ONE: High School Heroes fóruma
Vissza Vissza a fórumokhoz
Lai Ó, és még egy gondolat, de természetesen, miután mindezt elküldtem... Eszembe jutott, hogy erre elfelejtettem reagálni. A kisfiú a kórházban szerintem Yun Gi kistestvére lehet, igen. És bár te még nem tudod, ennyit azért hadd spoilerezzek le légyszi ( ) a következő részből (mert az első részben "utalt" is erre, amikor háborgott a dolgozók miatt), hogy Ui Gyeom apja egy kórházban (?) dolgozik, vagy legalább is kórházakat direkt, vagy indirekt módon "vezet", és még az is lehet, hogy az ő tragikus esetéhez is köze lehet. Mármint a kisfiúéhoz. Sőt, ha tovább megyek, lehet Yun Gi ezt tudja is (vagy fogja). És akkor a közeljövőben még izgibbek lesznek itt a dolgok. De elég dühösnek (?) tűnt, amikor a fiúhoz beszélt és mondta neki, hogy megismert egy hozzá hasonló fiút. Vagy! Az ő testvére is bántalmazás áldozata lett, és ezért vált olyanná Yun Gi is, amilyenné. Talán ezért próbálja ennyire megvédeni Ui Gyeom-ot is. Mert az öccsét nem tudta.
2025.06.15. 15:55:23 Ázsia pontok: 6951 Hozzászólások: 1160
16/16
16/16
Lai Előzmény: 14. üzenet.
Így egyben reagálok, tudom, hogy nagyon sok lesz, de már így is egy egész "scriptet" írtunk ide tényleg! Köszönöm, hogy megosztottad a személyes tapasztalatod és történeted! Nagyon sajnálom!
Az apuka tényleg egy tankönyvi példa a toxikus nevelésre. A nárcisztikus tendenciákon túl ami ijesztőbb, hogy láthatóan hisz is benne, hogy ezzel tesz jót. Olyan mintha a trauma általi nevelés lenne az egyetlen nyelv, amit ismer. De a következő rész első néhány percét látva ez az ember konkrétan mindenkit terrorizál. Gondolok itt most a munkahelyére. Ui Gyeom is tele van komplexusokkal, ott a tehetetlenség, a megfelelési kényszer, a szeretet iránti vágy, de közben már kiépült benne egyfajta önvédelmi távolságtartás is. Az, hogy fizikailag fojtogatja magát, szerintem is lehet akár egy ösztönös ismétlése annak, amit testvére tett (erre nem is gondoltam), vagy egyfajta önmegerősítés is, mintha mindig azt kérdezné, "még mindig itt vagyok? még mindig élek? még mindig én vagyok?". Egy dolog viszont szerintem megkérdőjelezhetetlen, hogy az apjuk miatt halhatott meg a tesója. Szegényem meg nem csak egy bántalmazott fiú, aki próbál túlélni, hanem olyasvalaki, aki egyszerre próbálja megőrizni önmagát, miközben közben el is veszítette azt, még mielőtt igazán kialakulhatott volna. Egy fiú, akinek férfivé kellene válnia, de nincs mit lemásolnia, csak egy rideg, hataloméhes apa torz tükörképét. Az anyja ott van, de nincs jelen. A bátyja meghalt, de él a Walkman-en át. Ami tulajdonképpen egy utolsó kapcsolat a bátyhoz, egy mentális menedék, ahol újra otthont lelhet egy másik világban. Kicsit olyan, mint egy hangos napló, amit csak ő hallgat, egy privát gyászfeldolgozás. Akkor a példaképek vagy elérhetetlenek, vagy elnémultak, a testi küzdelem pedig az "én" újraépítése. A legszívszorítóbb talán nem is a verés, hanem az, ahogy hallgatnak. Ahogy mindenki próbál elbeszélni a fájdalom mellett. Ezért olyan elementáris, mikor valaki végre szól, akár egy bocsánatkérés az anyjától, akár egy pillantás a másikra, amiben van egy kis megértés. Mert ezek az első kis rései annak a falnak, amit a trauma húzott fel közéjük. Az anyuka is egy áldozat, aki vagy nem tud, vagy nem mer másképp cselekedni, mert ő is úgy tanulta: ha nem tudsz segíteni, legalább ne súlyosbítsd. Ezért próbálja elnyomni a fájdalmat például a háttérzajjal, pedig valójában lehet nem is a fiát akarja megvédeni, hanem saját magát.
A három fiú egyébként tök jó képet ad arra a kérdésre, hogy mi történik egy fiatal fiúval, ha senki sem tanítja meg, hogyan dolgozza fel a fájdalmát? Yun Gi választása a visszafogott erő és felelősség, Seung Jun még keresi, merjen-e mást választani, mint amit tanult, Ui Gyeom pedig még csak most tanulja, hogy a fájdalmat nem csak elrejteni lehet. Yun Gi karakterében az a legérdekesebb, hogy ő maga is tele van haraggal és fájdalommal, mégis döntésből kontrollálja ezt. Nem azért nem üt azonnal, mert gyenge, hanem mert ért valamit a következményekből. Ő már túl van egyfajta határátlépésen, és most folyamatosan lavírozik a túlélés és az integritás megőrzése között. A tetőn például nem hősködik, nem ment meg senkit, nem avatkozik be teátrálisan, de nem fordul el. Seung Jun az szerintem is, akiben a legtöbb lehetőség van a változásra. Ő az, aki még ingadozik. Látjuk, hogy része egy brutális közegnek, mégis benne van a küzdelem, a belső kétely. A végén pedig amikor nem akarja megütni Ui Gyeom-ot, az nem csak ellenszegülés, hanem egy első kísérlet arra, hogy ő másképp is dönthet. Érdekes módon ő az, aki talán a legtöbbet tanulhat Ui Gyeom szenvedéséből. Nem együttérzésből, hanem mert valami benne is rezonál vele, mintha önmagát látná benne (?), csak egy másik időpillanatban. Ui Gyeom meg nem akar senkit megmenteni és nem keres társakat. Ő szégyelli, hogy segítségre szorul. Nála nem is az a lényeg, hogy megtörik-e, hanem hogy engedjen-e valakit oda, ahol már rég össze van törve.
