Szedzsong király elődeihez hasonlóan lejegyzi uralkodásának történetét, könyveket ír a jövő generációinak, ám törekvései egy aprócskának nem mondható bökkenőbe ütköznek. Nincs aki olvassa műveit. Hiába tarkítja írásait rajzokkal, a nemességen kívül nincs aki olvasni tudná műveit. Ezért elhatározza, hogy létrehoz egy teljesen új betűrendszert, amit a mindennapok munkájától terhes ember is könnyűszerrel megtanulhat. Ehhez azonban olyan segítőkre lesz szüksége, akik több nyelv ismerői, és akik az időszakban bujdosva élnek; a buddhista szerzetesek. Emellett a királynak nemcsak a dolgozószobájában kell küzdenie, de harcolnia kell minisztereivel, akiknek eszükben sincs lemondani azon kiváltságukról, hogy nevezetesen tudnak olvasni. Ráadásul szorítja az idő, mert látása napról-napra romlik.