Augusztus elején írt CherryRock az Ázsia ékkövei chatjén, hogy öt hónap alatt elkészítette szüleinek a King Geunchogo sorozat teljes magyar fordítását, és szívesen megosztaná velünk. Miután e-mailben felvettük egymással a kapcsolatot, belemerültünk a koreai történelembe, aztán augusztus végén személyesen is találkoztunk egy interjúra, ahol egy kávé mellett beszélgettünk a koreai filmekről és a fordításról.
- Hogyan ismerkedtél meg a koreai kultúrával? Ez a szenvedélyed csak a koreai vagy az egész ázsiai kultúrára vonatkozik?
- Igazából az ázsiai kultúra mindig vonzott. Lehet, hogy azért, mert teljesen más, mint a miénk, de Korea azért, mert anyuék elvittek egy koreai filmre, ami nagyon tetszett. Itt kezdődött el. Utána jött a tévében a Dae Jan Geum (A palota ékköve), majd a Silla, ami lenyűgözött. Most fordítom a The King’s Dream (A király álma) című sorozatot, ami szintén Seondeok királynőről szól, de sokkal inkább történelem hű. Volt egy idő, amikor annyira elhatalmasodott a koreai kultúra iránti rajongásom, hogy mindenáron meg akartam tanulni ezt a nyelvet, de rájöttem, hogy képtelen vagyok rá. Viszont az abc-t betéve tudom, és olvasok is, csak nem értem, mit jelent. Nemcsak a filmjeik, hanem a hagyományaik is nagyon tetszenek, például a szülők iránti tisztelet vagy a halottakról való megemlékezési szertartásuk évről évre.
- Van kedvenc sorozatod?
- Nagyon sok! Van, ami a kislányom miatt, mert ő annyira szereti és annyiszor megnézte, hogy az ember már azt mondaná, a könyökén jön ki, mint például a Boys Over Flowers vagy a You’re Beautiful. Még most is arra alszik el néha, hogy nézi a telefonomon a filmet. Most már magának olvassa, nem kell szinkronizálnom. Az egyik legkedvesebb sorozatom a Jumong és persze a saját két hosszú sorozatos fordításom. Vannak mozifilmek is, amiket nagyon szeretek: A jó, a rossz és a furcsa (The Good, the Bad, the Weird) és az Unstoppable Marriage. Szeretem a jó hosszú sorozatokat, és utálom, mikor vége van.
- Egy koreai sorozat mitől másabb, mint egy amerikai vagy egy európai sorozat?
- Mert mindegyik sorozatuk más. Sokan azt mondják, hogy nem, de szerintem igen. Az amerikaiaknak van egy olyan sémájuk, hogy elkezdődik a film, és előre tudjuk, hogy mi lesz a vége. A koreai filmeknél csak néha lehet sejteni, mert nagyon fordulatosak, főleg ahol sok szereplő van. De itt van például a King Geunchogo, ahol nincs sok szereplő és mégis olyan izgalmas végig. Egyszerűen ez fog meg, hogy változatos minden filmjük. A You Came From The Stars-nál például fogalmad sincs, hogy mi lesz a következő részben. Amikor elkezd az ember koreai sorozatokat nézni, akkor teljesen egyformának tűnnek a szereplők. Aztán a harmadik sorozat után észreveszi, hogy ugyanolyan különbözőek, mint az európaiak. Bár amikor csata van, akkor minden katona egyformának tűnik.
- A koreai, kínai, vietnami és a japán kultúrák között is vannak különbségek, de egy európaihoz képest óriási a különbség. Én valahogy mindig visszakanyarodok erre a szülő-gyermek kapcsolatra. Bár az életben nem tudom, hogy megállja e mai napig a helyét, de a filmekben nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a gyermek, függetlenül az életkorától „szót fogad” és tiszteletteljesen beszél a szüleivel. Ezt európai filmekben nem igazán látjuk, sőt, pont az ellenkezőjét. Rendezvényszervezéskor tanultuk, hogy Ázsiában nem szabad fehér virágot ajándékba adni, mert az azt jelenti, hogy a halálát kívánod, ugyanis, a fehér szín náluk a gyász színe.
