Kata58Én most vittem a befejező részeket. Köszönöm ezt a nem éppen mindennapinak, mégis a maga küzdelmeivel és szépségével együtt igencsak megérintő sorozatot. xdd
GreenKöszönöm, hogy lefordítottad ezt a gyönyörű "léleksimogató" történetet! A kis tanítványokat is nagyon szerettem. Rajtuk keresztül mutatták be, hogy nekik már könnyebb a kapcsolatokat kialakítani, a másik bizalmát elnyerni.
AnyezeKedves Mikaz! Örülök, hogy Neked is így tetszett a sorozat! Igen, a főszereplők színészi játékát nem lehet eléggé kiemelni. A mellékszereplők között is voltak nagyon jó alakítások. Ami nekem leginkább feltűnt, hogy a jelbeszéddel is képesek voltak ugyanúgy áthozni az érzelmeket, hangulatokat és indulatokat, mint máskor a hangjukkal. Ez tényleg nagyon összetett feladat, le a kalappal a rendező előtt is, aki minden részletre odafigyelt.
Igazad van, ez a nagyon elfogadó közeg szinte már mesébe illő, de azt hiszem, épp ideje egy kicsit mást mutatni az embereknek, mint azt, hogy még a filmekben is mindenki ellenséges - amivel mintegy igazolhatják a saját hozzáállásukat. Hiszen évtizedek óta próbálkoznak a filmesek a tükröt állítás módszerével és nem mondhatnám, hogy jól működött. Ki tudja, hátha a szívmelengető érzéseket keltő képkockák hatásosabbak, mint kellemetlen, utálkozó és feszültségteremtő képsorok...
mikazBocsánat, nem vagyok rendszeres hozzászóló ezen a felületen. Most sem sikerült a spoiler, de talán nem is lett volna fontos elrejteni az idézett sorokat.
mikazKedves Anyeze!
Nagyon köszönöm, hogy felfedezted és elérhetővé tetted ezt a remek sorozatot! Minden héten vártam, egészen különös hangulattal ajándékozott meg ez a "csendes szerelem". Maga az ötlet is ragyogó - csak utalok a színházi jelenet záró soraira:
Még ha a szeretetünk formára és méretre eltér is, és még ha esetleg mindez nem is igazságos...
Nem az lenne a helyes, ha szeretnénk a végsőkig?
- felmutatni a másságot és annak nehézségeit. S mindezt párhuzamba állítani az átlagos emberek életével.
Ennek a sorozatnak nagyon sok értéke van.
Szerintem a két tehetséges főszereplőnek örömjáték lehetett. Főleg a férfi szerepe volt különleges próbatétel. Milyen csodálatosan játszott a testével, az arcával szavak nélkül is.
Elgondolkodtató, hogy milyen kedves, türelmes környezetben játszódott mindez. Segítő és megértő körülöttük mindenki. Aki kezdetben nem, az is átalakul, fejlődik.
A fájdalmas múlt lezárása minden érintett számára fontos, hisz bármerre is, de nyugodt szívvel indulhat tovább.
Ha valami rózsaszín volt, akkor ez a segítő környezet mindenképpen. S épp ettől volt szívet melengető a sorozat. De jó lenne, ha a való világ is így működne!
A szerelem ábrázolása lassú, lehelet finom fejlődés. Minden tépelődő sóhajnak, mozdulatnak jelentése volt. A telefon szerepe - megkockáztatom, ez némileg reklám is volt - meghatározó. Áldás a fordító program, de itt majdnem tragikus következménnyel járt.
Szépen elvarrták a szálakat, számomra az utolsó részben minden a helyére került.
Csodálatos volt a sorozat zenéje. Köszönöm, hogy lefordítottad ezek szövegét is! Mint megszokhattuk már, a koreai sorozatokban a dalszövegeknek is üzenete, összegző értéke van.
Amiért már 14. éve rajongok a koreai filmekért, annak minden szépsége megjelent ebben a sorozatban. A gyönyörű operatőri beállítások, a kiváló színészi játék, a zene, a mondanivaló és az érzelmek visszafogott ábrázolása. Általában nincs harsány happy end, inkább engedik, hogy továbbgondoljam és elképzeljem a folytatást.
