Az a jelenség, hogy könyvtár és klub egy intézményként működik egy adott népcsoport arisztokráciájának körében nem éppen újdonság, és nem feltétlenül kuriózum. Mielőtt közkönyvtárak jöttek volna létre illetve azok elterjedtek volna az előkelőbb emberek, az arisztokraták kaszinókba jártak. A kaszinók pedig általában rendelkeztek egy kisebb – nagyobb könyvállománnyal, amelyet az oda járó tagok használhattak. Az efféle intézmények célja tehát nemcsak a szórakoztatás, hanem a művelődés is volt.
A tehetősebb – előkelőbb körökben mozgók itt találkozhattak más, hasonló gondolkodású és műveltségi szintű emberekkel. Miután a műveltség iránt érdeklődőket egybegyűjtötte egy – egy könyvtárként is funkcionáló kaszinó teret is biztosított kellemes beszélgetésekre, eszmecserékre. Sok helyen rendszeres vitadélutánokat – vitaesteket szerveztek egy – egy, éppen aktuális témában. A könyvtárak kaszinókkal való közös múltja, a könyvtár közösségi térként és szórakozóhelyként való működésének vizsgálata igen érdekes felfedezéseket eredményezhetne, arról nem is beszélve, hogy mi lenne, ha ennek a történetével kezdene foglalkozni valaki. Az Information & Culture – A Journal of History című folyóirat cikkei közt szemelgetve hasonló témakörben kutakodva bukkantam rá C. Tejasen és B. Luyt, a sziámi arisztokrácia könyvtárát és egyben klubját bemutató cikkére. A „Hophrasamut Wachirayan” elnevezés tehát egy XIX. század végi könyvtár neve – a Wachirayan könyvtáré, mely kezdeti éveiben, 1881 és 1905 közt nyugati mintára szervezett arisztokrata klub és könyvtár volt. Amint az a bevezető alapján sejthető ez az intézmény is egy közkönyvtár elődje volt, méghozzá a jelenlegi Thai Nemzeti Könyvtár alapjait képezte. A tárgyalt cikk szerzőpárosa az írásukat publikáló szaklap szellemében egy könyvtár- és kultúrtörténettel fűszerezett egzotikus utazásra invitálja olvasóit, napjaink Thaiföldjének történelmébe. Napjaink Thaiföldként ismert délkelet-ázsiai vidékét majdnem a XX. század közepéig, 1939 – ig Sziám-nak nevezték. Az ország a modernizáció útján a XIX. században indult el, éppen ezért az 1800 – as évek végére vissza kell kalandoznunk ahhoz, hogy megismerhessük a sziámi arisztokraták Wachirayan könyvtárát és klubját, mint a fejlődés, a haladás és a nyugat fele közeledés egyik legmeghatározóbb intézményét. Az említett írást részletesen tanulmányozva arra következtethetünk, hogy ez az intézmény létrejötte a későbbiekben az egész Sziám területén élő népesség életére kihatott. A cikk szerzőinek az említettek miatt fő célja volt megvizsgálni és elemezni Wachirayan könyvtár történetét, mint a sziámi társadalom civilizációjára és fejlődésére gyakorolt hatást. Mivel viszonylag – az európai intézményekhez hasonlítva mindenképp – kevés a tropikus Ázsia könyvtárairól és azok történetéről szóló olyan írás, amely a nem keleti népcsoportok körében is érthető és olvasható, a tárgyalt írás egyben az ismeretterjesztő jellegű és ezt a hiányosságot igyekszik némileg enyhíteni – ha csak egy intézmény bemutatásával is.
