikertelen próbálkozások maradtak. Talán azért, mert nagyobb befolyásuk volt a kiszengeknek, mint hitték, vagy talán azért, mert a tisztviselők attól féltek, hogy a kiszeng rendszer eltörlése után a férfiak egymás asszonyai iránt táplálnának vágyat. Egy hasonló javaslat született Sejong király uralma alatt is, de a bíróság tanácsadójának javaslatára úgy döntött, hogy megőrzi a kiszeng osztályt. Jonszangun király rövid és erőszakos uralkodása alatt a gyönyör tárgyaként bánt velük, és még azokat a kiszengeket is, akik orvoslással foglalkoztak, a szórakoztatóiparban dolgoztatta. 1000 nőt és lányt hozatott fel vidékről, hogy kiszengként szolgáljanak a palotában. Sokakat a vidékiek közül a kincstárból fizetett ki. Kialakított egyfajta hierarchiát közöttük, azok a kiszengek, akik bekerültek a "Mennyországba" azokkal együtt töltötte az éjszakát, akik viszont a "Föld" csoportba tartoztak, másfajta szerepeket töltöttek be.

1610-ben az összes kiszeng rabszolgává vált. Azokat a kiszengeket, akiket alárendeltek a kormányhivatalnak, gwan-gi-nek nevezték el. Az ő szerepük nem tartalmazta a köztisztviselők számára nyújtott szexuális szolgáltatást, de ennek ellenére gyakran rákényszerítették őket. Néha megkülönböztetés történt azok között, akikre rákényszerítették, és akikre nem. Mivel az életet és a társadalmat a Csoszon időszakában merev hierarchia jellemezte, ez ugyanúgy megjelent a kiszeng osztályon belül is. A késői Csoszonban alakult ki egy háromrétegű rendszer a kiszengek között. A legfelső réteg a haengsu kiszengek voltak, akik a felső osztály lakomáin énekeltek és táncoltak. A törvény meghatározta számukra a visszavonulást a szórakoztatástól, amikor betöltik a 30. életévüket, viszont munkát továbbra is végezhettek olyan posztban, mint például a ruhakészítés, de meg volt szabva, hogy ezt a munkát is csak 50 éves korukig végezhették. Saját választásuk által fogadhattak vendégeket. A körzetükben ők voltak a felelősek az új kiszengek kiképzésében. A második réteg a songsu kiszeng volt, a harmadik pedig a samsu kiszeng, akikről annyit lehet tudni, hogy számukra tilos volt előadni a haengsu kiszengek táncait és dalait. 1895-ben a gabo reform hivatalosan is eltörölte a Csoszon korabeli osztályrendszert és a rabszolgaságot is. A kiszengek névleg szabaddá váltak, de ugyanúgy folytatták a munkájukat, ahogyan azelőtt tették. Az elkövetkező évtized során sok kiszeng Japánba vándorolt dolgozni.

Modern kiszengek

Nagyon kevés kiszeng ház folytatta tovább a működését Dél-Koreában, de a tradicionális kiszeng kultúra örökre értelmét vesztette. Dél-Koreában létezik turisták számára kiszeng házlátogatások, de ezek a helyek többnyire csak a régi kiszeng házak árnyékai. A Koreában lévő legrégebbi tradicionális kiszeng ház 2010-ben végleg bezárta a kapuit. Ma a kiszengek kialakulása és hatása a koreai társadalomra megújult figyelmet kapott, mivel a koreaiak egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek a kulturális és történelmi örökségük újbóli felfedezésére és újraélesztésére, azonban leginkább csak a Csoszon-korszak történelmi kiszengeire koncentrálnak. Észak-Koreában az összes kiszeng leszármazottját az "ellenséges osztály" tagjaként bélyegezték meg.


Politika és diplomácia

A kiszeng számos fontos politikai szerepet játszott. Kínából és Japánból a Koreai-félszigetre érkező látogató méltóságok szórakoztatását vállalták és elkísérték őket, ha az országon keresztül utaztak. A város kocsmái és a vendégházak látogatásának köszönhetően gyakran a kiszeng volt leginkább tájékozott a helyi ügyekben.

