Interjú Vikivel, aki Mongóliában tanult fél évet

Tavasz végén egy barátnőm révén ismertem meg Vikit, aki az ELTE mongol szakára jár, de nem csak mongol, hanem koreai, kínai és vietnámi nyelvet is tanul az egyetemen. Most szeptember végén adott interjút, amiben mesélt a Mongóliában töltött fél évéről, és arról is, hogyan lehet koreait tanulni és nyelvvizsgázni belőle Magyarországon.

- Mióta érdekel az ázsiai kultúra?

- A gimnázium óta, amikor tizenegyedikes voltam. Először a koreai kultúra kezdett el érdekelni, a zenéjük és a filmjeik. Az úgy volt, hogy megvettem a Bravó egyik számát, (csak azért, mert tetszett a nyaklánc, amit hozzá adtak ajándékba), és abban olvastam Super Juniorról, aztán rákerestem a Youtubeon és megtetszett a zenéjük: a Sorry, sorry és az It's you.

- Tudatosan erre a pályára készültél a gimnázium óta?

- Nem, eredetileg biológia-kémia szakos voltam, állatorvos szerettem volna lenni, ezért elsősorban biológia és kémia érettségire készültem. Majd az utolsó, nem teljes egy évben jött egy nagy váltás, akkor hanyagoltam a biológiát, kémiát, és rátértem elsősorban Koreára és koreai szakos szerettem volna lenni. Ezért az angollal, a magyarral és a történelemmel próbáltam felzárkózni.

- Mi okozta ezt az éles váltás?

- Igazából mindig is szerettem az állatokat, és kicsi korom óta állatorvos akartam lenni. De aztán rájöttem, hogy egyrészt nem nekem való, mert a lelkivilágom nem viseli el, hogy az állatoknak valami baja esik, és nem tudok rajtuk segíteni, a másik pedig, hogy nem bírom a vért. Így egyre jobban tudatosult bennem, hogy ez a pálya nem nekem való, és akkor találkoztam az ázsiai kultúrával.

- Tehát felvettek mongol szakra, elkezdtél mongolt tanulni, majd mégis sikerült koreaiul is tanulnod?

- Igen, minorként. Úgy kapod meg a diplomát a mongol szakon (és a többi ázsiai szakon), hogy 50 kredit értékben teljesítened kell más szakirányon is tantárgyakat. Választhatsz, hogy nyelvet akarsz tanulni vagy például filozófia, ügyvitel vagy egyéb minort. Én a koreait választottam, sőt a szabad kreditjeimet is koreai szakos órákra áldozom, így gyakorlatilag elvégzem a koreai szakot is.

- Amikor elkezdtél ázsiai nyelveket tanulni, hogyan fogadták a baráti, családi körödben?

- Anyukámnak tetszett, mert ő is szereti az ázsiai kultúrát. Azok a barátaim, akikkel akkoriban jóban voltam, ők elfogadták, de sokszor viccelődtek vele, a másik része viszont abszolút elfogadta és támogatnak benne most is. De a barátságok nagyrészt itt alakultak ki.

- Említetted, hogy nemcsak koreait és mongolt tanulsz. Milyen más nyelveket tanulsz még?

- Kínait meg vietnámit, de ezeket csak ebben a félévben kezdtem el. Először a Konfuciusz Intézetnél kezdtem el a kínait, de éreztem, hogy túlságosan gyors a tempó, és elég szigorúak. Az első egy hónapban átvették volna az első hat leckét, míg a mongolosoknak való kínainál fél év alatt. Így maradtam ennél, amit az egyik tanárunk szervezett, aki már rég óta foglalkozik a kínaival, és tényleg nagyon jó.
A vietnámit pedig már két éve el akartam kezdeni, csak amikor indult, későn tudtam meg, hogy van, így nem tudtam rá jelentkezni. A következő évben indonéz indult, az az utáni évben kint voltam Mongóliában, és most végre eljutottam odáig, hogy fel tudtam venni. A vietnámiban az jó, hogy egzotikus nyelv, és biztosan nagyon kevesen tudják Magyarországon. Tájt is szeretnék tanulni. Annak meg nagyon szép az írása.

