csikoszoltanIdén (2023-ban) ez is egy eléggé várt Dél-Koreai film volt. A Dél-Koreai mozikban jól is teljesített a film.
Eléggé kemény film volt, az emberi természetnek nem éppen a szép oldalát mutatja be. Nem volt durva film és drámaian sem volt túlságosan drámai, hanem inkább a mögöttes tartalma miatt volt nehezebb film-történet. Még abban a helyzetben is, amibe kerülnek az emberek a film történetének világában, továbbra sem az összefogás, egymás segítése jön elő az emberekből, hanem ugyanaz jön elő, ami kb. a jelen világunkban is van, vagyis a film egy fekete tükröt mutat be a mai világunk társadalmáról emberi viselkedésről-természetéről (vajon, ha tényleg szinte visszakerülnénk a nullára akkor is így cselekednénk, a film bemutatja, hogy eléggé nagy a valószínűsége, hogy igen). A film története azt is jól bemutatja mihez vezet, a nem összefogás és a társadalmi rétegek-egyenlőtlenségek bevezetése-kialakítása-alkalmazása.
A film történetének olyan története van, amiből még sokkal, de sokkal többet is ki lehetne hozni a történetből és karakterekből, de ezt nem hibaként hozom fel a filmhez, (amit engedett a film hosszúsága-ideje azt kb. sikerült kihozni belőle).
Azért Park Seo-Joon és Lee Byung-Hun színészek karaktereinél pszichésen még mélyebbre lementem volna.
Számomra összeségében egy ötös skálán ötösre értékelem.