A repülő az én olvasatomban is az elvágyódás szimbóluma. Egy olyan világé, ami nem szabja meg, mikor kell hazaérned, nem követeli meg, hogy tökéletes legyél, és ahol nem az határoz meg, hogy az apád szerint mire vagy képes.. Szóval egy elérhetetlen távolság, a szökés "metaforája". De ő a földön van, lehorgonyozva egy olyan életbe, amit nem választott (elnyomó apa, tétova anya, saját magát marcangoló belső világ). A repülőgép viszont szabadság, döntés és irányítás, egy lehetőség, hogy innen el lehet menni, akár fizikailag, akár fejben, akár érzelmileg. Dea ztán még arra is gondoltam, hogy lehet, hogy egy önhipnózis, hogy vágyik arra, hogy egyszer majd ő is irányíthassa, merre tart (mintha közben azt kérdezné, milyen lehet, ha nem mások mondják meg, merre menjek?). Vagy mintha a tekintetével nem csak követné a gépet, hanem "belekapaszkodna" és azt mondaná, "ha ott lennék, senki sem érne utol". Akkor lehet, hogy a bátyja emléke ez is, és hozzá is kötődik. Nem feltétlenül egy konkrét élmény miatt, lehet, hogy együtt néztek gépeket, vagy a bátyja akart elmenni valahova. De lehet szimbóluma annak is, amit Ui Gyeom elveszített vele együtt, a hitet abban, hogy van kiút. Ebből kiindulva akkor nem menekülés, hanem elbúcsúzás ("ott megy el valaki, akit már nem érhetek utol"). Nem tudom, de nagyon tetszik, hogy ezeken ennyit lehet gondolkodni, és imádom, hogy Te mindig vevő vagy erre! Mert én állandóan ezen gondolkozom, hogy egy-egy jelenet vagy apró tárgy, eszköz stb., mit jelenthet. Kicsit úgy érzem magam néha, mint a középiskolás éveimben irodalomórán: mire gondolhatott a költő?
És nagyon köszönöm, örülök, hogy tetszik a fordítás! Ilyenkor igyekszem teljesen belebújni a karakterek bőrébe, mintha egy jelmezt húznék magamra, hogy minél hitelesebben tudjam visszaadni a stílusukat vagy éppen egy-egy viccet.
Így egyben reagálok, tudom, hogy nagyon sok lesz, de már így is egy egész "scriptet" írtunk ide tényleg! Köszönöm, hogy megosztottad a személyes tapasztalatod és történeted! Nagyon sajnálom!
Az apuka tényleg egy tankönyvi példa a toxikus nevelésre. A nárcisztikus tendenciákon túl ami ijesztőbb, hogy láthatóan hisz is benne, hogy ezzel tesz jót. Olyan mintha a trauma általi nevelés lenne az egyetlen nyelv, amit ismer. De a következő rész első néhány percét látva ez az ember konkrétan mindenkit terrorizál. Gondolok itt most a munkahelyére. Ui Gyeom is tele van komplexusokkal, ott a tehetetlenség, a megfelelési kényszer, a szeretet iránti vágy, de közben már kiépült benne egyfajta önvédelmi távolságtartás is. Az, hogy fizikailag fojtogatja magát, szerintem is lehet akár egy ösztönös ismétlése annak, amit testvére tett (erre nem is gondoltam), vagy egyfajta önmegerősítés is, mintha mindig azt kérdezné, "még mindig itt vagyok? még mindig élek? még mindig én vagyok?". Egy dolog viszont szerintem megkérdőjelezhetetlen, hogy az apjuk miatt halhatott meg a tesója. Szegényem meg nem csak egy bántalmazott fiú, aki próbál túlélni, hanem olyasvalaki, aki egyszerre próbálja megőrizni önmagát, miközben közben el is veszítette azt, még mielőtt igazán kialakulhatott volna. Egy fiú, akinek férfivé kellene válnia, de nincs mit lemásolnia, csak egy rideg, hataloméhes apa torz tükörképét. Az anyja ott van, de nincs jelen. A bátyja meghalt, de él a Walkman-en át. Ami tulajdonképpen egy utolsó kapcsolat a bátyhoz, egy mentális menedék, ahol újra otthont lelhet egy másik világban. Kicsit olyan, mint egy hangos napló, amit csak ő hallgat, egy privát gyászfeldolgozás. Akkor a példaképek vagy elérhetetlenek, vagy elnémultak, a testi küzdelem pedig az "én" újraépítése. A legszívszorítóbb talán nem is a verés, hanem az, ahogy hallgatnak. Ahogy mindenki próbál elbeszélni a fájdalom mellett. Ezért olyan elementáris, mikor valaki végre szól, akár egy bocsánatkérés az anyjától, akár egy pillantás a másikra, amiben van egy kis megértés. Mert ezek az első kis rései annak a falnak, amit a trauma húzott fel közéjük. Az anyuka is egy áldozat, aki vagy nem tud, vagy nem mer másképp cselekedni, mert ő is úgy tanulta: ha nem tudsz segíteni, legalább ne súlyosbítsd. Ezért próbálja elnyomni a fájdalmat például a háttérzajjal, pedig valójában lehet nem is a fiát akarja megvédeni, hanem saját magát.
