A csoszoni királyok élete 14. rész - Szondzso király

Szondzso király 1567 és 1608 között uralkodott (41 évig). A Csoszon dinasztia tizennegyedik királya volt. Támogatta a konfucianizmust és uralkodása kezdetén megújította az állami hivatalokat, mégis a japán megszállás alatt uralkodásának utolsó éveit a politikai káosz jellemezte.

Háttér:
Szondzso király Yi Yeon néven született 1552-ben Hanseongban (ma Szöul), Korea fővárosában, Deokheung Daewongun harmadik fiaként. (Apja, Daewongun "az udvar nagyhercege" címet viselte.) Szondzso a "Haseong herceg" címet kapta és amikor Mjongdzsong király fiatalon meghalt örökös nélkül, a palota döntése alapján Haseong volt a következő a sorban, így 1567-ben, 16 évesen királlyá koronázták.

Uralkodásának korai évei (1567-1575):
Szondzso király a közemberek életének javítására fókuszált, valamint helyreállította a nemzetet, miután Csungdzsong király és Jonszangun király kaotikus uralkodása alatt a politikai korrupció az egekbe tört. Támogatta a Sarim tudósokat, akiket üldöztek a nemesek Jonszangun és Csungdzsong ralkodása alatt (négy különböző tisztogatási akció 1498-1545 között). Szondzso folytatta Mjongdzsong király politikai reformjait és számos konfuciánus tudóst emelt hivatali rangba, köztük: Yi Hwang-t, Yi I-t, Jeong Cheol-t és Yu Seong Ryong-t.

Szondzso király a közszolgálati vizsgarendszert is megreformálta, főképpen a közszolgálati hivatalok minőségi vizsgáját. Az első vizsga elsősorban irodalomról szólt nem pedig politikáról vagy történelemről. A király saját maga rendelte el a rendszer megújítását más tantárgyak fontosságának előtérbe helyezésével. Ezen felül visszaállította a hírnevét az olyan tudósoknak, mint például Jo Gwang Jo, aki meghalt a "Harmadik megcsonkítása az irodalmároknak 1519"-es akcióban és elítélte a korrupt nemesek cselekedeteit, köztük Nam Gon-t, aki Csungdzsong idejében a tisztogatást kezdeményezte és nagyban hozzájárult e korszak korrupciójához. Szondzso cselekedetei kivívták a köznép tiszteletét, és az ország élvezte a béke korszakát, mely sajnos nem tartott hosszú ideig.

Politikai különválás és Kelet-Nyugat viszálykodás:
A tudósok közül a király Sim Ui Gyeom-ot és Kim Hyowon-t hívta a kormányba. Sim Ui Gyeom a királynő rokona volt és erősen konzervatív. Kim Hyowon viszont a hivatalnokok új generációjának vezető figurája volt, és a reformokat részesítette előnyben. Így a király által támogatott tudósok elkezdtek két pártra szakadni, élükön Sim-mel és Kim-mel. A két párt tagjai egy ideig ugyanazon a környéken éltek, majd Sim pártja a város nyugati oldalára költözött, míg Kim követői a keleti oldalon gyűltek össze. Következésképpen a két frakciót elkezdték "Nyugati párt" és "Keletiek" néven emlegetni. Az elkövetkezendő 200 évben ez a két párt határozta meg a politikát és később ők segítettek előidézni a dinasztia összeomlását.


A koreai teknőshajó építése

Először a Nyugati párt élvezte a király kegyeit, mivel Sim a királynő rokona volt, és szintén ő élvezte a gazdagabb nemesek támogatását. Viszont a reformokhoz való hozzáállásuk és Sim határozatlansága hozzásegítette a Keletieket, hogy hatalomhoz jussanak, és a Nyugati párt kegyvesztetté váljon. A Keletiek befolyásának első periódusában a reformok felgyorsultak, de aztán sokan a Keletiek közül inkább a reformok lassítására szólítottak fel másokat. Így aztán a Keletiek tovább szakadtak Északi Pártra és Déli Pártra. Yu Seong Ryong vezette a Déli pártot, míg az északiak, rengeteg kérdésen nem értettek egyet, így tovább szakadtak "Nagyobb Északi Párt"-ra, ami egy szélsőséges baloldali párt volt és egy "Kisebb Északi Párt"-ra, mely kevésbé volt reformgondolkodású, mint a Nagyobb Északi Párt, de méginkább baloldali gondolkodású, mint a Déli Párt.

