A csoszoni királyok élete 16. rész - Indzso király

Indzso a koreai Csoszon dinasztia tizenhatodik királya volt. 1623-tól 1649-ig uralkodott, azaz 26 évig. Szondzso király unokája volt, Jeongwon nagyherceg fia. Indzso uralkodott az első és második mandzsu invázió alatt, mely úgy fejeződött be, hogy Csoszon megadta magát a Csing-dinasztiának 1636-ban.

Születés és háttér:
Indzso király 1595-ben született Jeongwon nagyherceg fiaként, akinek az apja a monarchiában uralkodó Szondzso király volt. 1607-ben Jeongwon nagyherceg fia megkapta a Neungyang herceg címet, majd később a Neungyang nagyherceg címet. Egyik politikai frakció sem támogatta, hiszen a koreai politika ez idő alatt ellenőrzés alatt állt.

1608-ban Szondzso király hirtelen megbetegedett és meghalt, így fia, Kvanghegun követte őt a trónon. Ezekben az időkben a kormány különböző politikai pártokból állt. A Hét éves háború után a liberális "Keletiek" elnevezésű párt lett a legerősebb, akik a legaktívabban harcoltak a japánok ellen. Szondzso király utolsó napjai alatt a Keletiek szétoszlottak és ki-ki az Északi vagy a Déli Pártban kötött ki. Az Északi Párt radikális változásokat akart, míg a Déliek a mérsékelt reformokat támogatták. Szondzso halálának idején az Északi Párt, aki azokban az időkben elnyerte a kormány feletti hatalmat, feloszlott a baloldali "Nagyobb Északiak"-ra és a kevésbé radikális "Kisebb Északiak"-ra.

Kvanghegun örökölte a trónt és háta mögött állt és támogatta őt a Nagyobb Északiak politikai pártja, így ők lettek a királyi udvar fő politikai frakciója. Eközben a konzervatív Nyugati Párt megmaradt egy kisebb frakciónak, messze a nyerészkedő hatalomtól, habár eme Nyugati Párt számos tagja kereste a lehetőséget, hogy uralkodó pártként térjen vissza a politikába.

Az 1623-as puccs:
Noha Kvanghegun király kiemelkedő vezető volt és nagyszerű diplomata, sok politikus, nemes és tudós nem volt hajlandó támogatni őt, mert nem elsőszülött fiú volt, ráadásul édesanyja a király egyik ágyasa volt. A Nagyobb Északiak megpróbálták eltiporni az így vélekedőket, például elnyomták a Kisebb Északiakat és megölték Imhae herceget, a Szondzso király legidősebb fiát, és Yeong Chang nagyherceget, a királyné fiát. Ez nem Kvanghegun terve volt, és nem így akarta megszerezni a koronát, sőt, ő inkább megpróbálta a kisebb frakciókat a kormányba hozni, de blokkolta őt az ellenzék, vagyis a Nagyobb Északi Párt tagjai, mint például Jeon In Hong és Yi Icheom. Ez az eset még népszerűtlenebbé tette Kvanghegunt a gazdag nemesek közt, akik most már puccsra készültek ellene.

1623-ban a Nyugati Párt ultra-konzervatív tagjai, Kim Ja Jeom, Kim Ryu, Yi Gwi és Yi Gwal egy puccsot hajtottak végre, mely Kvanghegun trónfosztását eredményezte, akit aztán Csedzsu-szigetére száműztek. Jeon In Hong-ot és Yi Icheom-ot megölték, s ezt követően hirtelen a Nyugatiak átvették a vezető politikai frakció szerepét a Nagyobb Északiak helyett. A Nyugatiak a palotába hozták Indzsót és megkoronázták, mint Csoszon új királyát. Habár Indzso király lett, nem volt semmi hatalma, mivel Kvanghegun trónfosztása után majdnem minden hatalmat a Nyugati Párt birtokolt.