A három fiú egyébként tök jó képet ad arra a kérdésre, hogy mi történik egy fiatal fiúval, ha senki sem tanítja meg, hogyan dolgozza fel a fájdalmát? Yun Gi választása a visszafogott erő és felelősség, Seung Jun még keresi, merjen-e mást választani, mint amit tanult, Ui Gyeom pedig még csak most tanulja, hogy a fájdalmat nem csak elrejteni lehet. Yun Gi karakterében az a legérdekesebb, hogy ő maga is tele van haraggal és fájdalommal, mégis döntésből kontrollálja ezt. Nem azért nem üt azonnal, mert gyenge, hanem mert ért valamit a következményekből. Ő már túl van egyfajta határátlépésen, és most folyamatosan lavírozik a túlélés és az integritás megőrzése között. A tetőn például nem hősködik, nem ment meg senkit, nem avatkozik be teátrálisan, de nem fordul el. Seung Jun az szerintem is, akiben a legtöbb lehetőség van a változásra. Ő az, aki még ingadozik. Látjuk, hogy része egy brutális közegnek, mégis benne van a küzdelem, a belső kétely. A végén pedig amikor nem akarja megütni Ui Gyeom-ot, az nem csak ellenszegülés, hanem egy első kísérlet arra, hogy ő másképp is dönthet. Érdekes módon ő az, aki talán a legtöbbet tanulhat Ui Gyeom szenvedéséből. Nem együttérzésből, hanem mert valami benne is rezonál vele, mintha önmagát látná benne (?), csak egy másik időpillanatban. Ui Gyeom meg nem akar senkit megmenteni és nem keres társakat. Ő szégyelli, hogy segítségre szorul. Nála nem is az a lényeg, hogy megtörik-e, hanem hogy engedjen-e valakit oda, ahol már rég össze van törve.
A repülő az én olvasatomban is az elvágyódás szimbóluma. Egy olyan világé, ami nem szabja meg, mikor kell hazaérned, nem követeli meg, hogy tökéletes legyél, és ahol nem az határoz meg, hogy az apád szerint mire vagy képes.. Szóval egy elérhetetlen távolság, a szökés "metaforája". De ő a földön van, lehorgonyozva egy olyan életbe, amit nem választott (elnyomó apa, tétova anya, saját magát marcangoló belső világ). A repülőgép viszont szabadság, döntés és irányítás, egy lehetőség, hogy innen el lehet menni, akár fizikailag, akár fejben, akár érzelmileg. Dea ztán még arra is gondoltam, hogy lehet, hogy egy önhipnózis, hogy vágyik arra, hogy egyszer majd ő is irányíthassa, merre tart (mintha közben azt kérdezné, milyen lehet, ha nem mások mondják meg, merre menjek?). Vagy mintha a tekintetével nem csak követné a gépet, hanem "belekapaszkodna" és azt mondaná, "ha ott lennék, senki sem érne utol". Akkor lehet, hogy a bátyja emléke ez is, és hozzá is kötődik. Nem feltétlenül egy konkrét élmény miatt, lehet, hogy együtt néztek gépeket, vagy a bátyja akart elmenni valahova. De lehet szimbóluma annak is, amit Ui Gyeom elveszített vele együtt, a hitet abban, hogy van kiút. Ebből kiindulva akkor nem menekülés, hanem elbúcsúzás ("ott megy el valaki, akit már nem érhetek utol"). Nem tudom, de nagyon tetszik, hogy ezeken ennyit lehet gondolkodni, és imádom, hogy Te mindig vevő vagy erre! Mert én állandóan ezen gondolkozom, hogy egy-egy jelenet vagy apró tárgy, eszköz stb., mit jelenthet. Kicsit úgy érzem magam néha, mint a középiskolás éveimben irodalomórán: mire gondolhatott a költő?
És nagyon köszönöm, örülök, hogy tetszik a fordítás! Ilyenkor igyekszem teljesen belebújni a karakterek bőrébe, mintha egy jelmezt húznék magamra, hogy minél hitelesebben tudjam visszaadni a stílusukat vagy éppen egy-egy viccet.
2025.06.15. 15:48:59 Ázsia pontok: 6951 Hozzászólások: 1160
15/16
15/16
GTO @Lai! Esküszöm, hogy szerelmes lettem Yun Gi-ba!!!! Nem baj, ha te is, majd osztozunk rajta Viccet félretéve, igazad van abban, hogy próbálja magát visszafogni minden verekedős helyzetben. Amúgy nem iskolatáskával jár, hanem edző táskával a suliba Az elején a lépcsőnél élvezi is, meg bosszankodik is, hogy "ezt nem így kell csinálni", a tetőri jelenetnél a szöszi és néma Bob mellett egyedül ő áll határozottan, szemrebbenés nélkül, minden egyes ütést nézve, amit szegény Seung Jun kap. Most már nagyon kívncsi vagyok arra is, hogy hogyan halt meg Eui Gyeom bátyja. Csak tipp, hogy öngyilkos lett és felakasztotta magát és ezért fojtogatja magát Eui Gyeom is. Ez tényleg csak tipp. Ahogy arra is nagyon kíváncsi vagyok, miért nézi meg mindig az éppen felszálló repülőgépet? A szabadságot jelentené számára? Vagy a pilóta szakma érdekelné? Jó, ez utóbbi nem biztos. Az elvágyódás talán mindenképp. S közben gondokodtam rajta, hogy a srácnak megeshet bipoláris hangulatzavara van inkább, ez egy hosszan tartó depressziós állapot, az önkínzás is beletartozik, a mélabús tekintet, a hangulatingadozás, düh, agresszió, fizikai erőszak, csak ezek némelyike jellemzi a borderline személyiségzavart is, de megeshet ez is, az is a srác. Mindenképpen a szülők, különösen az apuka a hibásak. Mindjárt rátérek, de előbb az anyjára. Végre beismerte, amiért sajnálja, hogy (érzelmileg) nem volt ott a bátyja halála után mellette. Ugyanakkor