Ez a politikai megosztottság a nemzet gyengüléséhez vezetett, mivel a hadsereg mérete szintén napirendi kérdés volt a reformok közt. Yi I, aki semleges konzervatív volt, sürgette a királyt, hogy növelje a hadsereg létszámát, hogy az ország felkészült legyen a jövőbeni jurchen, illetve japán invázióra. Azonban mindkét párt elutasította Yi I javaslatát és a hadsereg létszáma tovább csökkent, mivel sokan hitték, hogy a békés időszak tartós lesz. A Jurchenek és a Japánok kihasználták ezt az alkalmat, hogy kiterjesszék a befolyásukat Kelet-Ázsiára, melynek eredménye végül a "Hét éves háború", és a kínai Csing-dinasztia megalapítása, mely mindkettő a Koreai-félsziget lerombolásához vezetett.

Szondzso király mindkét új fenyegetés kezelésekor sok nehézséggel szembesült. Képzett katonai parancsnokokat küldött az északi frontra, míg délen a japán vezetőkkel harcoltak (Oda Nobunaga, Toyotomi Hideyoshi, Tokugawa Leyasu). Viszont, miután Toyotomi Hideyoshi egységesítette Japánt, a japánok hamarosan nagyobb veszélyt jelentettek, és sok koreai elkezdett félni, hogy országukat átveszik a japán hatalmak. Számos hivatalnok – kifejezvén aggódásukat a királyság védelmére – sürgette a királyt, hogy küldjön követeket Hideyoshihoz, abból a célból, hogy kiderítsék, vajon Hideyoshi invázióra készül-e vagy sem. Azonban a két kormánypárt még mindig nem értett egyet a nemzeti fontosság kérdésében, úgyhogy kompromisszumot kötöttek és mindkét frakció küldött egy-egy delegációt Hideyoshihoz. Amikor visszatértek Koreába, beszámolóik csak még több vitát és felfordulást okoztak.

Hwang Yun Gil a Nyugati Pártból arról számolt be, hogy Hideyoshi óriásira növelte csapatainak számát, azonban Kim Seong Il a Keleti Pártból azt mondta a királynak, hogy ezek a nagy számú csapatok nem Korea ellen vannak, de ezt azért mondta Kim, mert megpróbálta gyorsan befejezni a reformjait a törvénytelenség megelőzéséhez és a banditákat elűzni vidékre. Mivel a Keletieknek ezekben az időkben nagyobb hatalmuk volt a kormányban, ezért Hwang Yun Gil beszámolóját figyelmen kívül hagyták és Szondzso király úgy döntött, nem készül a háborúra, annak ellenére, hogy Hideyoshi Szondzsohoz írt levelében egyértelműen jelezte érdeklődését Ázsia meghódítására.

A hét éves háború (1592-1598):
1591-ben, miután a delegációk visszatértek Japánból, Toyotomi Hideyoshi a saját követeit küldte Szondzsohoz látogatóba, és Szondzso király hozzájárulását kérte ahhoz, hogy seregei átvonulhassanak a Koreai-félszigeten, hogy betörjenek Kínába. Ezzel gyakorlatilag kijelentette a Csoszon királyság elleni háborút. A király meglepődött és miután visszautasította Hideyoshi kérését, küldött egy levelet Pekingbe, hogy figyelmeztesse a kínaiakat, hogy a japánok valóban egy teljes körű háborúra készülnek a Koreai-Kínai Szövetség ellen. Rengeteg erőd felépítésére adott királyi parancsot a tengerparti régiókban és elküldte Sin Rip és Yi Il tábornokokat a déli partokra, felkészülni a háborúra. Mialatt a koreaiak az előkészületekkel voltak elfoglalva, a japánok muskétákat gyártottak a katonáiknak és mozgósították a harcosokat szerte az országban.


Az 1592-es koreai teknőshajó replikája

1592. április 13-án Konishi Yukinaga vezetése alatt körülbelül 700 japán hajó megszállta Koreát. Konishi könnyedén felégette a Busan és a Donglae erődöt, megölte Jeong Bal és Song Sang Hyeon parancsnokokat, majd észak felé vonult. A következő nap még több sereg szállt partra Kato Kiyomasa és Kuroda Nagamasa vezetése alatt és Hanyang felé masíroztak. Hatalmas japán flotta biztosította őket a tenger felől, melyek parancsnoka Todo Takatora és Kuki Yoshitaka volt. Yi Il tábornok a Sangju csatában küzdött meg Kato Kiyomasával, ahol a japánok győzedelmeskedtek. Aztán Yi Il találkozott Sin Rip tábornokkal, de az összevont erőiket Kato Kiyomasa szintén legyőzte a Chungju-i csatában. Ezután Szondzso kijelölte Kim Myeong Won tábornokot a parancsnokok főnökének és ő lett a hadvezér. A király megparancsolta neki, hogy védjék meg a fővárost. Ezek után a király Pyongyangba költözött, mivel a japánok megkezdték a főváros ostromlását. Később még messzebb költözött, egy határvárosba, Uijuba, épp mielőtt Pyongyang elesett. Míg a király távol volt a fővárostól, sok ember, aki reményét vesztette a kormányban, kifosztotta a palotát és felégetett rengeteg középületet. Ez még több veszteséget eredményezett, mint amit a japánok követtek el, miután elfoglalták a várost.