Történt egyszer a 19. század elején, hogy egy kiszeng által szolgáltatott információ alapján a lázadó hadsereg könnyedén be tudta venni Jeoungju erődjét. A 16. század végén a hétéves háború alatt sok koreai város elesett, és ekkor a kiszengeket arra használták, hogy szórakoztassák a győztes hadsereg tábornokát. Néhány híres koreai kiszeng örökre beleírta magát a koreai történelembe bátor tetteikkel. Mint például Nongae is, aki 17 éves volt, amikor Choi Kyong Hwe kitartott ágyasa lett. Őt az Imjin háborúban meggyilkolták. A győzelmüket ünneplő japán tábornok mellé hívatták, hogy együtt szórakoztassa egy másik kiszeng társával. Ámde a Chokseongnu pavilon egy sziklán helyezkedett el, amely a Nam-folyóra nézett. Ő vezette a sziklához és a folyóba vetette magát karöltve a japán tábornokkal. Azt állítják, hogy nemcsak azért áldozta fel magát, hogy a férje miatt bosszút álljon, hanem az országa iránti szeretetből is. Ma már az a szikla, amelyről leugrott, az "igazság sziklája" néven ismert. Néhány kiszeng aktívan részt vett a 20. század eleji koreai függetlenségi mozgalmakban. Ebben teljes mértékben hasonlítottak a Csoszon korabeli kiszengekhez, akik ugyancsak résztvevői voltak a mozgalmaknak. Aengu, Daegu kiszengje a 20. század elején a Nemzeti Adósság Visszafizető mozgalom fő adományozója volt. És még említésre méltó, hogy körülbelül 50 kiszeng Jinjuból részt vett az 1919-es Március Elsejei Mozgalomban.

Regionális különbségek

A kiszengek viszonylag kevesen voltak, legfeljebb néhány ezren léteztek. Jelen voltak az egész ország területén, néhány százan a nagyobb központokban és kevesebben a hyeon falvakban. A kiszengek száma és jellegzetessége régióként eltérőek voltak. A Csoszon-dinasztia alatt a mai Szöulban voltak a legtöbben, talán akár 1000-en is. A szép és tehetséges kiszengeket gyakran vitték a tartományokból Szöulba. Szabályos és nagyon szigorú képzést kaptak a kiszengek Szöulban, és a figyelmetlen kiszengeket hazaküldték.

Magas számaban voltak még a kiszengek Pyongyangban (Phenjanban) is. Az itt élő kiszengek magas szintű szakértelmükkel és szépségükkel vívták ki maguknak a figyelmet. Az itt működő iskola volt az egyik legfejlettebb országszerte. A 15. században mintegy 60 kiszeng csatlakozott a hadsereg bázisához, és ezeken a területeken a kiszengek a feleségek szerepét töltötték be a hadseregben szolgáló férfiak számára. Sokkal inkább háztartási szerepükre koncentráltak és nem a szórakoztatásra. Egyéb régió kiszengjei is megkülönböztetésben részesültek. Jinju kiszengjei magas fokú tehetséggel rendelkeztek a tradicionális kardtáncban. A Jejuról származó kiszengek a lovagló képességükkel tűntek ki. A Honam régióból származók pedig pansoriban remekeltek.


Kiszeng és a művészet

A Csoszon-dinasztia közepétől a kiszengek fontos szerepet játszottak a koreai irodalomban. Regényekben és pansori énekekben vezető szerepet töltöttek be. Ez annak volt köszönhető, hogy nőként egyedülálló szerepet töltöttek be a társadalomban azáltal, hogy szabadon mozoghattak. A kiszengek főhősnőként jelennek meg a Csoszon-korszakbeli történetekben, mint a Chunyang szerelme. Felbukkanak a képzőművészetben is, Hyewon képein láthatóak erotikus és hétköznapi ábrázolásban egyaránt. A mai Dél-Koreában meghatározó szerepet töltenek be a kiszengek a Csoszon-dinasztia kultúrájának megértésében és elképzelésében. Népszerű kiszeng történetek, mint például Chunyang szerelme és a legendás Hwang Jin-Yi élettörténete továbbra is megjelennek regényekben, filmben/sorozatban, ezen kívül készültek manhwak azaz képregények is a kiszengekről.

Híres, említésre méltó kiszengek:

Források:
History of the kisaeng
Kisaeng
Miyako Odori: Kiseng

Bejegyzés Like-olása, megosztása:

Aktív közösségi fordítások
Pasta (2010) 12. rész
90.45%
Segítek én is benne!
Nehézségi szint: könnyű (5/10)


Keresés

Ázsia Ékkövei a Facebookon

Dél-koreai sorozatok
minden vasárnap:
KBS1 10:00
Andantae
KBS2 19:55
My Golden Life
MBC 20:45
Man Who Sets the Table
tvN 21:00
Revolutionary Love
MBC 22:00
Bad Thief, Good Thief
OCN 22:20
Black
KBS2 23:40
KBS Drama Special 2017