Nagyszerű volt mindezt Veled követni, hisz a sorozat értékét igényes szöveggel lehet igazán megérteni.
aprilfiveElőzmény: 85. üzenet. [spoiler]Köszi, Anyeze a magyarázatot, maratonozok és újra nézem a héten, mert volt 1-2 fél rész, amit angolul néztem, valószínűleg átsiklottam azon a jeleneten. Arra is emlékszem, mikor kicsiként hallgatta a szülei vitáját, és rájött, hogy az anyja nem a szülőanyja. Sőt a fényképes-lemezes hazalátogatásra is. A szülők közötti vita szövegére viszont nem, majd figyelek![spoiler]
És igen, a Soompy nagyon ellaposodott, sajnos. Inkább csak nézettségi adatokat közölnek, az meg nem igazán hoz lázba, lassan én is leszokom róla. Sajnos...
AnyezeKedves @Vica17 működött a spoiler gomb, csak ha előbb nyomod le, mint ahogy elkezdesz írni, akkor figyelj, hogy a [/spoiler] közepére tedd a szöveget "]ide[". A kezdő és záró [spoiler] fogja elrejteni a közte lévő szöveget. Másik módszer, hogy leírod amit akarsz, aztán kijelölöd és utána nyomsz spoilert. Sikerülni fog
Nagyon jól megfogalmaztad, amit én nem tudtam szóba önteni, hogy a tárgyiasítással van a baj, és hogy ez mennyire rossz irány, és mennyit ront a színvonalon. Teljesen egyetértek, köszönöm, hogy leírtad.
Kedves @aprilfive arra elfelejtettem válaszolni, hogy [spoiler]Mo Eun legfeljebb félárva (úgy emlékszem, nem mondták ki, hogy meghalt az édesanya, vagy elhagyta őket), de az édesapja akkor hozta a házhoz az új feleséget, amikor még Mo Eun 1 év körüli volt. Az apuka és az édesanya közös fotóját találta meg Jo Han a lemezek között, és Mo Eun gyerekkorában is amiatt ment a feldúlt beszélgetés a szülők között (amikor kiderült számára, hogy nem édesanyja az anyukája). Mo Dam tehát féltestvére.
aprilfiveElőzmény: 78. üzenet. Call it love... Láttam a sorozatot, tetszett. De közel sem annyira, mint ez. Lee Sung-kyung által alakított lány komolysága időnként lehangoló volt számomra, ettől függetlenül élvezetes, igazán nézhető sorozat volt. A főszereplők miatt néztem meg.
Vyca17Előzmény: 78. üzenet. [spoiler][/spoiler]Véleményem szerint sem beszélnek, én úgy értelmezem, hogy a sorozat címének valahol itt akartak igazán jelentést adni, "mondd hogy szeretsz", szerintem azzal, hogy tiszta lappal újrakezdték, mindent megtesznek a másikért, kettőjükért, a kapcsolatért, szerelemért, kimondják azt, amit eddig elhallgattak. Mivel Jin Woo visszafogottabban élte meg a kezdeti kapcsolatot és nem tudta kifejezni magát én ezt úgy értelmeztem szimbolikusan lett ez a jelenet megcsinálva és most kifejezi érzéseit a lány iránt, minden lehetséges módon, annak ellenére, hogy hallássérült, szavakkal is tudatja vele szereti szívből. Jin Woo korábban részegen kiejti Mo Eun nevét, amit a lány nyilván nem hall, pedig tudjuk, hogy erre is vágyott, valahol ezzel a jelenettel pedig Mo Eun ezen vágy is teljesül. Azzal, hogy együtt aludtak, számomra az is egyértelmű volt, hogy minden megtörtént köztük, ami normál esetben két felnőtt között megtörténhet, nekem itt nem volt szükség ennek egyértelműbbé tételére, mert a sorozat hangulata, felépítése stílusa nem indokolta ezt, olyan visszafogottan, finoman, éretten és sejtelmesen lett ez is ábrázolva, mint maga a szerelem kettőjük között.
A zuhanyzós jelenetek egyre több soriban feltűnnek én is már csak mosolygok rajtuk, de el is szomorít valahol. Nem egy kreatív megoldás maradjunk annyiban. A férfi színészeket tárgyiasítják vele ez számomra kiábrándító, mert sokuk azért több annál mint egy félmeztelen, kigyúrt test a zuhany alatt. Ha intimitásról és annak ábrázolásáról van szó szerintem a koreaiaknak még van hova fejlődni, de ez egy más világ, el kell fogadni. Az viszont biztos, hogy a zuhanyzós jelenetek alkalmazása nem egy jó irány.
