Sokféleképpen lehet az irodalmat jellemezni, leginkább a sokszínűséggel. Nincsen egyetlen olyan ember a Földön, aki még ne vett volna könyvet a kezébe – legyen az művészetkedvelő vagy sem. Ám kijelenthetjük, hogy hazánkban igen csekély azoknak az irodalmi műveknek a száma, amelyek koreai eredetűek. Ez nem csak a költészetre, hanem a regényekre, novellákra, manhwákra is igaz. Kevés azoknak a műveknek a száma, amelyek eljutnak hozzánk, de hazájukban hatalmas népszerűségnek örvendenek, ami nem is csoda, hiszen a koreai kultúra igen kifinomult, és művészetileg rengeteg kiemelkedő csillaggal dicsekedhet az ország.
A KEZDETEK KEZDETE
A koreai irodalmat a következőképpen értelmezik: koreaiul vagy koreai személyek által írt irodalmi művek összessége. Mint a legtöbb kultúra, úgy a koreai sem tér el attól, hogy kezdetben műveik szájhagyomány útján terjedtek, generációról generációra mesélték el egymásnak kitalált történeteiket, frappáns verseiket. A "szóbeli irodalomba" legfőképpen legendák, hjanggák (lírai műfaj, Silla korabeli népdalok), phanszorik (koreai népi opera) tartoztak, míg a népi drámák körét szélesítették a koreai bábjátékok és a maszkos táncok. A műveket kezdetben klasszikus kínai nyelven, majd koreai nyelven, de kínai írással, később pedig hangul írással jegyezték le. Azért, hogy az irodalom átláthatóbb formát öltsön, Kim Hunggju, irodalomprofesszor öt részre osztotta a koreai irodalmi műfajokat, amelyek a következők: lírai, elbeszélő, drámai, didaktikus és kevert műfajok. A lírai műfajok kategóriájába többek között sorolhatók a korjói dalok, a már említett hjanggák, a sidzsok, amíg az elbeszélő műfaj elemei a legendák, mítoszok, sámánkántálások, az említett phanszorik, a sinszoszolok és a modern regény. A drámai műfajt sokszínűsítik a maszkos táncok, a koreai bábjáték és a modern dráma, a didaktikus műfajhoz pedig az akcshang és a cshangga tartozik, a kevert műfajok közé a kasza, a kjonggicshega, a jadam és az úgynevezett "álomfeljegyzések".
KIEMELKEDŐ IRODALMI ALKOTÁSOK A KÖLTÉSZETBEN
A szájhagyomány útján terjedő históriák eredete a legkorábban ismert időkig vezethető vissza, azonban az első feljegyzések csupán csak a VII. században keletkeztek. Az első koreai vers Juri kogurjói király (? – i. sz. 18) nevéhez fűződik, neki tulajdonítják a legelsőként lejegyzett költeményt i. e 17-ből, amely a Hvanddzsoga, magyarul "Sárgarigók" címet viseli. Sokan úgy hiszik, a király alkotása, de a történészek egyhangúan egyetértenek abban, hogy pusztán csak egy népi költeményről van szó. Sorai így hangzanak:
"Röpködő sárgarigók,
férfi és nő, szerelemmel telve.
Magányomban én
ugyan kivel megyek haza?"
Szintén az ősi dalok közé tartozik az i. sz. 42-ből származó Kudzsiga, másnéven "A teknős dala", amit ugyancsak klasszikus kínai nyelven jegyeztek el.
A korjói dalok a Korjo (Goryeo)-korban (918-1392) keletkeztek, koreai nyelvű költemények. Összesen 33 dal szövege maradt fenn az utókornak, ezeket a gyűjteményeket nagy valószínűséggel cenzúrázták a konfuciánus tudósok. A hjanggát, az akkori időkben legnépszerűbb versesformát bárki szabadon alkalmazhatta, mára azonban mindössze 25 maradt csak fenn belőlük írásos formájában, amelyeket többségében papok jegyeztek le. A sidzso és a kasza is kedvelt műfaj volt, amelynek a nemesség mellett a kiszengek is nagy kedvelői voltak, ám közülük is a legendákkal övezett Hvang Dzsini emelkedett ki leginkább. Egyik verse így szól:
"A leghosszabb téli éjszakát dereka kellős közepén kettévágom,
Tavaszillat takaró alá szariszari beteszem,
Azon a napon, amikor Ő megjön, kubigubi kibontom."