Mialatt a szárazföldi hadsereg folyamatosan elvesztette az erődöket és a katonáikat, addig a haditengerészet sikeresen elvágta a japánok élelmiszerellátmányának útját a tengeren. Yi Sun Sin admirális számtalanszor legyőzte a japán flottát és sok veszteséget okozott nekik az ellátmányukban. A készletek blokkolásának eredményeképp a kínai erők, Li Rusong tábornok vezetésével, megérkeztek és elkezdték kitolni a japánokat dél felé és végül visszafoglalták Pyongyangot. Konishi Yukinaga sikeresen blokkolta a kínaiak előrevonulását a Byeokjegwan-i csatában, és újra megpróbálta a koreaiakat észak felé tolni, de a döntő csapás a Hangju csatával jött, ahol Gwon Yul tábornok sokkal kisebb erővel legyőzte a japánokat. A japánok ekkor elhatározták, hogy béketárgyalásokat folytatnak, ezalatt viszont mindkét fél folytatta a harcot. A tárgyalások alatt a koreaiak visszafoglalták Szöult, de a palota teljesen a földig lett égetve, így Szondzso rendbehozatta a régi királyi családok által használt házak egyikét, és Deoksugungra nevezte át, így a hivatalos paloták egyikeként használva.

A béketárgyalások a kínaiak és a japánok közt sikertelenül végződtek, a koreaiak megtévesztése és a két oldal közötti megértés hiánya miatt. 1597-ben a japánok újra megszállták Koreát, de ez időben mindhárom nemzet készült a háborúra így a japánok nem tudtak olyan könnyen előre vonulni, mint 1592-ben. A japánok megpróbálták megszerezni Hanyangot mind a szárazföldről, mind a tengerről. Először úgy tűnt, hogy a terv kiváló, mikor is Todo Takatore legyőzte Won Gyun admirálist a Chilchonryang-i csatában, de aztán ez a terv össze is omlott, amikor a haditengerészet Yi Sun Sin admirális vezetésével és mindössze 13 hajóval legyőzte a Todo Takatore vezette japán flottát a Myeongnyang-i csatában. A csata hatékonyan vetett véget a háborúnak és 1598-ban a japánok végül Toyotomi Hideyoshi hirtelen halála után kivonultak Koreából. A Noryang-i csata megpecsételte a háború végét és az utolsó japán csapatok Konishi Yukinaga vezetésével elhagyták Koreát.

Uralkodásának utolsó évei (1598-1608):
Minden igyekezete ellenére, amit Szondzso tett a háború alatt, mint például a hadsereg számára létrehozott képzési lehetőségek, vagy az adótörvények reformja (az embereket jutalmazták a társadalmi osztályba való magasabb besorolással, vagy munka alóli felmentéssel vagy a börtön helyett adó vagy rizs fizetésével), a háború lepusztult földeket és éhező embereket hagyott maga után. A háború után az a kívánsága, hogy újjá építse a nemzetet, a politikai felfordulás miatt (politikai pártok civakodása és éhínség) háttérbe szorult. Szondzso király elvesztette a reményét, hogy képes a nemzet kormányzására és hagyta, hogy Gwang Hae Gun koronaherceg uralkodjon a nevében. Viszont, amikor a királynő fiút szült, (ugyanis Gwang Hae Gun a király ágyasának, Kim ágyasnak a második fia volt), a viszálykodás állandósult. Szondzso király 1608-ban halt meg, amikor is a politikai megosztottság és a külső fenyegetések besötétítették Korea egét.

Szondzso király korában játszódó sorozatok:
Hur Jun, The Original Story Nincs magyar felirat!
Hwajung - A fény hercegnője magyar szinkronos változat
Immortal Admiral Yi Sun-sin Nincs magyar felirat!
Jung Yi, The Goddess of Fire
Ladies of the Palace Nincs magyar felirat!
Mirror of the Witch
The Jingbirok: A Memoir of Imjin War Nincs magyar felirat!
The King's Face
Three Kingdom Wars – Imjin War 1592 Nincs magyar felirat!

Szondzso király korában játszódó filmek:
Blades of Blood

A magyar fordítás az angol nyelvű Wikipédia Seonjo of Joseon szócikke alapján készült 2014-ben.

Bejegyzés Like-olása, megosztása: Tweet