Eui Gyeom már nem is igényli az anyja támogatását, sem a szeretetét (vagy ha igényli, tudja, hogy úgysem számíthat rá), ezért sem akar még beszélgetni sem vele. Látta és érezte, hogy a múltban az anyja eltávolodott tőle, így ő is ezt tette. De ki tudja, talán a kapcsolatuk még jó irányba megváltozhat. Le a kalappal a készítők előtt, nagyon szépen megmutatták, hogy mi váltja ki a pánikrohamot egy embernél és az miként zajlik le. Apám hirtelen halála után én is kaptam párszor ilyet és tényleg azt hittem, hogy megfulladok, de legalább is elájulok, s nálam is a mai napig, ha már nem is a pánikroham, de elfog a sírás, ha valamiről ő eszembe jut. De nyilván az anyát nagyon megrázta nagyobbik fia halála, s elég volt meglátnia egy súlyos sérültet, hogy újra előhozza benne a fájdalmas emlékeket. Nagyon egy ijesztő állapot a pánikroham. Az apuka nem normális. Valószínűleg az ő apja sem volt az, a szüleitől kapott sémákat magával vitte a saját házasságába. Tudod ez a, ha nekem is rossz gyermekkorom volt, akkor az én gyerekeimnek is legyen az. Szóval ez a tipikus "nem vághatsz a szavamba", "neked kell a legjobbnak lenned, nem hibázhatsz", a tökéletességre való törekvés mind arra utal, hogy kemény gyermekkora volt és nem tudta feldolgozni a traumáit. Amikor valaki áldozat lesz, de ezt nem ismeri el, hogy ő áldozat, hanem áldozatból bántalmazóvá válik, mint Byeom Seok a Weak Hero első évadában. Kegyetlenül bánik a fiával, az a bámulása, merev tekintete a sérült fiára a kórházban, azt akarta vele éreztetni, hoyg nem lehetsz még beteg sem, nem sérülhetsz meg (ezt mondta is), szó szerint szégyellnie kell a fiának magát, amiért megsérült, s nem rendelkezhet a fia a saját teste felett, nem hozhat önálló döntéseket sem. Ezért mondogatta azt Eui Gyeom, hogy ő megy a korrepetálásra, mert tudta jól, még ha meg is sérült, neki akkor is tanulnia kell, mert ez az apja óhaja. S még a végére, akit Yun Gi meglátogatott a kórházban, az az öccse? Vagy egy barátja? S vajon mi lett vele? A dumáját nagyon bírom a srácnak, nagyon hitelesen fordítasz Lai Szuper vagy! Seung Jun amúgy kezd szimpatikus lenni. Kicsit olyan érzésem volt, amikor végén a bátyjának (?) ellenkezett, hogy "én ezt a srácot biztos nem ütöm meg". Tudta, hogy mire képes Eui Gyeom, másrészt megszánta őt, főleg miután az anyukájával beszélgetett. -Vagy titokban elkezdte csodálni a srácot harci képességeiért. Bár ki tudja? Bocsánat, szeretek így elmélkedni. Köszönöm a 2. rész fordítását, tényleg nagyon élveztem!
2025.06.15. 11:14:35 Ázsia pontok: 1909 Hozzászólások: 570
114/16
114/16
GTO Előzmény: 11. üzenet.
Nagyon tetszik az okfejtésed @Lai! No meg az is, amit Yun Gi-ról írtál Nagyon jó meglátás!
Nekem is az a tippem, hogy sajnos a bátyja már nem él. Viszont Ui Gyeom is bántalmazza magát (fojtogatja a nyakát), ami a borderline személyiségzavaros emberekre jellemző. Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy a történetírók utána járnak e a különböző személyiségzavaroknak és egyéb más mentális zavaroknak és aszerint formálják meg a karaktereiket, illetve a bántalmazók viselkedésének is, vagy személyes tapasztalat, de nem tudják, hogy mi ez. Sajnos Ui Gyeom apukája ahogyan bánik a fiával, az már bántalmazás. Sajnos a köztudatban főleg a szexuális és fizikai bántalmazás maradt meg, viszont ott van még a verbális és érzelmi bántalmazás is, amelyekről nagyon sokan nem tudnak. Én sem tudtam róluk, holott jó sokáig az elszenvedője voltam. Szóval az apuka bántalmazása abban mutatkozik meg, hogy szándékosan olyan szavakat használ, amelyekkel kritizálja, sértegeti, megalázza, fenyegeti a fiát. Például leszidja őt, de egyben kritizálja is az elrontott matek példa miatt (mi az, hogy nem tudod megoldani - ez bűntudatkeltés is), majd amikor jól megoldja, akkor "megdicséri", hogy na megy ez neki. Ugyanakkor fenyegeti is a fiát, hogy időben érjen oda az egyetemi előkészítő órákra, a próbavizsgáját tökéletesen oldja meg, otthonról ne késsen el, mindig időben érjen haza. Az apukának valamilyen zavara van. Lehet akár nárcizmus is, ők látják magukat tökéletesnek, s a gyereküktől is elvárják ezt a tökéletességet. Mivel ők maguk tévedhetetlenek, mindent jól csinálnak (még akkor is, ha nem), a gyereküknek is mindent jól kell csinálniuk. Az érzelmi bántalmazás során a bántalmazó szándékosan okoz lelki fájdalmat és szenvedést az áldozatának. Láthatjuk a sorozatban Ui Gyem mennyire szenved attól az egésztől, amit az apja ráerőltet. Meg ugye a felesége is. Számára az egyetlen mentsvára, menekülése egyelőre a bátyja walkmanje. S ahogyan te is nagyon szépen írtad, majd jön a verekedés, ami a traumafeldolgozás eszköze lesz. Remélem a jó irányban. Mert ugye traumát feldolgozni szakemberrel lehetne a legjobban, de ez a sorozat nem erről szól, hanem mint írtad, neki a harc lesz valószínűleg az egyik legnagyobb segítsége.