- Most, hogy már három éve tanulod az ELTE-n a nyelveket, milyen szintre jutottál el?

-Most lettem negyedéves. Úgy középszintre. Igazából a szókinccsel vannak problémáim, a nyelvtan viszont többnyire megy. A koreai meg október közepén kiderül, hogy milyen szinten állok belőle, mert megyek Topic nyelvvizsgázni. Itt egybe van vonva a középfok és a felsőfok, és azon belül van négy szint (3-tól 6-ig). Remélem, hogy a 3-as szint meglesz.

- Milyen lehetőségeid vannak a mongol és a koreai szak elvégzése után?

- A mongollal főleg kutató lehetek, de ez engem annyira nem vonz. Meg ha megépül a mongol kulturális központ ott is biztos sok lehetőség lesz. A koreainál viszont több a lehetőség, mert elég sok koreai cég van Magyarországon. De én elsősorban Koreában szeretnék tanár lenni. De ha Magyarországon maradok, akkor inkább fordító. Ha tolmácsolnom kellene, akkor nagyon izgulnék, de lehet, hogy később belejönnék. Most fordítottam egy cikket koreairól, amit remélhetőleg majd publikálnak. Ez egy koreai nyelvű cikk a xiongnu sírokról, ami különböző ásatási eredményekről számolt be. A xiongnu egy mongol népcsoport, vagyis feltehetőleg mongol volt, de az eredetük még vitatott. Ez az egyik legősibb nomád nép, ezért mindenki szeretné, hogy az ő őse legyen. A cikk egy régészlapban fog megjelenni, aminek októberben van a lapzárása, de most még elküldtem a tanáromnak, hogy ellenőrizze, és szerezze meg a hozzá tartozó képeket.

- Miket tanultok mongol szakon?

- Kultúrát, történelmet meg nyelvet. Meg vannak közös keletis órák, amelyek az összes keleti szakosnak kötelező: távol-keleti nyelvek és kultúrák, vallások. Tanulunk modern mongolt és klasszikust.

- A modern és a klasszikus mongol között mi a különbség?

- A klasszikus mongol írás a régi nyelvállapotot tükrözi. A mai mongolnál teljesen más a kiejtés, de vissza lehet vezetni a szavakat régi formájukra a hangmegfelelési törvények alapján, mivel van egy rendszer, ahogyan ezek a szavak átalakultak a mai formájukra. A klasszikus mongolról azt kell tudni, hogy az arab írás 90°-kal elfordítva. Nagyjából 5-6 jelből áll, ami azt jelenti, hogy egy jel jelenthet négy betűt, szóval, ha nem ismered a szót, akkor elég nehezen tudod kiolvasni. A modernnél pedig cirill ábécével írnak.

- Említetted, hogy jártál kint Mongóliában az ELTE keretein belül. Hogyan sikerült kijutnod?

- Minden évben két vagy három diák kimehet Mongóliába. A Balassi Intézeten keresztül lehet ezt megpályázni, elsősorban persze mongol szakosok mehetnek ki. Fizették a repülőjegyet, kaptunk ösztöndíjat, volt szállásunk a kollégiumban, és a Mongol Nemzeti Egyetemre járhattunk. A mi szemszögünkből egyetlen városuk van, a fővárosuk, Ulánbátor. A vidéki városok inkább falvak. Hárman voltunk kint, egy fiú meg egy másik barátnőm. De voltak problémáink a megérkezéskor. Nem tudták, hogy megyünk, mert annyira azért nem működött a rendszer. Azt se tudtuk, hogy van szintfelmérő, úgyhogy beraktak minket a kezdő csoportba, mert azt hitték, hogy mi nullán vagyunk. Egyébként nem bántuk meg, mert teljesen másként tanítottak ott, mint itt. Nekünk van olyan, hogy mongol nyelv és ennyi. Míg ott tényleg külön van bontva, hogy az egyik órán nyelvtanozunk, a másikon meg csak szavakat tanulunk. A betűkkel kezdtünk, mert a kezdő csoportban voltunk, de még a betűket is más rendszeren keresztül tanultuk mint itthon. Nekem még annyi szerencsém volt, hogy a tanárom elintézte, hogy bejárhattam koreai órára, és ahol kiejtést választottam, mert az sosem ment egyik nyelvben sem. Végül is jó volt, sokat tanultunk.