A Call It Love pedig valóban egy másik remekmű, nagyon szép történet volt és mélységében hasonló is ehhez a sorozathoz, én is ajánlani tudom csak!
aprilfiveElőzmény: 78. üzenet. A zuhanyozós jelenetek nyilván "okkal" szerepelnek adott sorozatokban, bizonyos nézőkör igénye, van ahol passzol, itt elég "gáz" lett volna, ha szabad így fogalmaznom, és fel sem merült, szerencsére.
Dilemmáztam, meddig, milyen szintre érhettek, de valahogy nem jött át, hogy többről van szó, mint "alvásról". Legalább magukra húzhatták volna a lepedőt, mindjárt leesett volna!
A levelezést sem úgy gondoltam, hogy azonnal, de 1 év hosszú idő, lett volna idejük, legalább érdeklődhettek volna egymás iránt..."Hogy halad a kiállítás szervezése?" esetleg. "Milyen az új szerep?" bla bla bla...
Persze a befejezésnél én is arra szavaztam, hogy happy end, de a nagyképernyős tévémen lebukott a dolog, aztán csak dilemmáztam, ennek mi a jelentése.
Amúgy pedig teljesen jól van így, nagyon tetszett, végre valamit nem akartak elrontani, már ez is eredmény.
AnyezeKöszönöm @aprilfive hogy megosztottad a gondolataidat. - Hát, ez 'az utolsó rész közepén megállítom, hogy mennyi van még', annyira ismerős! Azt hittem, csak én csinálok ilyesmit hasonló "frusztráló" esetben (velem sem sokszor fordult még elő).
Azt nem értem pontosan, miért vetődött fel benned, hogy csak aludtak egymás mellett. Számomra ez fel sem merült, de éppen azért, mert érett felnőttekről van szó - és valószínűleg a nézők, akik bevállalták, szintén azok - szerintem felesleges lett volna egy szex-jelenet - engem valószínűleg bosszantott volna, ahogy a legtöbb sorozatban az öncélú zuhanyzós jelenet is, ami csak a színész felsőtestének megvillantására szolgál (na jó, ma már az is csak megmosolyogtat).
Igen, azon én is sokat tűnődtem, hogy az utolsó utáni jelenetben beszélgetnek-e - én úgy döntöttem nem :-D (szerencsére kis képernyőn nézem, és hiába meresztgettem a szemem). Azt gondolom, hogy Jin Woo azért használta ugyanazokat a "szavakat" a színház utáni üdvözlésnél, mint amiket Mo Eun egykor a Jeju utáni első találkozásnál, mert tiszta lappal akart kezdeni, nyitott szívvel, miután már letette a múlt terheit. Ugyanígy keretet adott a színdarabból vett idézet is, amit Mo Eun az első rész elején még úgy mond el, hogy csak az utolsó mondatnál derül ki, hogy nem a saját gondolatai - mert akár az is lehetne, és tulajdonképpen azzá is válik, amikor a színpadról Jin Woo szemébe nézve mondja el. Így aztán én meggyőztem magam, hogy újrakezdték. E mellett szól az is, hogy egyértelműen hiányoznak egymásnak, elmennek egymás házához, gondolnak egymásra. Viszont egy szakítás után nem kezd el csak úgy levelezni az ember - legalábbis nekem az lenne furcsább. Összességében én is jobban örültem volna egy szívmelengetőbb befejezésnek, egy felszabadító happy endnek, de lehet, hogy épp ezt nem akarták az alkotók - elhitetni, hogy a végén mégis minden rózsaszín.
Nagyon örülök, hogy itt voltál végig a fórumon, jó volt "beszélgetni"!
Ha valaki még nem látta, nagyon merem ajánlani a Call it Love című sorozatot is. Annak idején nagy volt a csábítás, hogy lefordítsam, de épp nem volt időm és láttam, hogy olyan csatorna adja, amin valószínűleg lesz hozzá felirat. Azóta ha jól emlékszem valaki lefordította, tényleg érdemes megnézni!
aprilfiveBeleszerettem ebbe a sorozatba már az elején.
Magával ragadott a hangulata, andalító és nyugalmat árasztó a zenéje,
imádtam a (szó szerint)csendes, visszafogott szereplőket,
és hogy egymást tiszteli-szereti mindenki ebben a sorozatban.
Megkaptuk a választ, miért lett ilyen Jin Woo, mi történt vele,
mit és kit keres Jeju szigetén, hiszen már az első képkockák is arról szóltak,
csak akkor még nem értettük, hogy a szülőházát, és benne az édesanyját.