Valóban nagyon hasonlít a 3 sorozat egymásra, s pont a minap olvastam egy kommentet arról, hogy a kamasz-szülői viszony pont ebben a sorozatban, One: High School Heroes-ban mutatkozik meg a legjobban. S még eszembe jutott Ui Gyeom anyukája, ugyanis nagyon érdekes volt, amikor felhangosította a tévét. Mintha ezzel akarta volna megakadályozni azt, hogy a férje leszidja a fiát, amit ő is egy újabb traumaként élne át. Kisgyerekeknél gyakran megfigyelhető, hogy amikor a szülő felemeli a hangját velük szemben, vagy a szülők veszekednek, akkor elkezdenek hangosan akár értelmetlenségeket kiabálni, esetleg énekelni. Amolyan hárító-védekező mechanizmus ez. A kérdésedre a válasz, hogy lesz-e más választása főhősünknek: ha az apját nézem, akkor remélem, hogy lesz és helyre rakja őt és nem hagyja magát, és az anyjával karöltve lelépnek tőle (s alkalmazzák a no contact-ot), ha pedig a diáktársait nézzük, reménykedjünk benne, hogy ott is lesz Tök jó, hogy egy teljesen más forgatókönyvet írunk közben
Nagyon tetszik az okfejtésed @Lai! No meg az is, amit Yun Gi-ról írtál Nagyon jó meglátás!
Nekem is az a tippem, hogy sajnos a bátyja már nem él. Viszont Ui Gyeom is bántalmazza magát (fojtogatja a nyakát), ami a borderline személyiségzavaros emberekre jellemző. Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy a történetírók utána járnak e a különböző személyiségzavaroknak és egyéb más mentális zavaroknak és aszerint formálják meg a karaktereiket, illetve a bántalmazók viselkedésének is, vagy személyes tapasztalat, de nem tudják, hogy mi ez. Sajnos Ui Gyeom apukája ahogyan bánik a fiával, az már bántalmazás. Sajnos a köztudatban főleg a szexuális és fizikai bántalmazás maradt meg, viszont ott van még a verbális és érzelmi bántalmazás is, amelyekről nagyon sokan nem tudnak. Én sem tudtam róluk, holott jó sokáig az elszenvedője voltam. Szóval az apuka bántalmazása abban mutatkozik meg, hogy szándékosan olyan szavakat használ, amelyekkel kritizálja, sértegeti, megalázza, fenyegeti a fiát. Például leszidja őt, de egyben kritizálja is az elrontott matek példa miatt (mi az, hogy nem tudod megoldani - ez bűntudatkeltés is), majd amikor jól megoldja, akkor "megdicséri", hogy na megy ez neki. Ugyanakkor fenyegeti is a fiát, hogy időben érjen oda az egyetemi előkészítő órákra, a próbavizsgáját tökéletesen oldja meg, otthonról ne késsen el, mindig időben érjen haza. Az apukának valamilyen zavara van. Lehet akár nárcizmus is, ők látják magukat tökéletesnek, s a gyereküktől is elvárják ezt a tökéletességet. Mivel ők maguk tévedhetetlenek, mindent jól csinálnak (még akkor is, ha nem), a gyereküknek is mindent jól kell csinálniuk. Az érzelmi bántalmazás során a bántalmazó szándékosan okoz lelki fájdalmat és szenvedést az áldozatának. Láthatjuk a sorozatban Ui Gyem mennyire szenved attól az egésztől, amit az apja ráerőltet. Meg ugye a felesége is. Számára az egyetlen mentsvára, menekülése egyelőre a bátyja walkmanje. S ahogyan te is nagyon szépen írtad, majd jön a verekedés, ami a traumafeldolgozás eszköze lesz. Remélem a jó irányban. Mert ugye traumát feldolgozni szakemberrel lehetne a legjobban, de ez a sorozat nem erről szól, hanem mint írtad, neki a harc lesz valószínűleg az egyik legnagyobb segítsége.
Valóban nagyon hasonlít a 3 sorozat egymásra, s pont a minap olvastam egy kommentet arról, hogy a kamasz-szülői viszony pont ebben a sorozatban, One: High School Heroes-ban mutatkozik meg a legjobban. S még eszembe jutott Ui Gyeom anyukája, ugyanis nagyon érdekes volt, amikor felhangosította a tévét. Mintha ezzel akarta volna megakadályozni azt, hogy a férje leszidja a fiát, amit ő is egy újabb traumaként élne át. Kisgyerekeknél gyakran megfigyelhető, hogy amikor a szülő felemeli a hangját velük szemben, vagy a szülők veszekednek, akkor elkezdenek hangosan akár értelmetlenségeket kiabálni, esetleg énekelni. Amolyan hárító-védekező mechanizmus ez. A kérdésedre a válasz, hogy lesz-e más választása főhősünknek: ha az apját nézem, akkor remélem, hogy lesz és helyre rakja őt és nem hagyja magát, és az anyjával karöltve lelépnek tőle (s alkalmazzák a no contact-ot), ha pedig a diáktársait nézzük, reménykedjünk benne, hogy ott is lesz Tök jó, hogy egy teljesen más forgatókönyvet írunk közben
2025.06.12. 12:55:23 Ázsia pontok: 1909 Hozzászólások: 570
113/16
113/16
Lai Előzmény: 7. üzenet.
@Xtrombita nem veszem, ennek a sorozatnak a befejezése után azokra kerül majd sor, és mindent szépen befejezek!
@Xtrombita nem veszem, ennek a sorozatnak a befejezése után azokra kerül majd sor, és mindent szépen befejezek!
2025.06.11. 23:36:39 Ázsia pontok: 6951 Hozzászólások: 1160
12/16
12/16
Lai Előzmény: 4. üzenet.
Yun Gi tényleg rejtélyes karakter, és teljesen érthető a gyanúd, nem úgy tűnik, mint aki csak nézőként szemléli az eseményeket. Egyes jelenetekben mintha tudatosan visszafogná magát. Sokkal rétegzettebb, mint első pillantásra tűnik. Mintha szándékosan alábecsültetné magát a környezetével. És ez a visszafogottság szerintem nem gyávaság, hanem tudatosság. Lehet, hogy nagyon is jól tudja, mire képes, és éppen ezért nem akar feleslegesen konfliktusba kerülni. Az ilyen csendes, fegyelmezett karakterek sokszor jóval veszélyesebbek, mint a hangosan vagánykodók. A dumáit meg nagyon bírom!