Anyuék egyik ismerőse, egy idősebb doktor néni, aki most volt kint Koreában, mesélte, hogy a nők nem szeretnek a legidősebb fiúhoz hozzámenni, mert onnantól a legidősebb fiúnak a felesége főz és mos mindenkire. Nekünk, európaiaknak a sok háború elvitte a történelmi kódexinket, így alig vannak írásos emlékeink. Nekik rengeteg fennmaradt, nagyon sok, amikből táplálkoznak a filmek, és annyira vigyáznak és őrzik ezt a részét is történelmüknek. Ráadásul sokszor napról napra van leírva a történelem, már amikor egy-egy rossz király nem tüntette el vagy másította meg a róla írtakat. Nem azt mondom, hogy nincs pénz Magyarországon, de nekünk miért nincsenek ilyen filmjeink, pedig igenis lehetnének! (Nekem az Egri csillagok volt az egyik kedvenc filmem.) Nagyon tetszik, hogy úgy óvják a történelmüket, meg a történelmi emlékeiket, mint a saját gyermeküket szinte. Viszont ami nem tetszik: a szegények és a gazdagok között a mai napig óriási különbség van, és ugyanúgy, mint régen, nem veszik emberszámba a szegényeket. A modern filmjeik is sokszor szólnak arról, hogy a gazdag fiú beleszeret a szegény lányba.
- Neked ki a kedvenc színészed/színésznőd?
- Nagyon sok van, például a Cheongdamdong Alice-ből a kis bandzsa színésznőt nagyon szeretem, Moon Geun Young, meg persze Lee Min Ho, akitől csakis remek alakításokat láttam és még rengeteg színészt tudnék kiemelni. Jó pár kedvencem már idős, akik sok mindenben hasonlítanak a papámra és ezért még inkább megfog a játékuk. A King Geunchogoból az öreg, aki szintén benne van The King’s Dreamben is, őt nagyon szeretem, mert egy az egyben olyan, mint az én nagypapám volt. Szigorú, de ugyanakkor meg kenyérre lehet kenni, és nagyon tudja mondani a magáét.
- A sorozatokat angol nyelvből fordítod. Mióta tanulod az angolt?
- Középiskolában négy évig tanultam, mint második nyelvet. Aztán hobbiszinten folytattam a tanulását. Beszélni nem nagyon tudok angolul, fordítani jobban. A vizuális angolom nagyon sokat javult a filmfordítások kapcsán. Vicces, de néha van, hogy már angol szavakkal álmodom.
- Hogyan fordítottad a King Geunchogo sorozatot?
- Ez volt az első munkám, így lehet, hogy a nagy lelkesedésem miatt tudtam végig lefordítani a nehéz szöveg ellenére is, de leginkább azért, hogy Apukámnak örömet okozzak. Apu nekem nagyon régóta mondta, hogy rakjam fel a D-A-ra. Szerintem viszont gyenge lett, hisz laikusként ez az első munkám, amit senki kezébe nem akartam kiadni. De apu addig győzködött, amíg be nem regisztráltam az Ázsia ékköveire. A sorozat első tíz része archaikus angol volt, amit nagyon nehéz fordítani. Utána a KBS World-ösfeliratot használtam, ami viszont könnyű, bár néha eléggé hiányos, és gyakran rövidítették le a párbeszédeket. A magyar nevekre való átírás engem nagyon zavart mindig is, ezért meghagytam az eredeti angolt. A nevekhez kapcsolt ragokat pedig mindig elválasztom kötőjellel, mert akkor könnyebben olvasható. Az angol fordítók nagyon sokszor ismételnek. Olyankor én a harmadik vagy negyedik alkalommal már átírom, hogy ne legyen unalmas a szöveg. Pl: "levágom a fejét, levágom a fejét- cut off his head"... na itt már harmadszorra azt írom, hogy elválasztom a fejét a nyakától, vagy