- Milyen nemzetiségűek tanultak a csoportokban?

- A 15-20 fős csoportokban minden nemzetiségi volt, de a legeslegjobb szinten többnyire koreaiak voltak és egy-két japán. A kezdő csoport viszont nagyon vegyes volt, de a kínaiak többségben voltak. Az én csoporttársaimnak nagy része azért jött Mongóliába tanulni, mert a szüleinek van egy cége, és szeretnének tovább terjeszkedni ebben az országban.
A mongolokkal próbáltam barátkozni, de annyira nem ment. Érdeklődtek persze valamennyire, de ez kimerült annyiban, hogy kollégiumban lakok, Magyarországról jöttem. Aztán így nagyon nem foglalkoztak velem, csak így megszokták, hogy ott vagyok. Meg, ha akartak is velem beszélni, akkor mindig angolul próbálkoztak. A mongolokban benne van, ha külföldi vagy, akkor te nem fogsz megszólalni mongolul. Mindegy, ha neki mongolul beszélsz, mert az neki más nyelv, nem érti meg. Meg annyira rákészülnek, hogy itt van egy külföldi, valamit akar mondani, és nem fogják megérteni.

- Milyen programokon vettetek még részt Mongóliában?

- Volt kint egy mongol láma, aki a magyarokkal jóban van, és ő szervezett nekünk egy utat vidékre, ahol alapított egy iskolát. Mi ott tanítottunk angolt egy hétig. A mongol gyerekek nagyon aranyosak voltak, úgy éreztük magunkat, mint valami sztárok. Az óra vége után a folyóson húztak minket, hogy gyere és csináljunk fényképet! Meg mindig rajzoltak nekünk, meg matricákat ragasztottak nekünk papírra.
Jártunk a sivatagban, vadlovakat is néztünk. Mongóliában főleg autóval lehet eljutni A pontból B-be. Meg volt kint egy tanárunk, egy másik mongol szakos diák és egy kutató, velük mentünk kirándulni kétszer. Azt szerették volna, ha megtapasztaljuk, hogy milyen a vidéki élet Mongóliában. Nagyon jól eltervezték, hogy jurtában alszunk, meg nagyon ijesztő és hideg lesz. Aztán az első nap, amikor elindultunk, elkezdett esni az eső, ami Mongóliában nem túl gyakori. Odafele átmentünk egy kis patakon, ami később már egy nagy patak lett. Amikor pedig megérkeztünk a városba, akkor mondta a sofőr, hogy vagy visszamegyünk most, vagy lehet, hogy egy hétig itt maradunk, mert nem tudunk majd átmenni rajta, mert nincsenek hidak. Mivel a másik lánynak ment vissza a repülője egy héten belül, ezért úgy voltunk vele, hogy akkor inkább visszaindulunk. Ott aludtunk, egy rendes lakásban, aztán megnéztük a környéken lévő nevezetességet, azt visszaindultunk. A második útnál minden rendben volt, mert tényleg jurtában aludtunk, de az is ilyen jurta szállás volt, csak ágyakkal. Meg nem is nemezből volt a jurta. Szóval egy jurtának kinéző valamiben, ami alvásra szolgált, ott aludtunk. Mikor a Góbi-sivatagban voltunk, akkor aludtunk igazi jurtában.