Az ilyen szülői dinamikák pedig, mint például a nárcizmus, kontrollvágy, érzelmi éretlenség olyan láthatatlan börtönök, amikből alig lehet kitörni. És iszonyatos, hogy egy középiskolásnak nem elég az iskolai stressz, hanem még otthon is állandó készenlétben kell lennie, alkalmazkodni, kerülni, hallgatni, tűrni. Valószínűleg nála a verekedés egy traumafeldolgozás eszköze lesz majd, ezt én is így látom. Minden düh, minden küzdelem, minden ellenállás a történetben az apjával szembeni bántalmazásból indulhat ki, illetve a bátyja is 1000%, hogy közrejátszik, aki gondolom már nincs köztük (kíváncsi vagyok, hogy miért. Szerintem öngyilkos lett az apjuk miatt, de ez csak egy első megérzéses tipp). Aztán gondolom Ui Gyeom majd nem csak verekedni "tanul meg" a történet során, hanem megérti majd, hogy mi az, amit soha nem akar továbbadni másoknak.
Engem a Weak Hero-ra és a Study Group-ra emlékeztet nagyon! Pedig már 2023-ban befejezték a forgatását, csak most került még csak képernyőre. A SG forgatása pedig 2025-ben fejeződött be, úgyhogy nem is tudta volna lemásolni. Mindenesetre durva a hasonlóság a három sori között még a karakterek szempontjából is. Bár én nem bánom. Mindet imádom.
Nagyon köszönöm a kedves szavaitokat a fordítással kapcsolatban is! Igyekszem átadni a sorok között megbújó érzéseket, és mindig öröm, amikor ez valakihez így eljut. A 2. rész már készül, és nagyon örülök, hogy ilyen türelmes és lelkes nézők vannak itt, mint Ti!
Yun Gi tényleg rejtélyes karakter, és teljesen érthető a gyanúd, nem úgy tűnik, mint aki csak nézőként szemléli az eseményeket. Egyes jelenetekben mintha tudatosan visszafogná magát. Sokkal rétegzettebb, mint első pillantásra tűnik. Mintha szándékosan alábecsültetné magát a környezetével. És ez a visszafogottság szerintem nem gyávaság, hanem tudatosság. Lehet, hogy nagyon is jól tudja, mire képes, és éppen ezért nem akar feleslegesen konfliktusba kerülni. Az ilyen csendes, fegyelmezett karakterek sokszor jóval veszélyesebbek, mint a hangosan vagánykodók. A dumáit meg nagyon bírom!
Az ilyen szülői dinamikák pedig, mint például a nárcizmus, kontrollvágy, érzelmi éretlenség olyan láthatatlan börtönök, amikből alig lehet kitörni. És iszonyatos, hogy egy középiskolásnak nem elég az iskolai stressz, hanem még otthon is állandó készenlétben kell lennie, alkalmazkodni, kerülni, hallgatni, tűrni. Valószínűleg nála a verekedés egy traumafeldolgozás eszköze lesz majd, ezt én is így látom. Minden düh, minden küzdelem, minden ellenállás a történetben az apjával szembeni bántalmazásból indulhat ki, illetve a bátyja is 1000%, hogy közrejátszik, aki gondolom már nincs köztük (kíváncsi vagyok, hogy miért. Szerintem öngyilkos lett az apjuk miatt, de ez csak egy első megérzéses tipp). Aztán gondolom Ui Gyeom majd nem csak verekedni "tanul meg" a történet során, hanem megérti majd, hogy mi az, amit soha nem akar továbbadni másoknak.
Engem a Weak Hero-ra és a Study Group-ra emlékeztet nagyon! Pedig már 2023-ban befejezték a forgatását, csak most került még csak képernyőre. A SG forgatása pedig 2025-ben fejeződött be, úgyhogy nem is tudta volna lemásolni. Mindenesetre durva a hasonlóság a három sori között még a karakterek szempontjából is. Bár én nem bánom. Mindet imádom.
Nagyon köszönöm a kedves szavaitokat a fordítással kapcsolatban is! Igyekszem átadni a sorok között megbújó érzéseket, és mindig öröm, amikor ez valakihez így eljut. A 2. rész már készül, és nagyon örülök, hogy ilyen türelmes és lelkes nézők vannak itt, mint Ti!
2025.06.11. 23:31:31 Ázsia pontok: 6951 Hozzászólások: 1160
11/16
11/16
Lai Előzmény: 9. üzenet.
A verekedés témáját sok sorozat nem feltétlenül a morális ítélkezés szándékával mutatja be, hanem inkább egyfajta túlélési mechanizmusként, vagy épp a belső káosz megjelenítéseként. Nem mindig az a cél, hogy a néző helyesnek lássa, amit a főhős tesz, néha éppen az a lényeg, hogy kényelmetlenül érezzük magunkat tőle, hogy szembesüljünk vele, valami nincs rendben. A szülői bántalmazás például gyakran nem is nyílt, hanem burkolt, és a sorozatok sokszor "kódolva" adják át. Itt is valójában sosem láttuk, hogy az apja bántalmazza Ui Gyeom-ot, mégis szinte egyértelmű. Nem mindig az a cél, hogy a néző konkrétan felismerje ezt az állapotot, hanem hogy érzelmileg átélje, amit a szereplő. Ezért lehet az, hogy néha egy ki nem mondott félmondat (pl. az anyja szorongáscsökkentője (?), vagy ki tudja milyen gyógyszere) többet mesél el, mint egy drámai monológ. Az a jó, hogy a mai sorozatok egyre gyakrabban keverik a szupererős karaktereket emberi gyengeségekkel, mintha az egész műfaj is keresné az egyensúlyt. Már nem elég, ha valaki csak harcolni tud, egyre inkább elvárás, hogy belül is legyen valami törés. És ez szerintem jó irány. A nézők is felnőttek a történetekhez, egyre többen kíváncsiak nemcsak arra, hogy "ki győz" hanem arra is, hogy "miért olyan, amilyen". A szülői minták kérdéséhez pedig egy újabb gondolat. Ezek azt is próbálják megmutatni, hogy a generációs traumák hogyan öröklődnek. És hogy milyen nehéz ezeket megszakítani. Mert nemcsak az apa bántalmazó természete rombol, hanem az is, hogy az anya már feladta a harcot. A gyerek meg ott van középen, két kudarc között, és neki kéne valami új irányt találni.