Jin Woo nem beszél, bár tudna, de a trauma, amiért kisiskolásként kicsúfolták,
egy életre gátolja ebben.
De beszél hozzánk a rajzai és a festményei által!
A párkapcsolati trauma után évekre begubózik, de végül sikerül talpra állnia
és festőművészként ott folytatnia, ahol abbahagyta.
Mo Eun-t mágnesként vonzza Jin Woo nyugodt és kiegyensúlyozott világa
(persze a kedvessége és a jóvágású külső is fontos), egyre jobban megtetszik neki,
bele sem gondolván a kapcsolat hosszútávon előforduló nehézségeibe,
nagy lelkesedéssel és örömmel veti bele magát a kapcsolatba.
Persze előkerül Jin Woo régi barátnője, hogy megakassza ezt a lendületet,
lelassítsa és elgondolkodtassa Mo Eun-t a kapcsolat buktatóiról, a valóság és a rózsaszín köd közötti szakadékról.
Jin Woo tartózkodó, bár vonzza a lány, még jól emlékszik a szakítás fájdalmaira, mégis,
látván a lány lelkesedését, őszinte érdeklődését, lassan megnyílni látszik.
De nem eléggé!
Igazság szerint, éppen a ki nem mondott szavak, és a tisztázatlan korábbi kapcsolat volt az, ami miatt Mo Eun úgy érezte, nem lesz ereje folytatni.
Rájött, hogy mennyire más világ az, ahol hiányoznak a hangok, mennyire más az a kommunikáció, az önkifejezés, a jelbeszéd, amit még nem tanult meg,
rengeteg akadály áll még előtte, és ez milyen fárasztó és frusztráló tud lenni.
Éppen olyan kirekesztettnek érezte magát, mint Jin Woo, és ez megrémítette. "Rettegek"- hogy ez mekkorát szólt!
Jin Woo látta ezt a belső vívódást, és megértette, és ez neki talán még jobban fájt, hiszen átérezte Mo Eun örlődését,
és tudta, el kell engednie a lányt, hiszen nem vezet sehová ha csak sajnálkoznak mindig.
Amikor találkoztak a régi ház előtt, hát az siralmas volt. Mo-Eun-nak fülig érő szájjal kellett volna várnia, ha már egyedül odament.
Én képtelen lettem volna Jin Woo nélkül oda menni. Aztán az a beszélgetés! Csodálom, hogy nem ott szakítottak.
Nagyon megható volt Jin Woo találkozása az édesanyjával, kár, hogy nem utaltak rá később...
Az utolsó részben próbáltak minden szálat elvarrni, ami persze jó, de!
Ilyet még nem csináltam, a 16. rész közben megállítottam a felvételt, megnéztem mennyi idő van még hátra,
mert úgy éreztem, mindjárt vége és mindennel foglalkoztak, csak a 2 főszereplővel nem!
A 15. rész végén meglebegtették, hátha a reptéren találkoznak... az egy nagy csalódás volt.
A végére Seo Kyung-ra is rájött az őszinteségi roham, hamarabb kellett volna.
Tényleg azt hitte, hogy nem hűlt ki az érzés, mégis, mire számított
A színdarab szövege talán egy vallomás akart lenni, hogy próbáljuk meg újra.
Arra várt Mo Eun, hogy az USA-ból hazatérvén Jin Woo eljön, megnézi a darabot és kezdhetik elölről, vagy folytathatják a kapcsolatot?
És ehhez 1 év kellett? Nem haraggal váltak el, miért nem leveleztek egymással...
Most akkor hogy is van? Olyan meghitt, intim együttléteiknek voltunk tanúi, és miután mindkét szereplő igencsak felnőtt,
számomra érthetetlen a szex nélküli "együtt alvás".
Tudom, értem, magázódnak, tartják a távolságot, de könyörgöm, ki hiszi ezt el? Hol van ebben a kapcsolatban a szenvedély?
Két egészséges felnőttről van szó, akiknek évek óta nem volt párkapcsolata.
A legeslegutolsó jelenet végén, amikor a sínek végére érnek és megfordulnak, Jin Woo beszél (jár a szája konkrétan) Mo Eun-hoz
!!! Tud-fog beszélni? Álmodom
Persze hajlamos vagyok a pozitív befejezést elfogadni, hogy folytatják együtt, de ez azért mégsem egyértelmű.
Ahogy az sem, Mo Eun ugyan örökbe fogadott gyerek, de Mo Dam is? Vagy ő a vér szerinti gyereke a szüleinek
Imádtam az (igazi) barátot és a (nagyon normális)szülőket!