lemészárolom, stb. Nem tudom, hogy szabad-e átírnom az angol fordító szövegét vagy sem, de nagyon sokszor átírom a saját szavaimra, persze igazodva a szövegkörnyezethez. A magyar nyelv nagyon gazdag, úgyhogy könnyű dolgom van. Szeretem Apukámat megnevettetni úgy, hogy a történelmi filmbe néha belecsempészek egy-két mai tinis beszólást. Például most a King’s Dreamben is van egy olyan, hogy Bihyeong annyira pattog és hadonászik a királynénak, hogy azt írtam: „De tökre nem így akartam!" Úgyhogy bocsánat, de ez ott maradt benne, és így nagyon vicces. Ha könnyű az angol, mint itt a The King’s Dreamnél, akkor nekiülök, és körülbelül négy óra alatt kész egy rész. Ha nehéz a szöveg, plusz nekem kell kitoldanom, mint a King Geunchogonál,akkor 8-9 óra, de ez volt az első fordításom. Körülbelül 50 szót tudok koreaiul és ha hallom, hogy nem azt mondja, amit az angol fordító írt, akkor megpróbálom azt írni, amit a színész mond. Ilyen nagyon sok van. Pl: a fordító azt írja : "Ez igaz?," de a színész így mondja korhűen: "Igazat beszélsz?"... Ilyen sokszor van.
- A fordítás és a szinkron különbözik. Sokan panaszkodnak a szinkronra, hogy nem szöveghű, pedig a koreairól angolra fordító hallás után fordított, nem szövegkönyvből. Neked erről mi a véleményed?
- Ha valamit szinkronizálunk, az egy teljesen más világ! Ott tényleg át kell írni sokszor a szöveget, eleve amíg mozog a szája, addig tudja elmondani a mondatot. Meg ott már hangsúlyoz is, az egész más, mint a felirat. Ne várja senki sem, hogy ugyanazt fogja mondani, ami alul van felirat. De ez nekem csak azért természetes, mert kicsi korom óta feliratosan nézem a filmeket. De aki ritkán lát feliratos filmet, annak biztos, hogy idegesítő.
- Hogyan hatottak rád a koreai sorozatok?
- Először csak történelmi filmeket néztem, aztán belenéztem a Rebirth-Next című sorozatba. Különös, de ha koreai sorozatot nézek, óhatatlanul ráment kell egyek. Ráadásul ma már otthon egy csomó mindent pálcikával eszem, mert annyira megszerettem. Azóta a magyar ételek közül is amit lehet, pálcikával eszem. Nagyon sokféle pálcikám van, az egyik kedvencem egy műanyag, aminek egy emberke van a tetején, ezt Anyumtól kaptam. Szeretem a kínai éttermeket. Sajnos koreai étteremben még nem voltam. A családomban is bővült a témakör, mert amikor összeülünk, sokat beszélgetünk a koreai filmekről és koreai dolgokról. Számomra azok a legkedvesebb filmek, amelyekben sok a harcművészet, ezért a Warrior Baek Dong Soot és a Chunot nagyon szeretem. Rengeteg harcos jelenet van benne, és igen, megfordult egyszer a fejemben, hogy vennék szamurájkardot (katana) és kitanulnám ezt a mesterséget, de álom marad, azt hiszem, jobb, ha kard nélkül élek. Az ázsiai kultúrában nagyon vonz az akupunktúra. A Horse Doctor című sorozatuk lényegében erről szól, és az a kedvenc részem, amikor a viaszbábúba jól kell beszúrni a tűt, hogy kifolyjon a folyadék. Ha elvéti, a páciens akár le is bénulhat vagy meghalhat, vagy jobb esetben hatástalan marad a kezelés. Kicsit véres film, de nagyon izgalmas, 50 részes. Rengeteg részben van az akupunktúráról szó, ami nagyon érdekes, izgalmas és sok mindent megtud belőle az ember, amit eddig nem is gondolt volna.