Szóval önvédelem, harag, gyógyulás, minden benne van ebben a sorozatban is. De lehet, hogy nem az a kérdés, hogy "igaza van-e" a főhősnek, amikor üt, hanem az, hogy lesz-e más választása legközelebb?
A verekedés témáját sok sorozat nem feltétlenül a morális ítélkezés szándékával mutatja be, hanem inkább egyfajta túlélési mechanizmusként, vagy épp a belső káosz megjelenítéseként. Nem mindig az a cél, hogy a néző helyesnek lássa, amit a főhős tesz, néha éppen az a lényeg, hogy kényelmetlenül érezzük magunkat tőle, hogy szembesüljünk vele, valami nincs rendben. A szülői bántalmazás például gyakran nem is nyílt, hanem burkolt, és a sorozatok sokszor "kódolva" adják át. Itt is valójában sosem láttuk, hogy az apja bántalmazza Ui Gyeom-ot, mégis szinte egyértelmű. Nem mindig az a cél, hogy a néző konkrétan felismerje ezt az állapotot, hanem hogy érzelmileg átélje, amit a szereplő. Ezért lehet az, hogy néha egy ki nem mondott félmondat (pl. az anyja szorongáscsökkentője (?), vagy ki tudja milyen gyógyszere) többet mesél el, mint egy drámai monológ. Az a jó, hogy a mai sorozatok egyre gyakrabban keverik a szupererős karaktereket emberi gyengeségekkel, mintha az egész műfaj is keresné az egyensúlyt. Már nem elég, ha valaki csak harcolni tud, egyre inkább elvárás, hogy belül is legyen valami törés. És ez szerintem jó irány. A nézők is felnőttek a történetekhez, egyre többen kíváncsiak nemcsak arra, hogy "ki győz" hanem arra is, hogy "miért olyan, amilyen". A szülői minták kérdéséhez pedig egy újabb gondolat. Ezek azt is próbálják megmutatni, hogy a generációs traumák hogyan öröklődnek. És hogy milyen nehéz ezeket megszakítani. Mert nemcsak az apa bántalmazó természete rombol, hanem az is, hogy az anya már feladta a harcot. A gyerek meg ott van középen, két kudarc között, és neki kéne valami új irányt találni.
Szóval önvédelem, harag, gyógyulás, minden benne van ebben a sorozatban is. De lehet, hogy nem az a kérdés, hogy "igaza van-e" a főhősnek, amikor üt, hanem az, hogy lesz-e más választása legközelebb?
2025.06.11. 23:25:07 Ázsia pontok: 6951 Hozzászólások: 1160
10/16
10/16
GTO Előzmény: 5. üzenet.
@gustty Szerintem nem is akarnak látni más megoldást a filmkészítők, illetve a webregényírók. Azt látják, hogy a verekedésben van a biznissz, ez kell a népnek. Viszont, ha ezt önvédelemből teszi a főhős, önvédelemből verekszik, az már más. Hiszen a saját testi épségét védi meg. Pl. a Boyhood című sorozat második fele pont ezért nem tetszett, mert a főszereplő bosszút állt és laposra verte a bántalmazóit. A Weak Hero-ban (az 1. évadban) Shi Eun-ban elszakadt a cérna, miután Su Ho kómába esett, hiába kérte Byeom Seok-ot és a társait, hogy fejezzék már be a zaklatásukat, a 2. évadban pedig tényleg nagyon nem akart verekedni, de önvédelemből mégis muszáj volt neki, kivéve a végén a nagy csatánál. Viszont a szándékos emberveréssel nem értek egyet, amikor a főhős elver mindenkit, hogy ezzel fitogtassa erejét. Nem tudom miként alakul ez a sorozat, nem nézem előre, s remélem, ha spoilerezel, azt elrejtve teszed, mert én nem akarom előre tudni mi lesz benne. Mindenesetre főhősünk erősen traumatizált az apja verbális és érzelmi bántalmazása miatt, így nem csodálom, hogy feléledt benne az eddig szunnyadó harci kedve.
@gustty Szerintem nem is akarnak látni más megoldást a filmkészítők, illetve a webregényírók. Azt látják, hogy a verekedésben van a biznissz, ez kell a népnek. Viszont, ha ezt önvédelemből teszi a főhős, önvédelemből verekszik, az már más. Hiszen a saját testi épségét védi meg. Pl. a Boyhood című sorozat második fele pont ezért nem tetszett, mert a főszereplő bosszút állt és laposra verte a bántalmazóit. A Weak Hero-ban (az 1. évadban) Shi Eun-ban elszakadt a cérna, miután Su Ho kómába esett, hiába kérte Byeom Seok-ot és a társait, hogy fejezzék már be a zaklatásukat, a 2. évadban pedig tényleg nagyon nem akart verekedni, de önvédelemből mégis muszáj volt neki, kivéve a végén a nagy csatánál. Viszont a szándékos emberveréssel nem értek egyet, amikor a főhős elver mindenkit, hogy ezzel fitogtassa erejét. Nem tudom miként alakul ez a sorozat, nem nézem előre, s remélem, ha spoilerezel, azt elrejtve teszed, mert én nem akarom előre tudni mi lesz benne. Mindenesetre főhősünk erősen traumatizált az apja verbális és érzelmi bántalmazása miatt, így nem csodálom, hogy feléledt benne az eddig szunnyadó harci kedve.