Yi Gwal lázadása:
Yi Gwal úgy gondolta, hogy igazságtalanul bántak vele és túl kevés volt a jutalom, amit a puccsban véghezvitt cselekedeteiért kapott. 1624-ben fellázadt Indzso ellen, miután az északi frontra küldték, mint Pyongyang katonai parancsnokát, hogy harcoljon az egyre bővülő mandzsuk ellen, míg viszont más nagy vezetők a királyi udvarban különféle magasabb pozíciókkal lettek jutalmazva. Yi Gwal 12 000 fős sereget vezetett, köztük 100 japánt - (akik Csoszonba disszidáltak a Japán Invázió idején [1592-1598]) - a fővárosba, Hanseong-ba, ahol legyőzte Jang Man tábornok seregét és körülvette Hanseong-ot, mely esemény Jeotan csata néven ismert Korea történelmében. Indzso Gonju-ba menekült és Hanseong az árulók kezére került.

1624. február 11-én Yi Gwal trónra emelte Heungan herceget, mint új királyt, viszont Jang Man tábornok hamarosan visszajött egy másik regimenttel és leverte Yi Gwal erőit. A koreai hadsereg hamar visszafoglalta a fővárost, Yi Gwal-t pedig a saját testőre ölte meg, aki ezzel véget is vetett a lázadásnak. Annak ellenére, hogy Indzso visszaszerezte a trónt, a lázadás a király hatalmának gyengeségét igazolta, míg a nemesek, akik a lázadás elleni harcuk miatt még több hatalomra tettek szert, érvényesítették fölényüket. A gazdaság, amelyik Kvanghegun korában némi fellendülésnek indult, most ismét romokban hevert és Korea néhány évszázadra ismét rossz gazdasági helyzetbe került.

Háború a mandzsukkal:
Kvanghegun király, akit bölcs diplomatának tartottak, semleges politikát folytatott a kínai Ming-dinasztia – mely Csoszon hagyományos szövetségese volt - és az egyre növekvő mandzsu hatalom között. Kvanghegun bukását követően a Nyugatiak viszont egy keményvonalas politikát folytattak a mandzsuk ellen, hogy megtartsák szövetségüket a Ming Dinasztiával. A mandzsuk, akik ezidáig többnyire barátságosak voltak Csoszonnal, elkezdtek Csoszonra ellenségként tekinteni. Han Yun, aki közreműködött a Yi Gwal féle lázadásban, Mandzsúriába menekült és Csoszon megtámadására sürgette a mandzsu vezetőt, Nurhaci-t. Így a Korea és Mandzsúria közti barátságos kapcsolatnak vége szakadt.

1627-ben, Amin mandzsu tábornok és Gang Hon Rip, korábbi koreai tábornok vezetésével 30 000 mandzsu lovaskatona szállta meg Csoszont. A Nyugati Párt vezetőit, köztük Kim Ja Jeom-ot, kivégezték. Jang Man tábornoknak ismét harcolnia kellett a mandzsuk ellen, de képtelenség volt visszaverni az inváziót. Indzso király újból menekülésre kényszerült, Ganghwa szigetére. Azonban a mandzsuknak nem volt okuk Korea megtámadására, így úgy döntöttek, hogy visszavonulnak és előkészítik a seregeiket a Kína elleni háborúhoz és a béke hamarosan megszilárdult. Később Csing és Csoszon testvérnépekké váltak és a mandzsuk teljesen visszavonultak Koreából. A háborút "Korea első mandzsu inváziójá"-nak nevezi a történelem.

Azonban a háború ellenére a Nyugatiak folytatták keményvonalas politikájukat. Nurhaci, aki általánosságba véve jó véleménnyel volt Koreáról, nem támadta meg újra Koreát. Viszont amikor meghalt és Hong Taiji lett a következő mandzsu uralkodó, a mandzsuk ismét keresték a lehetőséget egy másik háborúra. Indzso király menedéket nyújtott Mao Wenrong ming tábornoknak és az ő egységének, miután azok Koreába menekültek a mandzsuk elől. Végül ez az eset okozta, hogy a mandzsuk újra megindultak Korea ellen.