- Ez úgy kezdődött, hogy anyukámnak nagyon sok dossziéja volt Koreáról, korok, királyok alapján rendszerezve, de hiányosak. Kérdezte anyu, hogy nem tudok-e valamit Yeongjo királyról, és arról a korról találok-e valamit a neten. Találtam, de csak angolul, és akkor álltam neki fordítani. Ez viszont olyan szenvedélyemmé vált, és annyira megtetszett, hogy elkezdtem a Csoszon korszakot egészen az elejétől, aztán Kugorjót, aztán Pekcsét is fordítani. Közben apu megkérdezte, hogy nincs-e kedvem a King Geunchogot lefordítani, mert az Ázsiai ékkövein ilyen tempóban 2018-ra érnek a végére. Így hamarosan félreraktam Pekcsét, és a második résztől a hatvanadikig végig fordítottam a sorozatot.
- Amit elküldtél már, az is hatalmas anyag, ötven oldal. Gondoltál rá, hogy kiadod könyvként?
- Nem gondolkodtam ezen, hogy pénzért fordítsak. Ha nagyon meg lennék szorulva, akkor lehet, hogy keresnék olyan megoldást, de akkor is inkább gyerekekre vigyáznék. Ez hobbi. Mert ha már pénzért csinálod, az nem olyan. Igazából itt van a különbség, hogy ez nekem nem munka. Ez a szó, hogy munka, annyira nem illik most a fordításhoz, abban az értelemben igen, hogy munkát fektettem bele, de inkább szórakozás. Ha adsz, a jó Isten mindig visszaadja - már ha van jó Isten. Mert néha a sorsban hiszek, néha buddhista vagyok, néha vallásos, de ha valami van ott fönn, akkor én úgyis visszakapom, mindig visszakapom. Mert ez is most jó érzés, hogy felkértél erre a beszélgetésre. Mert az a típusú ember vagyok, hogy "Jé! Még félig van a poharam?" Sok ember meg úgy gondolja, hogy "Oh! Már csak félig van a poharam!" Nagy különbség! Sokat számít ám, hogy így éld meg a dolgokat. A munkáimban mindig van egy nagy adag pozitív életszemlélet, legyen az fordítás, vagy akármi.
- Koreai zenéket szoktál hallgatni?
- Nem nagyon, főleg angol vagy amerikai rock zenét hallgatok: AC/DC, Judas Priest, Ramones. Amúgy meg Pink Floydon, Whitesnake-en, Lynyrd Skynyrd-ön nőttem föl. De most, hogy nézem a koreai filmeket, van egy-két kedvenc koreai színészem, akik K-pop énekesek. Nagyon szeretem Kim Hyung Jongot vagy Jung Yong Hwát és együttesét, a CN Blue-t.
- Koreában, vagy valamelyik ázsiai országban jártál?
- Nem voltam arrafelé, de nagyon szeretnék kimenni. Szöul érdekel, és Csedzsu-szigetére is mindképpen elmennék. De hát a nők mind Csedzsura akarnak menni, nem igaz? Az Észak-koreai határ (Keszong) is izgalmas túra, legalábbis a dokumentumfilmekből ítélve. Én inkább idősebb koreaiakkal beszélgetnék, mint a fiatalabbakkal. De nem menne, mert úgy hallottam, nem szólalnak meg más nyelven, és nem is nagyon tudnak, inkább a fiatalok angolul. A történelemről beszélgetnék szívesen, vagyis hogy milyen hagyományaik vannak még, ami a filmekből kimaradt, mint például az oldalra fordulva ivás, ha egy idősebb tölt a pohárba.
- Milyen további terveid vannak?
- Még nagyon sok filmet szeretnék fordítani. És most kezdtem bele a Silla királyaiba, ez a Wikipédiás történelmi fordítás, nem film.
- Köszönöm a beszélgetést. Kívánom, hogy a terveid valóra váljanak!
A fényképeket CherryRock készítette.