Az, hogy a szóban forgó intézmény mennyire játszott fontos szerepet az ország fejlődésében egy eléggé vitatott kérdés. Amint az C. Tejasen és B. Luyt írásából is kiderül, van aki fontosabb és van aki kevésbé jelentős szerepet tulajdonít ennek az intézménynek. Az említett szerzők cikke alapján azonban arra következtethetünk, hogy ha nem is éppen sorsdöntő, de nem is volt éppen mellékes egy nyugati mintára szervezett szellemi és kulturális központ létrejötte. A cikkben egy olyan országot, egy olyan Sziámot ismerhetünk meg, amely az idők során mindvégig független tudott maradni, úgy, hogy közben az angolok és a franciák által kolonizált területekkel volt körülvéve. Ennek a függetlenségnek a fejlődés volt a titka és egyben az ára. A modernizáció, melyet az ott élő népek „önszántukból”, az önállóságuk áraként vettek át a szomszédos elfoglalt területekről végül is csak az országuk hasznára és előnyére vált. Míg szomszédjaik megszállás alatt voltak, angolok és franciák települtek hozzájuk, hogy bevezessék, megtanítsák és gyakoroltassák a nyugati civilizációt, addig a Sziámok a kolonizálókkal egyezkedve és tőlük tanulva, de ugyanakkor politikailag mégis függetlenül kezdtek orientalizálódni. Így alakult át a közigazgatásuktól kezdve az egész Sziámi társadalom, így lett az államuk királyságból köztársasággá és ugyancsak ennek köszönhetően lett könyvtáruk és klubjuk is, amely a szellemi haladás és fejlődés kulcsa. Röviden kitérve a könyvtár és a klub közös életére, megemlítendő az együttműködés szervezettsége. Míg az olvasni vágyóknak az emeleti termekben biztosítottak erre lehetőséget és megfelelő körülményeket, addig a klub tartozékai, a beszélgetésekre, a vitákra, a szórakoztató kártya partikra és az akkor még keleten ritkaságnak számító biliárdozásra a földszinti terekben került sor. Okosan kigondolva ugyanitt alakítottak ki egy büfét is, mai fogalommal élve lényegében egy bisztrót működtettek. A klub és a könyvtár tehát az arisztokraták magas tagdíja mellett a bisztrón, a kártyázásokon és a biliárdasztal használtatásával jutott rendszeres bevételhez. Ez a kettős intézmény végül annyira népszerűvé vált, hogy a látogatók igényéhez igazodva még vasárnap is nyitva tartott. A XX. század elejére már annyira modern gondolkodásúvá vált az intézmény vezetősége, hogy felismerték az alsóbb rétegek művelésének - tanításának szükségességét is. Mivel számukra jóformán megfizethetetlen összeget jelentett a beiratkozás és a tagsági díj, elkezdtek olyan eseményeket szervezni, amelyek alkalmával, mintegy nyílt napként, ingyenesen vagy minimális összeg ellenében bárkit beengedhettek. Eleinte csak a hivatalos ünnepnapok alkalmával kerülhetett sor ilyen nyílt napra, de idővel elkezdtek egyre több ilyen eseményt szervezni. Ebben annyira felfejlődtek, hogy végül még nyilvános, vásárral egybekötött kiállítást is szerveztek a Wachiryan klub és könyvtárban.
Úgy vélem C. Tejasen és B. Luyt Sziámokról szóló írása igen alapos elemzés, mely bebizonyítja, hogy igenis kaphat kulcsszerepet egy könyvtár egy ország fejlődésében, alátámasztja, hogy nem a klub tevékenység kell legyen egy könyvtári intézmény elsődleges szerepe, és nem feltétlenül van már helye ott a biliárdnak, az evésnek és az italozásnak, de nem mellőzhető azért a szocializáció. A bemutatandó cikk egy nagyon szép példával zárul, lényegében a biliárd és a szó ilyen értelmében vett klub elhagyja a könyvtárat, külön intézménnyé válik, a helyét pedig átveszi a művészet és a tanulás. A cikk nagyon jól és élvezhetően mutatja be nekünk a Wacharyan könyvtárat és egyben a Sziámok modernizációjának nem éppen mindennapi történetét. Helyenként annyira élethűnek és korhűnek hatott számomra a leírás, hogy szinte filmszerűen magam elé tudtam képzelni az olvasottakat. A szerző előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos a cikk egészének vagy részeinek feldolgozása és értékesítése. Iskolai vagy egyetemi beadandók, előadások esetén mindig tüntesd fel a forrást például így:
Amint az írásom elején említettem, abban semmi különös nincs, hogy együtt működött az arisztokrácia könyvtára és klubja, az viszont már valóban figyelemre érdemes, hogy egy ilyen kettős intézmény ennyire meghatározza az adott kultúra terjedését és egy társadalom fejlődését.
Források:
Thai Nemzeti Könyvtár hivatalos angol nyelvű honlapja.
aey.somsawat
A tudományos cikk eredeti címe: B. Tejasen, C. Luyt: The Hophrasamut Wachirayan: Library and Club of the Siamese Aristocracy, 1881–1905
Elérhető: Information & Culture, Volume 49, Number 3, 2014 pp. 386-400
Török Karola: Hophrasamut Wachirayan: Könyvtár és Klub a Sziámi Arisztokrácia Körében 1881–1905 (referátum)
Elérhető: https://azsiaekkovei.hu/hirek/290-hophrasamut-wachirayan-konyvtar-es-klub-a-sziami-arisztokracia-koreben-1881-1905-referatum [Letöltés ideje: 2016. március 05.]