1636-ban Hong Taiji hivatalosan is háborút hirdetett a Csing-dinasztia nevében és személyesen tört be Csoszonba. A mandzsuk szándékosan kerülték a csatát Im Gyeong Eop tábornokkal, a kiemelkedő csoszoni hadvezérrel, aki ezidőkben az Uiju erődre vigyázott. 128 000 mandzsu katona masírozott be Hanseongba, mielőtt Indzso elmenekülhetett volna Ganghwa szigetére, így helyette Namhansanseongba vitték. Miután a mandzsuknak sikerült elvágni az ellátmányok összes útvonalát, kifogytak az élelmiszerből s a készletekből, így Indzso végül megadta magát a Csing-dinasztiának szertartásosan kilencszer meghajolva Hong Taijinek, jelezve ezzel, hogy Taiji szolgája. Aláírta a Samjeondo-i szerződést, amely kötelezi Indzso első és második fiát, hogy Kínába vigyék őket fogolyként. Miután Csoszon a Csing-dinasztia mellékállama lett (ezzel Csingeknek adózva), a Csingek elindultak a Ming dinasztia meghódítására 1644-ben. Ezt a háborút "Korea Második Mandzsu Inváziójá"-nak nevezik a történelemben.

A koronaherceg halála:
Miután a Csing teljes egészében meghódította Kínát 1644-ben, a két herceg visszatért Koreába. Indzso elsőszülött fia, Sohyeon koronaherceg (1612-1645) rengeteg új dolgot hozott a nyugati világból, beleértve a kereszténységet. Ő volt az, aki reformokra sürgette az apját, Indzso királyt. Azonban a konzervatív Indzso nem volt képes elfogadni ezt a látásmódot. Sohyon gyötörte apját, hogy próbálja meg modernizálni Koreát a katolicizmus és a nyugati tudományok bevezetésével.

A koronaherceget titokzatos körülmények között holtan találták a király szobájában, fejéből mindenhonnan vér folyt (szeméből, füléből, orrából). A legendák szerint Indzso megölte fiát egy tintatartóval, amit a fiú hozott neki Kínából; azonban néhány történész elmélete szerint a koronaherceget megmérgezték, ugyanis, miután meghalt, az egész testén fekete kiütések jelentek meg és a teste irdatlanul gyorsan lebomlott. Rengetegen, köztük Sohyeon felesége is, próbálták feltárni a koronaherceg halálának okát, de Indzso azonnal elrendelte a temetést és jelentősen lecsökkentette a koronahercegek temetkezési eljárásának pompáját.

Indzso király Bongrim nagyherceget jelölte ki koronahercegnek (későbbi Hjodzsong király). Ezek után Indzso parancsot adott, hogy Sohyeon három fiát, azaz az unokáit Csedzsu-szigetére száműzzék ahonnan csak a legfiatalabb fiú, Gyeongan herceg tért vissza élve. Sohyeon feleségét, Minhoe koronahercegnőt kivégeztette árulásért.

Hagyaték:
Manapság Indzsot gyenge, határozatlan, instabil uralkodóként emlegetik, mivel ő okozta Yi Gwal lázadását, két mandzsu háborút és a gazdaság pusztulását. Gyakran összehasonlítják elődjével, Kvanghegunnal, aki rengeteg dolgot megvalósított és trónfosztottá vált, míg Indzso gyakorlatilag semmi eredményt nem ért el az uralkodása alatt és mégis templomot neveztek el róla. Vádolva azzal, hogy nem vigyázott a királyságra, sok ember úgy tekinti Indzsót, mint egy olyan politikai modellt, melyet sosem szabad követni. Indzso király 1649-ben hunyt el. Sírja Pajuban, Gyeonggi tartományban van.

Indzso király korában játszódó sorozatok:
Chuno
Cruel Palace: War of Flowers
Hong Gil Dong Nincs magyar felirat!
Hwajung - A fény hercegnője magyar szinkronos változat
Iljimae
Ladies of the Palace Nincs magyar felirat!
Strongest Chil Woo
Tamra, the Island
The Horse Doctor
The Three Musketeers

A magyar fordítás az angol nyelvű Wikipédia Injo of Joseon szócikke alapján készült 2014-ben.