Ki jelentette fel a falfestményekért Jin Woo-t?
Remek sorozat volt!
Anyeze, mekkora szerencsénk volt, hogy bevállaltad! Profi munka a javából, köszönöm és gratulálok!
Azon gondolkodtam, hány sorozatot megnéztem, mire jött megint egy ilyen gyöngyszem. Letöltöttem 1080p-ben, véglegesen marad.
Kíváncsi vagyok én is a többiek véleményére, örömmel elolvasom mindenkiét.
A havas erdős képet elfogadnám!
Egyelőre ennyi...
Vyca17@Anyeze, igen én is így látom, gondolom! Mo Eun mindenn mozdulatában benne volt a szeretet, az ölelések, érintések, igyekezett megnyitni Jin Woot és ő lényegesen visszafogottabb volt, nyilván ezt is érthető miért. Néma szerel rózsaszín romantika ez nagyon szép mondat lett és el is mond mindent! Én erre is írtam hogy tetszett, hogy ennyire realisztikus és nem túltolt, mert Jin Woo amellett, hogy hallássérült, azért idősebb is érett férfi és Mo Eun bár fiatalabb, ő is egy helyét kereső érett nő, így ez a szerelem ilyen formában történő megnyilvánulása szerintem tökéletes kivitelezés volt. Két érett sebzett magányos felnőtt szerelme ez. Az idő kapcsán pedig köszönöm az infót segített mert így rájöttem, hol a csúsász nálam. Én azért kavarodtam be mert a reptéres jelenetnél azt hittem már több idő telt el és egyszerre jöttek haza de így tisztul a kép, nagyon köszi!!!
AnyezeKedves Vyca! Köszönöm, hogy leírtad a benyomásaidat, bennem is hasonló érzések kavarogtak. Általában követni szoktam a soompin, hogy milyen a nemzetközi fogadtatás, de most annyira csendes volt a fórum, hogy leszoktam róla. Így nem is tudtam, hogy mások milyennek találták. Mindenesetre tényleg elég felszínes értelmezésre utal Mo Eunt elítélni. A kapcsolatban nagyon sokáig nem kapott "egyenértékű" választ az érzéseire, mindig ő volt a kezdeményező, ő közeledett akkor is, amikor már együtt voltak (érdemes megnézni a mozdulatokat, csókokat) és erre jött a bizonytalanító tényező: Seo Kyung és a nagy szerelem árnyképe. Látni egy fokozatos oldódást Jin Woo-tól, de aztán újra jött a fék, amikor megijedt, hogy Mo Eun is magányossá válik mellette. És igen, az nekem is tetszett, hogy Jin Woo minden kérdésre válaszol, nem kerüli a beszélgetéseket - bár nagyon nem is mélyedt bele (férfiként nem csoda). Nagyon fontos volt az is, hogy nem burkolták a néma szerelmet rózsaszín romantikába. Fontos, hogy mindkét fél küzdelmei megjelentek, félrevezteő és hamis lett volna a kép enélkül. Az időt én is próbálgattam visszafejteni. Valamikor március végén találkoztak Jejun, április végén Szöulban, június végén voltak a tengernél, augusztus végén zárt be Jin Woo kiállítása, kora ősszel szakítottak, pár hét múlva, amikor Mo Eun hazajött a külföldi forgatásról, Jin Woo akkor utazott el az USÁba. Egy év múlva, októberben volt Mo Eun színházi előadása. Remélem ez segít kicsit! Nagyon nem mindegy az sem, hogy tényleg csak pár hónapos kapcsolatról beszélünk.