(Osváth Gábor nyersfordítása)
Az úgynevezett "új költészet" összefoglaló név alatt azokat a költeményeket értjük, amelyek 1908 és 1918 között keletkeztek, és teljesen eltértek az addig megszokott hagyományosoktól, mondhatjuk, formabontók voltak. Ezeket olyan személyek írták, akik Japánban való tanulmányaik során megismerkedtek a japánra fordított nyugati költészet elemeivel. Ilyen volt például Choi Nam-sun Heegeszon szonjonege-je, amely ennyit tesz: "A tengertől a fiúknak". Ezt a verset tartják az első ilyen jelentőséggel bíró költeménynek:
"Huss, huss, morr, csitt és csatt.
Nekirontás, megtörés, visszaroskadás.
Mi ez? Hogyan mersz lenni
Égnyi magas hegy, háznyi nagy szikla?
Akár fennhéjázás, akár sem,
Ismered gigászi erőmet!
Nekirontás, megtörés, visszaroskadás,
Huss, huss, morr, csatt és bumm.
Huss, huss, morr, csitt és csatt.
Semmitől sem félek.
Kiknek látszólag végtelen erejük s hatalmuk van,
Előttem dermedtek.
Még a föld leghatalmasabbja
Sem lehet elég dölyfös
Hozzám, hozzám képest, és előttem.
Huss, huss, morr, csatt és bumm."
Nagyon fontos költője volt a kornak Yun Dong Ju, aki nemcsak Koreát, de Japánt és Kínát is egyaránt nagyon szerette, ám csak azután publikálhatta verseit, miután Japánban kiszabadult a börtönből. Akkor már betöltötte huszonegyedik életévét. Életéről a tavalyi év során egy film is készült Dongju: The Portrait of a Poet címmel. Egyik költeménye, az "Előszó", amely így hangzik:
"Fölnézhetek a mennyekbe, míg meg nem halok
Egy szikrányi szégyen nélkül
Mióta a szél suttog a levelekben
Én csak gyötrődtem
A csillagok daloló szívével
Szeretem majd mindazt, mi halandó
És az úton, mely előttem áll
Végigmegyek.
A szél ma éjjel is megérinti a csillagokat."
Az elkövetkezendő időkben a kínai írást fokozatosan felváltotta a hangul, bár a korszak elejére még igen jellemző volt a vegyes írású szövegek alkalmazása is. A lírára a korszak kezdetén a kasza és a sidzso változatai voltak nagyon jellemzőek, azonban később, 1908 és 1918 között megjelent egy újfajta költészeti stílus, ahol már nem a sor volt a költemény legfontosabb alkotóeleme, amely összefüggővé tette a művet; ennek helyét átvette a versszak. A költők többsége ezekben az időkben már nem a nemesség, hanem a középosztálybeliek közül került ki. A korszak egyik fontos költője Han Jongun volt, aki a buddhista költészetben kutatott válaszok után a japán gyarmati időszakban felmerülő társadalmi kérdésekre, tehát mondhatjuk, hogy mondanivalója komoly hangvételű, politikai horderejű témákhoz fűződött. Vele ellentétben Kim Szovol a tömör, egyszerű, egyenes kifejezésű népi líra költészetét képviselte.
Természetesen a kornak voltak női alkotói is. Az 1920-as években tűnt fel többek között Kim Myongszun, aki novellákat, verseket és esszéket írt. Amíg a kezdeti időszakban Cso Gicshon, orosz-koreai származású alkotó került a középpontba, addig 1948-ban Kang Szunghan vált a korszak másik prominens költőjévé a Hallaszan, magyarul "Halla-hegy" című költeményével.