- Én finnyás vagyok, nem eszem meg mindent. Többnyire otthon főztünk magunknak. Az egyetemnek volt menzája, de az éttermek annyira olcsók voltak a magyar viszonyokhoz képest, hogy bőven megérte ott enni. Elég sokat eljártam mindenféle nemzetiségi éttermekbe pl.: Sri Lanka-i, koreai, indiai, török.
A mongoloknak két fő nemzeti ételük van. Az egyik a buuz a másik huusuur. Mindkettő egy húsétel, ami tésztába van becsomagolva. Annyi különbség van a kettő között, hogy az egyiket vízben főzik ki, a másikat meg olajon sütik. Az egyik kerek, a másik meg lapos. De a kedvencem a bans volt, ami úgy készül, hogy a mini buuzokat beleteszik a sós-tejes teába. Nagyon durván hangzik, de finom. Mindhárom ugyanúgy birkahúsból készül. A húsoknak sajátosan mongol íze van. A marhahús is teljesen más. Én itthon mondjuk birkát nem nagyon ettem, de ott az a főétel, mert abból tartottak sokat, és az az olcsó. Náluk minden étel hússal kezdődött, amiben nincs hús, az nem étel. Van olyan ételük is, mit gulyásnak hívnak, ami a gulyáslevesből származna, de gyakorlatilag egy pörkölt. A mi kedvencünk az olyan volt, egy krumplipürés étel volt, aminek az alján darált hús volt, és le volt öntve valami öntettel. Ha mongol étterembe mentünk, akkor főleg azon éltünk, mert az volt az egyetlen, amit tényleg szerettünk is, nemcsak úgy megettünk.
Amikor vidéken voltunk, akkor még annyira nem szoktuk meg a mongol ételeket, de egy hétig azon éltünk. Azon túl, hogy fura ételeket eszel, a mosogatáshoz nekik nincsenek olyan lehetőségeik. Nem is tudom, hogy hogyan mosták el az edényeket, de a lényeg, hogy azoknak a külföldieknek, akik nincsenek hozzászokva, azoknak elég nehezen viselik a hasuk a nem megfelelő fertőtlenítést.
Nemzeti italuk a kumisz [erjesztett kancatej] és a sós-tejes tea. Először nagyon furcsa volt, de meg lehetett szokni a teát, de a kumiszt, azt nem lehet megszokni. A barátnőm azt mondta, hogy neki teljesen jót tett a hasának, főleg a vidéki út során. Nagyon alacsony az alkoholtartalma és a gyerekek is simán megisszák. A tejtermékeknél még készítenek szárított túrószerűséget. Sajtot nem nagyon, de vajat igen, meg pillét ez egy tejből készült habszerűséget. Van egy külön szavuk a boow az egy ilyen süteményszerűség, de abba minden bele tartozik, ami édesség. Van náluk is hagyományos kekszféleség, ami betonkemény, ez nem olyan édes, mint az itthon megszokott keksz. És arra szokták rákenni a pillét vagy vajat.

- Mennyire tartják a mongolok a hagyományaikat?

- Attól függ, hogy miről beszélünk. Ha bemész egy jurtába, akkor megkínálnak, és neked muszáj venned belőle. Nagyon értékeltük, amikor már nem tudom, hogy hányadik jurtába mentünk, és ott is végig kellett kóstolni a kumiszt, és mindegyik ugyanolyan szörnyű volt, mint máshol. Vagy amikor zsíros húst adtak, azt is tiszteletlenség nem megenni. Ha belépsz a jurtába, nem szabd rálépni a küszöbre, nem szabad megérinteni a tetejét, mert azok szent dolgok.
A nemzeti viseletük főleg vidékre jellemző, de egyébként a városokban is előfordul, hogy fölveszik különleges alkalmakkor. Az ünnepeket ugyanúgy megtartják a városokban. A nádám egy fesztivál, amikor elmennek vidékre sportolni, ahol lóverseny, íjászat és a birkózás van. Ha birkózás megy a TV-ben, akkor az összes mongol azt nézi. A birkózás náluk a minden, amit a nők is nagyjából követnek. Nyilván nem űzhetik a birkózást, de képben vannak vele. A lóverseny úgy működik, hogy oda csak a kicsik mennek, mert ott nem az emberek versenyeznek, hanem a lovak. A családok leggyorsabb lovait kiválasztják, majd a tízéves gyerekek lovagolnak a versenyen, ahol a győztes lovakat díjazzák. Az íjászatban van külön női és férfi verseny. A birkózás csak a férfiaké. Meg eleve van egy olyan hagyományos öltözék, ami áll egy bugyiból, egy kis mellényből és egy sapkából. Állítólag azért alakult ki, mert régen egy nő is versenyzett, aki megnyerte a birkózást, ami nyilván szégyen volt a férfiaknak. Ekkor alakult ki, hogy nyitott mellényt viselnek birkózás közben. A nyertesek eljárják a sas táncot, ami olyan, mintha repülnének.
A nádám után nagy buli van, közös evés, ivás, meg kumiszáldozás. Az még jobb, ha csak áldozni kell és nem meginni. Az ünnepek nagy része vallási, buddhista. A lakosság nagy része buddhista, de a kereszténység is felüti valamennyire a fejét, meg az összes vallás. Meg vidéken a sámánizmus valamennyire fellelhető, de többnyire buddhisták.