Vyca17Ez számomra egy igazi műalkotás nem szimplán doráma! Egy igazi remekmű ahol nem csak a szavak de még a csend is beszél és annyi mindent mond annyi mindenre ráébreszt, amialatt néztem végig nyugalmat és békét érztem. Igazi realisztikus ábrázolása ez a szerelemnek, az életnek és a küzdelmeknek. A színészek nagyszerű munkát végeztek, fantasztikus a zenéje, minden annyira a ember szívéhez szól. Az utolsó résztől eltekintve semmi hibát nem tudtam benne találni. SPOILER lehetséges a továbbiakban. Míg az első 15 rész könnyedén lassú és természetes tempóját végig tartotta az utolsó rész nekem kicsit kapkodásnak tűnt, mindent oldjunk meg egyrész alatt és ez nekem nem tett annyira jót a sorozatnak. A 15. rész másodim felétől lett volna idő kicsit jobban a főszereplő párunkra koncentrálni és az ő sorsukat jobban kibontva zárni a történetet de így sem veszt a sorozat értékéből semmit és persze ez saját benyomás. Én kicsit az időben is elvesztem at utolsó epizódnál ahogy ugráltak ide oda. befejezés kapcsán egyéb oldalakon rengeteg negatív kommentet olvastam szomorúan, leginkább Mo Eun kapcsán, miszerint a világ leggonoszabb lelke, hogy így érzett Jin Woo mellett és ez Jin Woo nak nem lehet happy end. Nos ezzel nem tudok azonosulni szerintemm mindkettőjüknek megvolt a maga feladata, tanulnivalója és hibája. Mo Eun saját magát keresgélet és kellett megtalánia, Jin Woonak elengedni a múltat beengedni ami az ajtónál kopogtat, megbocsátani, gyógyulni. Nem tudott könnyen megnyílni Mo Eun felé és idővel tekintve hogy nem átlagos módon kommunikáltak nehézzé váltak a dolgok. De így alakult, ezt érzte egyik és másik ettől nem rosszak, érzésekkel nem vitatkounk és nem ítéljük őket. A kimondott és "nem kimondott" őszinteség bemutatása ez, őklegalább kommunikáltak, a másim tudtára adták a szívnek nehéz érzéseiket is. Sok válságban lévő pár nem tesz ennyit sem és azzal még több kárt okoznak. Eltelt az idő és ők még mindig szerették egymást, és úgy döntöttek szeretnek amíg csak lehet, bármilyen kockázatot fájdalmat vállalva mindenekelőtt szerették egymást. Számomra ez így happy end, mert mindketten a gyógyulást és a továbblépést és a reményteli szebb jövőt választották, hiszen megjárták a közös és külön utat is. Szerintem az élet is inkább ilyen és nőként Mo Eun kétségeit érzéseit is meg tudtam érteni sőt lehet bennem is keletkeztek volna hasonló érzések. Megjegyzés: az ágyban fekvős telefonos jelenet, mikor Jin Woo látta mit mondott Mo Eun szívszaggató volt, olyan nagyon szívszaggató. Amikor pedig Jin Woo Seo Kyungnak mesélt az érzéseiről Mo Eun iránt, hogy reméli urolsó szerelem és szívből jövő talán ezt Mo Eunnek kellett volna mondania és kevesebb félreértés sérelem keletkezik. Nagyon szerettem ezt és remélem sokakhoz eljut, biztos nem egyszer nézős nálam. Igazi gyógyító, lelket simogató alkotás. N
AnyezeNagyon örülök, ha tetszett Nektek a sorozat, jó érzés olvasni a kommenteket! Köszönöm Bori, hogy megnyugtattál, sajnáltam volna, ha azért nem jut el valakihez ennek a szép sorozatnak az üzenete, mert idegenkedik a fordítói stílusomtól. Doridafo köszönjük neked is a kiegészítést. Várom a filmről alkotott véleményeket, aztán majd én is jövök a saját benyomásaimmal
bori51Kedves Anyeze! A végére érve tökéletesen megértettem a magázódás fontosságát, majd a váltás pillanatát és szerepét. Fantasztikus sorozat volt, köszönöm az egyedülálló, magas szinvonalú "közvetítést" .
doridafoElőzmény: 60. üzenet. Kedves Anyze! Köszönöm a fordítást. Igazán jól sikerült, ahogy a korábban látott fordításaidra is elmondhatom ezt. Mivel az elhangzó szinkront is tudom érteni jobbára, ez a megállapításom talán megállja a helyét. Van egy közös ismerősünk, Mikaz, akitől sok jót hallottam a tevékenységedről.
A sorozatban megjelenő egymáshoz való viszonyt jól magyarázod, egyetértek azzal, amit leírtál. Csupán némi kiegészítésként, ha valaki kíváncsi arra, amit a koreai udvariassági szintekről írtam, elérheti itt: [link]
Kata58Nagyon szépen köszönöm ennek a gyönyörű történetnek a fordítását! Szerintem helye volt a magázódásnak, fontos pillanat amikor már tegeződhetnek. Egyébként több sorozatban tényleg nem figyelnek mindig oda az ilyen pillanatokra, pedig ez is jelez egyfajta fordulópontot! Hamarosan lemaratonozom a maradékot! Szép hétvégét mindenkinek! xdddd