2025.06.09. 20:14:35 Ázsia pontok: 1909 Hozzászólások: 570
9/16
9/16
2025.06.09. 16:56:31 Ázsia pontok: 514 Hozzászólások: 88
8/16
8/16
Xtrombita Kedves @Lai, nagyon szépen köszönöm a fordítást, és külön köszönet a Study Group befejezéséért (bár kellett hozzá némi türelem), továbbá nagyon várjuk még az Invisible Us sorit is türelmesen. Mégegyszer nagy, nagy köszönet, és ezt ne vedd sürgetésnek.
2025.06.09. 16:53:18 Ázsia pontok: 514 Hozzászólások: 88
7/16
7/16
ervin sziasztok hogy tudom megnézni? letöltöm de nem indul el sehol.. milyen videó lejátszót használtok
2025.06.09. 10:44:09 Ázsia pontok: 2 Hozzászólások: 1
6/16
6/16
gustty SZvsz. ez inkább 16+ besorolású lenne! Ami a véres verekedést illeti, hiába pozítívnak állítják be a főhőst, akkor is sok a verekedés. EZ kimutatkozik majd a 5-6 részben is. Természetesen ki kell állni a saját érdekedben, de az erőszak nem megoldás mindenhol. Más: Az utóbbi időben a koreai és néha a Kínai shorts és filmekben is, ez az erőszak hullám figyelhető meg. Nem hiszem, hogy nem találnak más megoldást, ha már szórakoztatást akarnak a nézőknek.
@GTO! Igen a szorongás a főhős bátyja .............. miatt lehetséges. Nem akarom a filmet leírni, mert a fordítás kíváló és passzol a filmhez is. Továbbu szép estét mindenkinek.
@GTO! Igen a szorongás a főhős bátyja .............. miatt lehetséges. Nem akarom a filmet leírni, mert a fordítás kíváló és passzol a filmhez is. Továbbu szép estét mindenkinek.
2025.06.08. 22:11:32 Ázsia pontok: 881 Hozzászólások: 279
5/16
5/16
GTO @Lai, teljesen egyetértek veled! Yun Gi (majdnem Min Yoongi-Suga, haha) lehet titokban tud verekedni, nem? Pusztán abból feltételezem ezt, hogy tanácsokat adott a bunyóval kapcsolatban Eui Gyeom-nak. Meg mintha ki lenne pattintva a srác, úgy láttam az egyik jelenetben, hogy az inge alatt domborodott az izma. De lehet csak én képzelem oda! Nem láttam még a többi sorozatait, de szerintem is jó színész és nagyon illik rá a szerep. Egyelőre Eui Gyeom apját nem bírom. A pszichológia szerint minden gyermeket a szülők rontanak el, vagy mert nárcisztikusak, vagy éretlenek a szülőségre, vagy az alárendeltjeikként tekintenek a saját gyerekeikre. Miféle élet az ilyen egy középiskolásnak? Gondolom a srác anyja is azért szedhet szorongáscsökkentőt (?), mert ő sem bírja elviselni a férjét, de gondolom valamiért nem is tud elválni tőle. Szomorú egy élet az ilyen. A fordításod pedig egyszerűen szuper! Nagyon élvezem! Jó munkát a 2. részhez, amit nagyon várok, ám türelmes vagyok
2025.06.06. 22:00:34 Ázsia pontok: 1909 Hozzászólások: 570
4/16
4/16
Lai Nagyon szívesen Nektek!
@GTO Én is odavagyok Yun Gi-ért, de biztos, hogy nincs minden rendben a toronyban! Láthatóan élvezi ezeket a balhés helyzeteket, szinte már extázisba kerül tőlük. Nagyon bírom, tuti, hogy még sokat fogunk rajta nevetni! Nem vagyok benne biztos, hogy láttam már korábban bármit is ettől a színésztől, de engem kimondottan meggyőzött és pozitív benyomást keltett. Bár a külföldi oldalakon elég sok negatívumot olvastam róla, és sokan kétségbe vonták a tehetségét, számomra hiteles és a karakterhez tökéletesen illő alakítást nyújt, sőt, mintha rá öntötték volna ezt a szerepet. Szerintem egy igazán ígéretes sorozat, nagyon jól indult.
@GTO Én is odavagyok Yun Gi-ért, de biztos, hogy nincs minden rendben a toronyban! Láthatóan élvezi ezeket a balhés helyzeteket, szinte már extázisba kerül tőlük. Nagyon bírom, tuti, hogy még sokat fogunk rajta nevetni! Nem vagyok benne biztos, hogy láttam már korábban bármit is ettől a színésztől, de engem kimondottan meggyőzött és pozitív benyomást keltett. Bár a külföldi oldalakon elég sok negatívumot olvastam róla, és sokan kétségbe vonták a tehetségét, számomra hiteles és a karakterhez tökéletesen illő alakítást nyújt, sőt, mintha rá öntötték volna ezt a szerepet. Szerintem egy igazán ígéretes sorozat, nagyon jól indult.
2025.06.06. 07:24:06 Szerkesztve: (2025.06.06. 07:24:52) Ázsia pontok: 6951 Hozzászólások: 1160
3/16
3/16
nemethbaby Oh-Oh, köszönöm nagyon szuper hogy feliratozod.
2025.06.05. 20:03:42 Ázsia pontok: 1899 Hozzászólások: 1580
12/16
12/16
GTO Köszönöm itt is @Lai! A szemüveges srác már a nagy kedvencem! Hogy lehet egy verekedést vigyorogva végignézni?
2025.06.05. 19:54:36 Ázsia pontok: 1909 Hozzászólások: 570
11/16
11/16