Az 1970-et követő években oly mértékben megnövekedett a koreai költészet, hogy a költőket szinte már lehetetlen számon tartani. 2010 januárjában a Koreai Írószövetség regisztrált tagjainak száma meghaladta az 5000 tagot, amelynek többek között Kim Nyeong Yun, Heo Hyung Man is részesei voltak. Szintén kiemelkedő tehetségnek számít napjainkban Gil Won Lee, aki tíz alkalommal vett rész a Nemzetközi PEN Konferencián, valamint ő a Szöuli Irodalmi Ház igazgatója is. Több verseskötete is napvilágot látott már, műveit angol nyelvre is lefordították. Egyik fontos költeménye "Önarckép" címen jelent meg.
"Késpengét
Melenget a keblén.
A késpengét, mellyel levágja mindazokat,
Akik megtámadnák,
Minden nap megfeni.
Kiköszörüli,
Míg a penge éles lesz, kékes,
Mondván, ez az egy, ami megvédi.
Később azonban
Mikor eljön az ideje a harcnak,
És tényleg használni kellene,
De – a világért sem, habozik,
És a saját mellébe vájja
Önmagába vésve sebet.
Él,
Rejtegetve a késpengét,
Melyet képtelen használni."
KOREAI SOROZATOKBAN FELBUKKANÓ ALKOTÁSOK
A versek, mint sok más kultúrában, a koreai irodalomban is fontos szerepet töltenek be. Jó pár koreai sorozatban is találkozhattunk már olyan művekkel, amelyek a régi korokban születtek, de akadnak olyanok is, amelyek még most is élő költők alkotásai. A közelmúltban vetített sorozatok felsorolása következik, amelyekben versekkel találkozhatunk.
1. Hwarang: The Beginning
A Hwarang című drámában felbukkanó kisebb óda a sorozat szerint a Könyv és óda elnevezésű alkotásból származik, és a "Nagy egér" címet viseli. A költemény az akkori királyról szól, hogy mennyire gyávasága rabja, emiatt pedig elbújik, meglapul a háttérben, ezért népe azzal fenyegeti, nem pártolja őt tovább.
"Egér, egér, nagy egér.
Ne egyél az árpámból.
Sokáig gondoskodtam rólad,
de te nem törődsz velem.
El foglak hagyni téged,
és egy boldogabb helyre megyek.
S azon a boldogabb helyen,
meg fogom találni az igazamat."
2. Moon Lovers - Scarlet Heart Ryeo
A sorozatban többszöri alkalommal is felbukkanó vers egy régen élt személy, Wang Wei alkotása, aki költöként is tevékenykedett 699 és 759 között a Tang-kori Kínában. A hagyomány azt tartja róla, hogy "Versei festmények, festményei pedig versek". A TV-sorozatban feltűnő műve "A lojális szív és a végtelen vágyakozás költeménye".
"Mikor a víz kiszárad.
Ülj és nézd a tovaszálló fellegeket."
3. Goblin
A Goblinban feltűnő mű a valóságban is kinyomtatott, kézzel fogható, 280 oldal terjedelmű alkotás. A sorozatban olvasható költemény "A szerelem fizikája" címet viseli és Kim In Yook nevéhez fűződik. Koreában nagy népszerűségnek örvend. Elsősorban az irodalom szerelmeseinek és a koreai drámai emlékek gyűjtőinek ajánlják. Így hangzik "A szerelem fizikája":
"A méret nincs arányban az erővel. A lány, aki apróbb, mint egy ibolya, a lány, aki úgy repked, mint egy virágszirom, nagyobb erővel vonz maga felé, mint bárki vagy bármi. És egyszer csak, akár Newton almája, megindult felém, és eltalált. Dobbanást éreztem. Düm-düm, dobbantam belül. A szívem vadul ugrált ég és föld között. Ez volt az első szerelmem."
A koreai irodalomra jellemző, hogy sok műfajban gazdag, érdekes, értékes múltú és sok különleges tehetséggel bír. Bár hazánkban nem annyira elterjedtek a koreai versek, reméljük, idővel mindenki könyvespolcán ott lezs majd egy-egy verseskötet, regény vagy manhwa, amely még inkább bővíti szókincsünket, tudástárunkat, több izgalommal vár, s felfedi előttünk Korea szebbnél szebb titkait.
Felhasznált források:
Hey Eonni: Dokkaebi (Goblin) Korean Drama)
Irodalmi Jelen: Gil-Won Lee: A koreai költészetről
Osváth Gábor: A koreai irodalom története