- Milyenek a mongol boltok?

- Náluk a boltok kicsit mások. A pláza is egy más fogalom. Van náluk egy úgynevezett "nagy bolt", az a pláza. Meg vannak ilyesmi jellegű boltok, de így a West Endnek az egy harmada. Sok kicsi boltból állt, de nem úgy, hogy külön be tudtál menni, hanem egybe volt nyitva az egész. Szintenként kellett fizetni. Ha megvettél valamit, akkor az eladó adott egy papír cetlit, amire ráírta az összeget, volt egy kassza, ott kifizetted, visszamentél a blokkal és akkor vehetted el, amit megvettél. E mellett van rendes nagy piacuk, ők főleg oda járnak. Az ottani a piacok fantasztikusak, ott tényleg mindent meg lehet venni. Halat is, mi abból csináltunk halászlét karácsonykor. Az Európában használatos termékek vagy márkák nagy többségét is be lehetett szerezni, csak mindennek ára van. Az orosz édességből bármit vettél, az tökéletes volt. És vannak mongol kézműves termékek is, például a hagyományos csizmájuk, de az nagyon sokba kerül. Az állattartással kapcsolatos dolgokat korlátlan mennyiségben fellelhető. A ruhákat főleg Kínából hozták, de lehetett kapni pl. koreai ruhákat, cipőket is. Ha látták, hogy külföldi vagy, akkor van, hogy megpróbálták neked drágábban eladni, mivel nincsenek kiírva az árak. De voltak olyan is, aki nagyon rendes volt, nem próbálkozott ilyennel.

- A filmek kicsit olyanok, mint magyar filmek, mert elsősorban a mongoloknak készül, ők értik a vicceket benne, de külföldön szerintem annyira nem eladható. Amikor ott voltunk, megnéztük három mongol filmet DVD-ről. Igazából nem vagyok jártas a mongol könnyűzene iparban, egy együttes volt, amit még régen hallgattam, amiről az volt az érzésem, hogy a K-pop utánzása.

- Elsősorban cuki dolgokra vadásztam, így táskát, macit, meg koreai csizmát vettem, ami rendes bőrből van, nagyon aranyos, mert színes: világosbarna, sötétbarna, sárga, az oldalára rá van hímezve egy nyuszi, a talpa közepén is egy nyuszi van. Ha lépkedsz a szép hóban, akkor ott hagyod a nyuszis lábnyomodat. Vettem az egyik koreai sorozatból ismert plüssfigurát, a malacnyulat (twejittokhi) is. Először vettem egy kicsit, aztán rájöttem, hogy nekem a nagy kell, így a kicsit a nővéremnek adtam szuvenírnek. Meg képeslapokat és nemezből készült tárgyakat. Mongolos ajándékokat magamnak nem is vásároltam, mert akikkel jóban voltam, azok között egymásnak mindig ilyen mongolos cuccokat adtunk, így nagyjából begyűjtöttem azokat, amiket szerettem volna.