- 42 évesen Yoko egyedül él egy egyszobás lakásban, amelyet úgy tűnik, soha nem hagy el. Ironikus módon ügyfélszolgálati asszisztensként dolgozik, aki egy távoli chat-boxot üzemeltet. Yoko hikikomori. Ezt a japán kifejezést olyan emberekre használják, akik gyakorlatilag minden társadalmi érintkezés nélkül, lakásukba bezárkózva élik az életüket, megszakítva minden kapcsolatukat a külvilággal. Mivel a telefonja meghibásodott, személyesen keresi fel unokatestvére édesapja halálhírével, majd felajánlja Yokonak, hogy elviszi az autójával Aomoriba, a két nap múlva délben esedékes temetésre. Azonban egy váratlan baleset miatt egy autós pihenőhelyen elszakadnak egymástól és Yoko egyedül marad pénz és telefon nélkül. A nőnek meg kell újra tanulnia kommunikálni idegen emberekkel, hogy a segítségüket kérhesse. A hosszú, öngyógyító úton Yoko számtalan emberrel kerül kapcsolatba, akik áttételesen segítik abban, hogy képes legyen szembenézni saját nyomorúságának okaival. Vajon sikerül időben megérkeznie a temetésre? - Rinko Kikuchi rendkívül árnyalt előadása, a borongós kilátások és a melankolia megrendítő hangulatot teremtenek, de furcsa módon melegséggel van tele a történet, amelyben a világ kedves hely lehet, vagy legalább is addig, amíg kedvesek vagyunk önmagunkhoz. A film lassú folyása ellenére egy pillanatra sem válik unalmassá, folyamatosan fenntartja a néző érdeklődését. Ez egy olyan film, ami hosszú időre nyomot hagy az emberben.